Teagyáros apanapló kispapa gyereknevelés

Emlékszem, amikor az első gyerekünket vártuk,minden új és szokatlan volt. Hallottunk a reggeli rosszullétekről, de ezek csak múló kellemetlenségeknek tűntek (legalábbis számomra). Az én megpróbáltatásaim később jelentkeztek. A feleségem, mivel állandóan éhes volt, bárhol, bármikor tudott enni. Személyes tapasztalatom az, hogy ezt a végletekig tudják feszíteni, és bármilyen ételnek alig nevezhető dolgot képesek felfalni, miközben egy tisztességes csirkepörköltre nokedlival fintorognak. Szóval megvásároltam életem első olyan autóját, amit elképzeltem. Fekete szedán, bézs belső, igazán elegáns darab (később jöttem rá, hogy egy családos embernek mennyire nem praktikus). Na, de ne kalandozzak össze-vissza. Az oldalbordám kitalálta, hogy márpedig ő csokoládét fog enni a vadiúj autóban.

Az elmúlt várandósságok alatt volt szerencsém megfigyelni, hogy a nők megváltoznak, és a fizika törvényei is mintha módosulnának ebben az időszakban. Egyrészt ahogy egy várandós nő enni tud, az fantasztikus: olyan mohók, hogy az étel gyakorlatilag folyamatos előtolásban, van és emiatt természetesen kisebb-nagyobb darabok hullanak az ételből.  Az pedig nyilvánvaló, hogy ezeknek a darabkáknak a röppályája olyan, hogy kizárólag a bézs huzaton landolhatnak. Nem a földön, nem a nadrágon, férfitársaim! Az új autó BÉZS huzatán! Az csak hab a tortán, hogy a felnövekvő nemzedék tagjai, akik már elérték azt a kort, hogy önállóan egyenek túró rudit, mit tesznek galád módon? Na, mit?

Pontosan akkor, amikor a gépjárművet megszabadítottuk kívül-belül a rárakódott sártól, kosztól, ételmaradéktól és a poronty bekerül az ülésbe, az ember a kezébe nyom egy rudit, mondván, hogy ez a jól bevált módszer arra, hogy a káros zajszintet a még éppen elviselhető tartományba szorítsa. Elindulunk, felvesszük a forgalom ritmusát, élvezzük a csend hangjait (ekkor még tapasztalatlanként nem is sejtjük, hogy ezek a vihar előtti csendek), ekkor hátulról megszólal egy édesen csengő gyerekhang, és bűbájosan, elégedetten csak ennyit kérdez:

„Apa, szép hóembert rajzoltam neked az ablakra a túró rudival?”

És ekkor egy pillanat alatt átértékelődik az egész délelőttös takarítás, egy pillanat alatt értelmét veszti bármilyen erőlködés a rend elérésére és pláne a megtartására. Rájössz, hogy egy életre elvesztél, hogy az elmúlt agglegény-éveknek befellegzett, hogy innen nincs visszaút, hogy Dr. Spock tehet egy szívességet, és kimondod azt a mondatot, amit ilyen esetben ki kell mondani, hogy a gyerek bimbózó kreativitását, hozzád fűződő viszonyát ne rombold földig, valamint legalizálod a jövő hasonló történéseit. Egyszeriben megvilágosodsz, hogy ezentúl mindig ő fog irányítani, hiába hiszed az ellenkezőjét, hiszen már régen az ujja köré csavart:

„Ügyes vagy, kislányom, nagyon szép lett!”

Teagyáros

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?