Tildy babanaplóját, a Mana-naplót mostantól a férje írja, így végre egy apa mesél a gyereknevelés örömeiről és nehézségeiről. És persze a cuki babáról.
Mana-napló, 6-9 hónap
Hat hónaposan kaptam kézhez a kis Mana nevű csomagot. Úgy döntött, hogy inkább üvegből szeret inni, így nem maradt semmi akadálya annak, hogy anyu visszamenjen dolgozni, és én legyek otthon a gyerekellátó-különítmény. Azt hittem, gyakorlott vagyok, hogy apu kemény, simán elbír egy kis félévessel, csinált már ilyet. Tévedtem. Mármint nem a gyakorlottsággal, meg a keménységgel kapcsolatban, hanem hogy egy félévessel kell elbírni.
Az én gyerekem a legügyesebb
Mana egy tündér. Minden szülőnek a sajátja a legszebb, a legügyesebb, legokosabb stb, de ez a csemete egy szent. Mindig jó kedve van, ismeretlenre rámosolyog. Nagymamára, szomszédra, postásra, de még a 3,5 éves rosszcsont nagytesóra is, akivel igazából itthon töltöm az időt. Nem tudom kiszedni belőle, hogy pontosan mit akar elérni vele, de elég sokat macerálja a kishúgát, így külön erőfeszítést igényel minden feladat. Óvodába menni pluszmunka, óvodából eljönni pluszmunka, de minden egyes művelethez le kell tegyem a kicsit, mert alig bírok a naggyal. Mana mintha ott sem lenne sokszor. Csendben játszik valamivel, és hang nélkül utazik a csatos hordozóban, amikor annak van az ideje. Tényleg nagyon béketűrő fajzat, igyekszem eltanulni tőle a boldogság titkát, hátha elkottyintja magát két kacagás között.
Egy hat hónapos gyerek nem igazán kicsi már, annyira nem „babás” vele a feladat. Persze pelenkázni meg ruhát cserélni továbbra is kell, pontosan úgy, mint a kicsiken, de nem kell már annyira óvatosan bánni vele. Megül a térdemen, nem kell rettegni, hogy ha rosszul fogom, leesik a feje. Kis stramm csajszi amúgy is, jó húsban van és nagyon szépen nő. 3-6 hónappal idősebbekre való ruhákat adunk rá, mert kinő mindent. Kevin másfél éves ruhái jönnek lassan elő, pedig még csak 9 hónapos.
Apaként otthon lenni
És hogy milyen apaként otthon lenni egy ekkora gyerekkel? Szuper! Sőt. Még jobb, mintha anyu lenne otthon vele. Legalábbis nekem biztosan. Akárhova megyünk hármasban, a kicsi, a nagy meg én, a nagyon nagy. Látom a szemem sarkából az elismerő pillantásokat a huszon-harminc-negyvenes nőktől.
„Nézz oda, na, így kellene mindenkinek!”
- suttogják egymásnak, miközben hasamon a hordozóban pislog a kis jókedvfelelős, a nyakamban meg izeg-mozog egy túl hangosra tekert hangláda.
„Nahát, milyen szépen gondját viseli a kicsinek"
- mondják minden bizonnyal egymásnak a beszélgető anyukák, mikor betoppanunk az oviba: én, a hangos, meg a nagyon boldog.
Semmi különöset nem csinálunk otthon, amíg odavan Kevin oviban, legalábbis azon kívül, hogy kihasználjuk az alkalmat és reggelizünk, pakolunk meg alszunk. Ha Mana elszunnyad, akkor nekifutásból ugrok én is az ágyba, éjszaka ugyanis nem mindig sikerül a szükséges mennyiséget. Hála a mindenféle felsőbb hatalmaknak, Mana alszik, mint a parancsolat. 10-12 órát egy hajnali kettes betöltéssel megszakítva, és még napközben is le-lepihen.
Fejlődés
Fejlődik. Tildy egy kicsit ijedős. Többször intettem nyugalomra már amiatt, hogy aggódik, mert Mana nem mindent csinál még, amit a korabeliek többsége szokott. Hason mászni, hasról hátra átfordulni még csak most, kilenc hónaposan kezdett, de eddig egy pillanatig nem tűnt úgy, mintha valami olyan oknál fogva történne mindez, ami szakértelmet (orvos, védőnő, ilyenek) kíván. Egyszerűen csak nem siet. Iszonyatosan kíváncsi.
Egy-másfél hónapja stabilan ül, és lehet a kezébe adni dolgokat, amiket utána tüzetesen átvizsgál, és akár egy fél órán keresztül forgat es piszkál. Nekem, mint laikus, ámde annál inkább érdekelt apukának úgy tűnik, hogy egész egyszerűen nem volt eddig mehetnékje. Nem akart. Most viszont úgy kúszik az érdekes dolgok után, hogy már nem merem az ágy közepére sem tenni. Az okosóra népszerű. Képes egy órán át forgatni, nézegetni hogyan hajlik a szíj, mit csinál rajta a gomb. A mutatóujjával bökdösi, amíg ki nem derítette minden titkát.
Hozzátáplálás
Nem sok hozzátáplálás történt eddig, de igyekszünk. Próbálkoztunk a szokásos dolgokkal. Volt, aminek hányás lett a vége. Krumpli, alma, minden jött vissza. A babapiskótát nagyon szívesen majszolja viszont, és le is nyeli, úgyhogy hosszú távon nem aggódom. Lehet, hogy nem tetszik neki a főztöm, és ezt így adja a tudtomra. Majd adok én neked, válogatós kisasszony!
Legkésőbb két hónap múlva mennem kell vissza dolgozni és akkor mehet bölcsibe. Addig is barátkozunk. Éreztetem vele, hogy nagyon szeretjük, igyekszem megtanítani neki, amit egy ekkora kis embernek meg lehet. Ő is tanít engem azokra a dolgokra, amiket egy ilyen nagy embernek lehet.
Lewis
A babanapló előző részeit itt olvashatod el:
Bárcsak minden gyerek ilyen lenne!
Tápszeres lett a gyerekem
Örökölte a kislányom a cukorbetegségemet
Muszáj visszamennem dolgozni a baba mellől
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
