8. hét
Egy kicsit még visszakanyarodnék a múlt héthez és magyarázom a bizonyítványom. Szóval azért van most megint a 8. hét bejelölve, mert a múlt heti ultrahangon 7+1-nek lett mérve a bogyó, így értelemszerűen, ez a mostani a 8. hét. Mea culpa maxima, múlt héten elfelejtettem kijavítani a hétjelölést. És akkor szóljanak a fanfárok, peregjenek az üstdobok, mert ezennel kihirdetjük az eheti terhességi tünetek Oscar-díját. Nézzük a jelölteket:
8 és 1/2 avagy fél kilenckor még mindig kidőlök este. Szorosan mögötte teper az Idétlen időkig, legalábbis így érzem, ami a fáradékonyságomat illet. Elfújta a szél, avagy estére felpuffadok, mint egy léggömb, reggelre meg büdös lesz a szobában. Következő jelöltünk: Dupla vagy semmi, ami a klotyó-ügyeket illeti és végül, de nem utolsó sorban: Csengetett, mylord? avagy a baba rángatja a köldökzsinórt, hogy küldjek le még innivalót, mint a Nicsak, ki beszél?-ben. Úgy napi 3 liter folyadék az adagom, ebből kb. 2 liter víz, fél liter napindító kakaó, a többi meg gyümölcstea meg gyümölcslé.
Az eheti győztes tünet pedig nem más, mint az: Idétlen időkig!
Valami eszetlen fáradt tudok lenni, fél óra háztartás után muszáj lepihennem, legalább 45 percre. Ez számomra valami katasztrófa, még jó, hogy megtehetem, mert itthon vagyok. Amúgy is mondta a doki még az első alkalommal, hogy itt Bajorországban a kismamák a 12. hét után csak max. heti 30 órát dolgozhatnak, úgyhogy megkért, hogy otthon se csináljak többet. Hááát, egyelőre örülök, ha napi 2-3 órát tudok a háztartással foglalkozni. Anyós szerint a vérnyomásomra szedett aszpirin is felelős lehet a dologért, úgyhogy most kipróbálom, hogy nem reggel veszem be, hanem esténként. Úgyis csak az a lényeg, hogy naponta egyszer bevegyem.
És hogy hogyan kerül az anyós a képbe?
Az alapfelállás az volt, hogy személyesen akarjuk beavatni a családot a nagy hírbe, ez mégsem egy olyan dolog, amit skype-on keresztül kéne megosztani. Igen ám, de a férjemnek három nap fejtágításra kellett mennie, én pedig hiába reménykedtem, hogy jobban leszek és fogom bírni egyedül is, be kellett látnom, hogy nem fog menni. Így ugrasztottuk a nagyit, aki örömmel jött, amikor megtudta, hogy mi a helyzet. Pedig csak három napja volt felkészülni, de szerencsés vagyok, hogy anyósom simán bevállal ilyesmit is. Jön és segít. Foglalkozik a kislányommal és takarít helyettem. Mondjuk ez utóbbi számomra egy kissé visszás érzetet kelt, mert szeretek a saját szemétdombomon kiskakas lenni és én irányítani mindent, de be kell látnom, hogy ez most nem megy. Egyszerűen nincs hozzá erőm.
A család többi tagja még nem tudja, hogy babát várok, mindenképp szeretnénk ezt élőben elmondani, ami ha minden jól megy, akkor húsvét táján sikerülni is fog. Anyóst pedig megeskettük, hogy el ne mondja senkinek, főleg, az anyukámnak ne. Abból tuti sértődés lenne anyu részéről, hogy nem ő tudja meg először a jó hírt. Sajnos az eddigi sort nem tudjuk nála folytatni, ugyanis az összes unokájának az érkezéséről mindig a szülinapján értesült. Valahogy így jöttek ki tesóméknál is meg nálunk is a gyerekvállalások. Azért szerencsére most is csak pár napon fog múlni a dolog, így nem a szülinapján fogjuk meglepni vele, hanem a névnapján. Vagy aznap, amikor hazaérünk, mert addigra valószínűleg egyértelműen látszódni fog a helyzet.
Érdekesek egyébként a gyerekek, még számomra sem volt egyértelmű, hogy babát várok, amikor a kislányom fürdés közben megsimogatta a pocimat. Ilyet előtte sose tett. Illetve azóta legszívesebben állandóan a hasamon kommandózna, ha engedném. Na, ez sem volt előtte nála jellemző. Még várni akarok azzal, hogy elmondjuk neki, hogy lesz tesója, bár szerintem elsőre ki fog ugrani a bőréből, mert már másfél éve mondogatja, hogy kistesót szeretne. Aztán, hogy mi lesz, amikor ténylegesen megérkezik a baba, az már egy másik történet lesz.
Végül úgy döntöttünk a férjemmel, hogy kérni fogjuk az „Ersttrimester-diagnostik”-ot. Ez tulajdonképpen ugyanaz, mint itthon a Down-szűrés, kiegészítve PAPP-A és béta HCG vizsgálattal. Otthon ez ingyenes, itt viszont fizetni kell érte, nem is keveset, de mivel egyikőnk sem érzi magában az erőt, hogy egy beteg gyereket neveljen, ezért mindenképpen szeretnénk ennek a kockázatát a lehető legkisebbre csökkenteni.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
