Andiebaby édesanyja szerinte igazi ősanya, a szó jó értelmében: háztartást vezet, három gyereket nevelt, etetett, látott el; sminkre, kenceficékre és fodrászra sosem költött, tudását pedig igyekezett átadni lányának.
Megtanította, hogyan legyen jó feleség, jó háziasszony, jó rokon, jó munkaerő. Harmincévesen úgy érzi, azt az egyet nem tanulta meg, hogyan legyen (jó) nő.
Mindig is azt gondoltam, és igazából most is azt gondolom, hogy kívánni sem lehetne jobb édesanyát annál, akit kaptam. Anyukám igazi ősanya (és persze vidéki lány). 33 éve él édesapámmal, istenien főz, minden nap és sokat. A szülésről annyit mondott, hogy „fáj, fáj, de amikor túl vagy rajta, már nem is emlékszel rá”. Anyukám a depresszió minden formáját úri huncutságnak tartja, főleg és kiváltképp a szülés utánit, ti. őt már attól átjárta a boldogság, ha órákon át nézhette, ahogy alszunk. (Igen, kicsit bezzeganya is.)
Anyukámnak meg se kottyant a háztartás vezetése egy 120 nm-es házban, a 3 gyerek nevelése, táplálása, ellátása, a „bedolgozás”, a jó szomszédi viszonyok fenntartása, a tágabb család összetartása.
Mindemellett anyukám saját igényei meglehetősen puritánok. Cipőt, táskát akkor vesz, ha az előző tönkrement, ruhatára még mindig elfér az apuval közös szekrényük felében. Fodrászra sose költött. (Apu vágta a haját.) Büszke arra, hogy arcbőrét nem tette tönkre sminkkel vagy krémekkel, és ami a szőrtelenítést illeti, lyánykorából rémlik neki valami rémesen büdös szőrtelenítő krém.
Anyukám bölcs, kiegyensúlyozott, egészséges lelkű asszony. Dühét, bánatát nem fojtja el, megtanult sírni, ha kell, és ránk kiabált, ha rosszak voltunk, de ezzel el is párolgott a mérge, már bújhattunk is hozzá. Anyukám lelke pont olyan gömbölyű, mint amilyen ő maga.
Én meg itt vagyok 30 évesen, egyedül, gyermektelenül. Szabadúszóként dolgozom. Budapesten élek. Festem a hajam, sminkelek, szőrtelenítek. Évente többször veszek magamnak ruhát, cipőt, táskát. Főzni nem szoktam, nem tudok, bár tudok ehető (finom?) ételeket előállítani, ha kell.
És az én drága Édesanyám csak némán ingatja a fejét, hogy hát ő tényleg és igazán nem erre nevelt. Nem bizony!
Hiszen ő megtanított mindenre, amit tudni kell! Én inkább úgy fogalmaznék, megtanított mindenre, amit ő tudott: hogyan legyek jó anya, jó feleség, jó háziasszony, jó szomszéd, jó rokon, jó barátnő, jó munkaerő.
Csak egy dologra nem tanított meg: hogyan legyek NŐ, pláne jó nő.
Márpedig lássuk be, mielőtt megadatik, hogy anya, feleség és háziasszony válhat belőlem, át kellett verekednem magam a kamaszkoron, és a fiatal felnőtt korszakon. Ekkor kellett volna kifejlődnie az önbizalmamnak, a stílusomnak, a magabiztosságomnak, a szilárd és stabil személyiségszerkezetemnek. Ekkor kellett volna vonzóvá válnom annyira, hogy valaki feleséget, anyát „csináljon” belőlem.
De ehhez nem kaptam meg az alapokat, így erős lemaradásban vagyok. 16 évesen sminkeltem először; elsős egyetemista voltam, mikor először szőrtelenítettem; önbizalmam a mai napig építgetem, de könnyen lerombolják mások, mert hagyom; azt is csak nehezen tanultam meg, mi áll jól, és mi nem; magabiztosságom pillanatok alatt képes semmivé lenni; ami pedig a szilárd és stabil személyiséget illeti: rajongtam én már a túrázásért, a kocsikét, és a Quimby-ért kizárólag az aktuális pasi miatt, de rosszabb az, hogy szeretet- és kapcsolatfüggő lettem.
A legutóbbi szakításom után sok-sok beszélgetés eredményeként rá kellett jönnöm, hogy az alapproblémám még mindig az önbizalomhiány, és az, hogy nem szeretem magam eléggé.
Pedig ezzel kapcsolatban van egy nagyon meghatározó emlékem anyuval.
Ülünk a kocsiban, én is elől, mert már nagylány vagyok. A fiúkról beszélgetünk. Illetve azt panaszolom, hogy én milyen csúnya vagyok, és ezért senkinek se tetszem.
Anyu erre azt mondja:
„Ha nem szereted saját magadat, hogy várod el, hogy mások szeressenek?”
Lehet, hogy az én drága Anyukám mégiscsak meg akart tanítani arra, hogyan legyek jó nő, csak én nem tudtam, hogy ehhez ezt az egy mondatot kellett volna az eszembe vésni, és mindig e szerint élni.
Ti belegondoltok, hogy mit adtok tovább a lányotoknak, vagy, hogy ő mennyire követi a ti mintátokat, példátokat?
andiebaby
