Két évvel ezelőtt már írtam egy cikket a gyermekvárás körüli gondolataimról, érzéseimről, de elkövettem azt a hibát, hogy belefolytam a kommentelésbe, ahol összemorzsoltak minket, mint hülyegyerek a csokis nápolyit. Akkor megígértem, hogy nem lesz folytatás, mert bármennyire is igyekeztem elkerülni, megbántódtam.

Nos, két évvel későbbről én azért ismét nekifutok ennek az erdőnek, és megírom nektek, hogy hova jutottunk.
   
A kisfiam a megjósolt időponthoz képest egy héttel korábban érkezett. Bementünk a kórházba, kapott Anyácska egy fájásmérőt, és vártunk. Amikor a fájásmérő kiakadt, fejvakarva nézegettem a kütyüt, hátha lehet rajta valahol méréshatárt váltani. Nem lehet.
Picivel később már azon kaptam magamat, (a lényegi részt 20 perc alatt lezavartuk), hogy a kis lila Manó köldökzsinórját nyiszatolom. Még viccelődött is a szülésznőnk velünk, hogy a következő olyan gyors lesz, hogy be se érünk majd a kórházba.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy nem én, hanem a köldökzsinór vágódott el.

A kötelező három nap után hazamentünk és nekiláttunk megvalósítani mindazt, amit addig csak a fejünkben gondoltunk a Tökéletes Családról.
Minden pontosan úgy történt, ahogy elterveztük. A kis kópé szépen cseperedik, másfél év alatt egyszer volt náthás, meg egyszer elrontotta a pociját valamivel. Vidám, sokat nevetős, kommunikatív fiúcska.
Én azt gondolom, hogy a családunk milyenségét a legjobban rajta láthatjuk tükröződni. Továbbra is nagyon fontos számunkra a kommunikáció, és hogy minden pillanatban megélhessük, hogy mennyire szeretjük egymást. Előre látom, hogy nagyon sok kommentelőnél ki fog akadni a nyálmérő, de ez van. Szinte irreálisan tökéletesnek érzem a családunkat. Közben egyébként jeles diplomát szereztem. de hogy milyet, ahhoz el kell olvasni az előző írásomat. Az előrelátásunknak hála _saját_ önerő és lakástakarékpénztár segítségével vettünk egy lakást is, amit terveink szerint a harmadik gyermek 3-4 éves kora körül nagyobbra, vagy családi házra fogunk cserélni.

De ez még nem minden. Reményeink szerint a három csemete 2-2 év különbséggel fog érkezni, vagy ha nagyobb szünetet tartunk a második és harmadik közt, akkor egy negyedik testvért is szeretettel várnánk 2 évvel a harmadik születése után. Tehát most az van, hogy Anyácska ismét kitehette a táblát a Hotel Uterusra, mert egy újabb kisfiú költözött be. :) Erre a boldogságra nincs is igazán jó szó. :) A hatodik hónapban járunk, és egyelőre minden pont ugyanolyan tökéletes, mint az Elsőszülöttel volt. Ismét apás szülésnek nézünk elébe.

A komolyzene hallgatás és a mesélés megmaradt.
Ami változott, hogy már van tapasztalatom abban, hogy mi után mi jön, és így sokkal könnyebb is segíteni Anyácskának. Persze az meg nehezítés, hogy egy igen eleven kisfiút is a helyes mederben kell tartani mindeközben.

Óóóó, a fürdetések! Régi mesék főcímdala szól (Mekk elek, Dr. Bubó, Cápali és Cápeti, Kacsamesék, stb.) pancsi közben és a törölközés alatt, ami a tapasztalatok alapján nagyon jó ötlet volt.
A pelenkázást modern, mosható pelenkákkal oldjuk meg, ami amellett, hogy mutatós, még kézzelfogható anyagi előnyökkel is jár.

A főbb kismama és baba magazinok továbbra is érkeznek, már komoly mennyiségű szakirodalom gyűlt így össze. Az eltelt évek alatt egész jól megtanultam megkülönböztetni a számunkra hasznos és haszontalan tanácsokat. Alapvetően nyitottak vagyunk az újdonságokra, szinte mindennek adunk egy lehetőséget, hogy bizonyítson, legfeljebb nem vezetjük be.

A játékok közt - várakozásaimnak megfelelően - nagy sláger a színes fakocka és a Duplo, valamint a papír és a filctoll.

Shutruk