A pontos dátumra már nem emlékszem, jó kilenc éve volt, hogy azt mertük mondani, jöjjenek a gyerekek. Még több, mikor először arról beszéltünk, természetesen még csak barátként, hány gyereket szeretnénk: ő ötöt, én minimum hármat.Aztán eltelt egy év és nem jöttek. Vizsgálatok, még újabb vizsgálatok, remények, mélyrepülések, munka, munka, új doki és bő három év után kimondták, hogy lombik. Addigra már rég átestem-átestünk azon, hogy miért pont mi, hogy gyász minden menszi, hogy biztos miattam, tuti póz/étrend-kiegészítő/vitamin stb., bezzeg másnak miért, keressen egy normális nőt/férfit, nem is kell gyerek, majd örökbe fogadunk…
És aztán első lombik – első terhesség – első gyerek, második lombik – második terhesség – második-harmadik gyerek. Mire felemeltem a fejem, azt vettem észre, hogy négy év alatt háromgyerekes család lettünk. És hogy jön a munka. Amit várok, szeretek és bármikor kezdeném, csak – már nem én számítok elsősorban. Lehet mondani, hogy de amellett, hogy anya vagyok, nő és munkaerő is, de ettől még az a napi valóság, hogy amíg kicsik, valakinek meg kell szervezni az életük, előttem ott van még várhatóan jó 30 munkaév, de ők most kicsik, ezek az évek adják azt az alapot, amiből majd kinőhetnek a lázadásos leválások és visszatérések, ennek a felépítését nem lehet elhalasztani, felfüggeszteni. És hogy miért nem az apjuk? Mert én most kezdek, logikusabbnak tűnik nekem úgy dolgozni, hogy családilag jó legyen.
De semmi gond, mert lehetek részmunkaidős, és jó munkaköröm volt, találtunk jó bébiszittert betegségek lábadozós részéhez (is).
Gyerekeknek jelentkezés bölcsibe, felvették őket, megy majd ez. És aztán mintha kezdődött volna minden elölről, mert hát, hogy plagizáljak, az élet nem azért van, hogy könnyű legyen. Kiderült, hogy a munkaköröm nem az lesz, az is kiderült, hogy januártól (?) nem lehet 8 óra mellett gyesen lenni, ami ugyan akkor még nem érint, de pár hónappal később igen. Ha most megkérdezne valaki, mivel lehetne támogatni, hogy több gyerek szülessen, elég egyszerű válaszom lenne: ingyenes gyógyszer a gyerekeknek családi pótlék helyett és csakis felmenő rendszerben belenyúlni a családtámogatásba. Minden más áthidalható.
Hosszas vívódás, jogászokkal való egyeztetés, néhány kg elvesztése és éjszakai báránykaszámolgatás után (ismét) megszültem, hogy mikor kezdek és hogyan. Öt év után. És attól nem félek, mennyit felejtettem, mennyit kell tanulnom. Mert legyőztem a szurifóbiám is, megtanultam lázat csillapítani és csak 39 felett kezdek izgulni értük, szinte bármiről tudok énekelni, miközben főzök és rajzolok, 2-3 óra alvás után végigcsinálom velük a napot.
Attól igen, hogy hiányozni fog a szaguk, hogy rohanunk majd és mikor legközelebb felemelem a fejem, már az unokáim születnek.
Jasmine
