Sorozatunk főszereplője véletlenül esett teherbe egy friss kapcsolatban, és úgy döntött, nem tartja meg a gyereket. Az abortuszra azonban képtelen volt, és úgy döntött, hogy szülés után örökbeadja a babát.
Múltak a hetek, én gömbölyödtem, már nehezen mozogtam. Akkor még nem tudtam, milyen lelkierő kellett az apának ahhoz, hogy néha megsimogassa a hasam. A kis alien tudta, mikor simizi őt az apja, és általában le is nyugodott tőle. Érezte azt is, mikor bújtam hozzá, mert akkor mindig ott ficergett, ahol összeértünk.
Június elején hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam anyukámat, akivel utoljára előző év decemberében beszéltem, és tálaltam neki a dolgokat. Szia, Anya, igen, itt a lányod, figyelj, lenne kedved bejönni velem a szülésre? Nem árt, ha van valaki velem, aki vigyáz rám... Azt hiszem, sokkot kapott anyám. Pár nap múlva találkoztunk... Megpróbált meggyőzni, hogy tartsam meg, ő és a párja mindenben segítenek, költözzek össze az apával... Akkor a beszélgetés végén úgy tűnt, megérti, hogy én az örökbeadás mellett döntöttem.
Júniusra már volt egy pár, akiket erős szűrés után választottam, akik megfeleltek annak az ideának, amilyennek én egy családot elképzelek, akik megfeleltek a nem kevés feltételemnek. Tehát már minden adott volt, csak a szülés volt hátra. Július 17-ére voltam kiírva. Négy ultrahangon voltam addigra túl, ebből kettő lányt, kettő pedig fiút mutatott.
Június közepétől nagy kánikula volt, már minden nehéz és terhes volt. Egy idétlen szóviccet sikerült akkor kreálnom: most már tudom, hogy ez tényleg egy terhet jelentő állapot, amit alig várok, hogy elmúljon. Féltem a szüléstől. Az alienke igen aktív volt, NST-k rendben, én hatalmas pocakkal. Nem sűrűn fordul elő, hogy imádkozzak, de akkor imádkoztam, hogy csak a kánikulát éljük valahogy túl... Anyám és az apa készenlétben, kórházi csomagom már a 34. héten volt.
Teltek a napok... az alien fickándozott, én mintha néha éreztem volna valamit, de aztán mindig csak vécézés lett belőle. 17-én orvos, kétnaponta be a Bajcsyba NST-re, UH-ra. Minden rendben, csak lusta a kölök. Szerintem pedig nem lusta volt, sokkal inkább zseni! Miért sietne ki, mikor odabenn a legjobb neki? Fullos ellátást kap, soha nem lesz jobb helyen...
25-én UH után már nem is akartak elengedni, de mondtam, hogy mivel még csak jóslófájásaim sem voltak még soha, hazamennék összeszedni a cuccaim, aztán majd másnap befuvarozzák a selymesfényű sejhajom... apropó, a terhesség pozitív hatásai: szép és erős haj és körmök, gyönyörű bőr – az ember tényleg megszépül ilyenkor!
Július 26-án reggel tehát irány a Bajcsy szülészete betegfelvételre. Mivel és kissé más utat jártam be a védőnői ellátásban, ez ott rögtön feketepontot jelentett. A kijelölt időpontig ráadásul a vizsgálatokat nem a Kőbányai egészségházban végezték, hanem az Aurórai utcai alapítványos szakrendelőben. Hiába volt onnan papírom mindenről, mintha nem is lett volna semmiről. Akkora lebaszást kaptam, hogy ha nem ültem volna, akkor ott tuti leülök. Másfél óra után végre megkaptam a kórházi papírokat, mehettem a kijelölt kórtermembe. Még a lépcsőházi fordulóban elbúcsúztam az apától, még ha akart volna, sem lehetett volna ott a szülésnél, ne lásson, mikor nem csak női, de emberi mivoltomból is teljesen kivetkőzöm. Hiúság, ember a neved...
Befeküdtem, de hogy minek... Négyágyas kórterem. Az egyik ágyban egy olyan, értelmileg kicsit hátráltatott nő, aki terhességi cukorbetegen süteménnyel tömi magát, a mási ágyon egy frissen szült csaj, akinek első dolga volt, miután felkelt, hogy rágyújtson... Igen, kapja csak a gyerek az anyatejen keresztül a cuccost, szokja csak a kiképzést... A második benn töltött éjszakámon kaptuk meg a negyedik anyát, akinél beindult a szülés a 33. héten, éjszaka elfolyt a magzatvize, de az ügyeletes hagyta szárazon vajúdni... 30-án, hétfő reggel nagyvizit. Addigra már belerázódtam a kórházi létbe. Osztályvezető főorvos betoppan, ránk néz, majd a szárazon vajúdó lányt és engem külön vizsgálatra rendel magához. Mivel nem volt fogadott orvosom, sem pedig szülésznőm, így bíztam a legjobbakban, mert akármennyit is olvastam pro és kontra, az esetek többségében úgyis ügyeletes vezette le a szülést.
A vajúdú lánynál megindították a szülést, másfél óra alatt meg is született a fia, akit azonnal vittek PIC-re a SOTE II-re. Engem egy újabb fájdalmas vizsgálat után burokrepesztésre ítéltek, 41,5 hetesen. Addigra már ugyan egyujjnyira nyitott volt a méhszájam és nagyon-nagyon-nagyon halvány menzesz szerű görcseim már voltak is, de ezen kívül semmi.
Szóval, burokrepesztés... Aham... Akkor ma megszülök, ugye? Hát persze, este 7-re készen leszünk! Okkkééé... Telefon: Szia, Anya, burkot repesztenek nálam elvileg 30 percen belül, estére megszülök, be tudnál jönni? Anyám hagyott csapot-papot, 40 perc múlva már ott volt mellettem... 12:45... várjuk a csodát. Ki lesz az a szerencsés nyertes, aki megnyeri magának, hogy kipukkanthat? Ja, aznap reggeli utolsó UH szerint: 5700 mm becsült hossz, a becsült súly pedig 4200 gramm... anyám borogass, ez így kétszer akkora, mint azok az újszülöttek, akiket idáig láttam... Ezt hogy fogom kipasszírozni magamból? Pánik on, de dübörög bennem az adrenalin ezerrel. Végre beültetnek minket a franciaágyas vajúdó szobába. 26-án itt csináltak nekem oxi tesztet (jól sikerült), örültem az ismerős szobának. Kedves, fiatal szülésznő megjelenik, majd a kérdés: és erre a címre viszi haza az újszülöttet? Meglepődtem, váratlan volt ez. Ostorcsapásként ért, mert itt volt a vége, az amire az alapítványnál megpróbáltak felkészíteni: nem, én örökbefogadás mellett döntöttem. Akkor tudtam meg, milyen, ha a szobában a 30 fokos kánikula ellenére hirtelen megfagy a levegő és vágni lehet.
Szülésznő el, anyám bőg, védőnő be... 30 perces izé... meggondoltam-e, anyám és a védőnő is győzköd, a kórháznak nem túl jó a viszonya az alapítvánnyal, mert nem korrekt, jobb lenne, ha szülés után nem látnám soha többet a babát, az pedig, hogy én szoptatni akartam... mintha egy 14. századi emberrel közöltem volna, hogy a Föld nem lapos, és a Nap körül kering, nem pedig fordítva. Győzködés... lelki terror, én pedig már teljes agyi error, sikítani akarok, szülni, elfelejteni mindent, istenem, miért is nem bírtam megcsinálni az abortuszt!
Szülésznő megjelenik és pukkasztásra invitál... addigra már minden élő ember tudta a szülészeten, hogy mi vagyok én: egy szar, aki felelőtlen, eldobja a gyerekét, pária. Bíztam benne, hogy intelligens emberek dolgoznak az osztályon, akik megértik: van olyan élethelyzet, amikor ez a legjobb megoldás, minthogy nyomorba döntsem a gyerekem. Tévedtem. Számukra még a gyerekét elhanyagoló, verő nő is jobb anya volt nálam. Ennek meg is lett a következménye.
XY
Folytatjuk...
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
