A kismamák közül sokan az úgynevezett gazdasági erőszak áldozatai: partnerük lebeszéli őket, esetleg tiltja is a munkavállalásukat. Megkérdőjelezik, fillérre elszámoltatják kiadásaikat. Kényszerűen működnek közre a családi vállalkozásban. Sőt, az is előfordul, hogy bevételeik és a közös családi erőforrások felett egyáltalán nem rendelkezhetnek – állítja a Jól-Lét Alapítvány képviselője az fn.hu cikkében. A kisgyerekes anyák sikeres munkavállalása nemcsak a bevételekre, hanem a családon belüli „erőviszonyokra” is pozitívan hat, illetve hosszú távon csak a munkavállalás és önálló jövedelem biztosítja az öregkori megélhetést, illetve azt, hogy akkor sem lehetetlenül el a nő (illetve adott esetben a gyerekek) megélhetése, ha a partner elveszíti munkáját, megbetegszik-meghal, esetleg új kapcsolatra vált.
A tartós anyagi függőség számos okból kockázatos. Ismert statisztikai tény, hogy a nők legalább 10 évvel tovább élnek, mint a férfiak. Nyugdíjuk, ha van/lesz, a férfiak nyugdíjának töredéke. Emellett a házasságok több mint a fele végződik válással, a gyermekü(ei)ket egyedül nevelők 90 százaléka nő. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a dolgozó nők bére a férfiakénál jóval alacsonyabb, az anyagi függetlenség mielőbbi megteremtése elengedhetetlen, mondja a Jól-lét képviselője, hozzátéve, hogy az anyagi függetlenség nem csak a pénzről szól, szerintük a független nők egyénként is erősebbek, magabiztosabbak, jobban képesek gondoskodni szeretteikről is.
A hosszú otthonlét, ahogy számos korábbi tanulmány is bizonyította, biztonságot nyújthat a gyereknek az első évben-években, és a társadalom válláról is leveszi a „gyerekmegőrzés” terheit, de ha az otthonlét tartós, nehezen megváltoztathatóan borulhatnak fel a családi erőviszonyok. A hagyományos, hierarchikus családfelfogás még mindig nagyon gyakori Magyarországon, ezért a nők nagy része különösebb gond nélkül tudomásul veszi a gazdasági alárendeltséget, adott esetben a kiszolgáltatottságot.
Természetesen a ló másik oldalára esni nem volna szerencsés. Nem volna szerencsés elvárni, hogy az első hat hét után a nő ott folytassa a munkahelyén, ahol abbahagyta. Nem volna szerencsés felépíteni a bizalmatlanságot olyan szintre, amely átmeneti egyensúlytalanságot sem tolerál – elvégre egy pár mindkét tagja lehet beteg, érheti baleset, veszítheti el a munkáját. A lényeg a tartósságon van – mennyire állandósul az eredetileg átmenetinek szánt állapot.
Különösen nehéz azon nők helyzete, akik munkával sem kerestek sokat, képzettségük vagy képzetlenségük nehezen eladhatóvá teszi őket a munkaerőpiacon, miközben a férfinak valójában kényelmes, hogy van valaki, aki a háztartással-gyerekneveléssel kapcsolatos összes feladatot ellátja. Valójában nem elég „motiváló” a helyzet, hogy a felek kilépjenek belőle –egészen addig, míg a férfi el nem veszíti a kielégítő jövedelmet nyújtó munkáját, vagy nem indítják el a válópert. Ilyenkor derül ki, mennyit érne valójában, ha az asszonynak lenne jövedelme, vagy legalább a munkaerőpiacon kelendő tudása, tapasztalata, illetve mennyit veszítenek azzal, hogy évekkel korábban „kényelmesebb” volt az egy kereső-egy háztartásbeli felállás.
És akkor még szó se esett a valódi bántalmazó kapcsolatról, ahol az alárendelt fél meg van győződve arról, hogy „társa” nélkül két napon belül halna éhen gyerekestül, ezért neki kötelessége mindent eltűrnie.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
