23. hét

Bemutatkozom 

Habár a kommentelők közül sokan ismertek a posztok alatt zajló beszélgetések nyomán, gondoltam, kicsit mégis bemutatkozom. 5 gyermekünk van, vidéken élünk. Első két gyermekem fiúk, 14 és 12,5 évesek. Utána született 3 kislányunk, 10, 7 és 2 és fél évesek. Én 34 éves vagyok, a férjem 37, egyéni vállalkozó. Sok éve, talán már második gyermekem születése óta vagyok a Bezzeganya olvasója, igaz hosszabb kihagyásokkal.

A gyerekek 

Fiaim már „nagyok” és önállóak, habár a dacos kamaszkor még nem jelentkezett náluk (na, nem, mintha várnánk). Néha morognak a bajszuk alatt, ha ki kell pakolni a mosogatógépet, de közel állunk egymáshoz, gyakran beszélgetünk hosszan mindenfélékről. Nagyon szeretik, ha a saját gyerekkorunkról mesélünk nekik. Egyelőre mindketten megosztják velük ügyes-bajos dolgaikat, mi pedig örülünk ennek a bizalomnak, reméljük, meg is marad. Nagyobbik fiam a mezőgazdaság iránt érdeklődik, már most olyan tudás van birtokában, aminek sok felnőtt is örülne. Kisebbik fiam a tanulás szerelmese, (ő egyedül a családban, a többiek küszködnek vele) és a csillagászat a mindene. 

A lányok ugyan sokszor veszekednek, de ugyanannyira el is tudnak játszani, órákig, elmélyülten. 

A tízéves nagylány az állatok és a természet rajongója, leginkább a cicákért van oda, de tervei között szerepel felnőttkorában egy saját lovasfarm is. 

Középső lánykám egy nagyon mély érzésű, jószívű kislány. Az óvodában kis óvó néninek hívta mindenki, mert folyton a síró kicsikkel bíbelődött, és mindenkit felkarolt, aki szomorkodott. Ő és a legkisebb elválaszthatatlanok, rajongva szeretik egymást, a közel öt év korkülönbség ellenére is. Közölte velem nemrég, hogy majd ne lepődjek meg, de amikor megszületik a Baba, ő bizony nem vele fog foglalkozni. Szeretni fogja nagyon, de inkább a kishúgával fog sokat játszani, mert tudja, milyen érzés, amikor már nem ő a legkisebb.... 

A legkisebb Csibe, akinek a születéstörténetét már megosztottam veletek, nagyon huncut: már 1,5 éves korától mondatokban, választékosan beszél, azonban ha valaki idegen megszólítja, bamba képet vág, és úgy tesz, mintha baba lenne... a pelenkához eddig nagyon ragaszkodott, de most a héten valami történt vele, egyszerre nem akar már pelust, és egyre ügyesebb.

A Babát mindannyian nagyon várják, sokszor kap simogatást pocakon keresztül, tervezgetik, ki mit fog majd csinálni vele, tanítani neki. Minden héten tudni akarják, mekkora, és képeket kell keresgélnem a netről, hogy adott héten hogy néz ki.

Egyedül a legnagyobb fiamon éreztem egy pici tartást, amikor elmondtuk nekik. Később, amikor kettesben voltunk, elmondta őszintén, hogy aggódik Csibe miatt (akkor még szoptattam, és nagyon anyás volt), hogy mi lesz vele ameddig kórházban leszek, hogy fog nélkülem aludni. Azóta, hála érte, ez is kialakult, már egy hónapja nem szopik, és apukával is simán elalszik. Kimondottan szeretnek összebújni este, apa felolvas neki, mert elkezdődött nála is az AnnaPetiGergő korszak. 

Események a héten

Ezen a héten elkezdtem figyelni az étkezés utáni vércukrom. A védőnőm biztos benne, hogy Csibe azért született nagy súllyal, mert a cukorterhelés jó eredménye után, az utolsó hetekben mégiscsak GDM-es lettem, csak nem derült rá fény.

Sajnos, egy „normál” (értem ezalatt, hogy fehér kenyér, nem teljes kiőrlésű) vacsora után egy órával 7,4-es cukrot mértem. Szóval diéta indul... pont most, amikor jön a sok gyümölcs: dinnye, nektarin, meggy, miegymás. Nehéz lesz betartani, az udvarunk tele van nektarinfákkal, rajongok érte. De annak örülök, hogy szembesültem a cukormérőn a rossz eredménnyel, így könnyebb betartani, mert a babáért mindent.

Hétfőn fogászaton voltam. Még terhesség előtt elkezdtem rendbe tenni a fogaimat, de félbemaradt a hányinger/hányás miatt.

Csibe ilyenkor velem jön, mert bébiszitterem nincs, férjem pedig erre nem szeretném, hogy szabadidőt pazaroljon, kell az későbbre. Nem mellesleg Csibe, aki genetikailag porhanyós tejfogakkal rendelkezik, legalább szocializálódik, hogy ne féljen majd a fogászattól.

Utána egész úton hazafelé faggat, hogy fájt-e, és annyira sajnál, hogy a múltkor nekem adta a kapott királylányos matricát, mert „Hogy ne fájjon, anyuka...”

Ma végre szóba állt a fogorvossal, ameddig nekem hatott az érzéstelenítő, folyamatosan kérdezgette, beszéltette, és csodák csodájára, hajlandó volt megmutatni a fogait is... El sem hiszem, már egy éve hordom rendszeresen, akárki fogait csinálják a családból. Még a doktornő javasolta, hogy mire gond lenne a fogaival, már ne legyen neki idegen, engedje majd a kezelést. Úgyhogy ma kapott egy bátorságmatricát, és rettentő büszke volt magára, én meg rá.

Hét közepén délelőtt kaptam egy üzenetet, hogy hívjam fel a középső lánykám testnevelő tanárát. Megállt bennem az ütő, megijedtem, hogy valami történt vele. Nagyon lazák az ízületei, állandóan elesik, tört már el a lába, nemrég a térdkalácsát zúzta meg.

Hívom a tanárnőt, hát anyuka nagyon nagy a probléma, KETTŐ is van (mondom magamban, mondja már!!!):

1.  A kislánnyal gyógytestnevelés után (délutáni program, úgy megy vissza itthonról) együtt indult vissza az iskolába egy kisfiú, és az a kisfiú kinn maradt a téren, nem ment be a napközibe. Mondom magamban, mi van? Ahhoz mi köze az én gyerekemnek, aki hazajött, és időben itt is volt?  (Itt már kezdtem ideges lenni.)

2.  SORAKOZÓNÁL (!) beszélget(!) sőt nevetgél a barátnőjével. Értitek, nem órán, sorakozónál... 

Azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek. Ez az a nagy probléma? Nekem már kb. minden rossz lepergett a szemem előtt! Mer sorakozónál (!) beszélgetni... nonszensz, ez a gyerek szörnyen rossz, tényleg!

Ebéd közben meséltem a férjemnek, csak nevetett rajtam, amikor mondtam neki, hogy legszívesebben megdicsérném, amikor hazaér a suliból. Persze felnőtt értelmes fejjel próbáltam hozzáállni, és megkértem, hogy viselkedjen jól, élje túl a hátralévő pár hetet.

Szerencsére már vághatom a centit, mert eldöntött tény, hogy őt is átvisszük a nagylány sulijába másodiktól. Ég és föld a két iskola, a nagylányom kivirult, szeret suliba járni, és rengeteget javított a jegyein. 

A héten már elkezdtem magam „terhesnek” érezni. Hamarabb elfáradok, többször kell pihennem, mint eddig. Elkezdődtek a pocakkeményedések is, habár a napi szinten fogyasztott magnézium elég jól kordában tartja. Inkább estére rosszabb, amikor már fáradt vagyok. 

Levendula

A terhesnapló előzményei:

Ikerterhességnek indult...