Homokvárépítéssel töltött strandpapucsos játszótéri délutánok vagy délelőtti hóembercsalád-építés az éjjel esett hóból? Irigylésre méltó környezet a külső szemlélődő számára, de még az ugyanezen idő alatt munkában görnyedő férjeink számára is. A kismamalét.
Teljesen ugyanazok az események ismétlődnek minden nap, még ha a környezetet meg is változtatod egy-egy nyaralás, hosszú hétvégés kiruccanás alkalmával, de a fő folyamatelemek ugyanazok: etetés-altatás-pelenka-séta-játék-nyugi van. Ennek ellenére kezdő kismama társaim is osztják azt a nézetet, hogy hosszú hónapokon keresztül mégsincs két egyforma nap, ahol az események azonos időben és tartalommal zajló eseménysorozatot alkotnának. Az átlag kismamáknál. Nem a bezzeganyákra gondolok.
A kezdő anyuka reggeltől estig egy döntési fában zötykölődik gyerekével, mint egy pályakezdő szú. Ha megfigyeljük, az átlag családban apaszú minden reggel ugyanazon folyamatelemeket veszi sorra ugyanazon tartalommal, ugyanolyan időpillanatokban: mosdás - borotválkozás - fésülködés - esetleg anya ébresztése kávéval - állva reggelizés a konyhapultnál - zokni, nadrág, póló, ing kiválasztása - ha kell nyakkendő-próbálgatás - cipőfényesítés előszobában - puszi - pápá az erkélyről 8:30-kor.
Aztán az otthon maradt pályakezdő anyaszú és a kisszú kölyök nekilát a napi teendők dzsungelén áthatolni: kisszú nekikezd rágcsálói teendőinek, megkóstolja az ajtókitámasztó gumit, a tésztaszűrőt, a padlófűtés szabályozó feje pedig épp beleillik a szájába. Anya meg a konyhában turmixol, törli a szétfröccsent ételt a ruhájáról, a csekkekről és a mikró belsejéből, aztán a kisszú vagy megeszi anyaszú kosztját vagy nem. Aztán 10-ig játszik. Vagy délig. Vagy ez vagy az. Meglátjuk. Nem erőltetünk semmit, bár anyaszú próbálja minden idegszálával afelé terelni a gyereket, ami a következő pont lesz az aznapi döntési fán és teljesíti az előfeltételeket, hogy közösen átléphessek a level two-ba: azaz este igyekszel tartalmas ételekkel teletömni a bendőjét azért, hogy ne ébredjen 5-7-ig közös hajnali szúcsaládi játékra, különben reggel 8-kor fekszik vissza aludni és lekésed a délelőtti tücsökzenét a helyi művházban. Próbálod otthon, játszótéren fárasztani a nagyobb étvágy, hosszabb alvás reményében, mert ha a kocsmai késdobálókat meghazudtoló fürgeségű evőeszköz-dobálód nem ebédel rendesen, akkor nem fog hosszan aludni és akkor a délutáni bevásárlás mindenki-minket-néz túrává változik.
Legfeljebb 2 kortyban legurítod a délutáni bevásárlás után magadnak engedélyezett 90 fokos eszpresszót a garatodon, azért, hogy a csésze felé vetődő tíz kis ujj már csak a zaccot tudja kiborítani a bézs kárpitú székre.
És így tovább egészen az egész napot lezáró, egyenletes esti szuszogás beálltának pillanatáig.
Anyaszú tervez - persze nem előrébb, mint 6-10 óra - gyerekszú végez. Apaszú mosolyog anyaszú próbálkozásain és minden este igyekszik felvenni a fonalat, hátha a kisszú újabb 'szokására' derült aznap fény. Anyaszú nagy magabiztossággal állítja, hogy akkor iszik sok vizet a gyerek a vacsorához, ha nem ízlik neki, hisz akkor a vízzel próbálja megtölteni szúgyomrát. Aztán másnap a gyerekszú cáfol: 2 deci vizet iszik és 300 ml főzeléket eszik. A 'szokás' szó használata még várat magára.
Megnyugtat, hogy nagy biztonsággal felhívhatom bármelyik kismamatársamat egyeztetni, hogy hánytól találkozzuk, de egyik sem tud pontos időpontot mondani arra, hogy 10 órán belül mikor mi fog történni.
Lehet, hogy ez is férfiszú és a nőszú közötti különbségből adódik? Lehet, hogy ha a természet férfiagyat adott volna a nőnek, vagy méhet a férfinak, akkor minden kisgyermek atomóra pontossággal enne, aludna, játszana apukája mintájára? Aligha.
acsevi
