Noémi nem az ovikezdés lelki oldalát mutatja be, a testi tünetekről ír: kislánya – teljesen „természetes” módon – az első hetekben mindent elkapott, így a szeptember felét otthon töltötte betegen. Októbertől a betegségek a család többi tagját is megtámadták, legfőképp a legyengült anyukát, aki alig tudott megszabadulni a pihenéshiánytól állandóan kiújuló tünetektől, és az egyéves kistesó is elkapta a mandulagyulladást, nemrég a fülét is fel kellett szúrni. Az édesanya dilemmája: járjon-e továbbra is oviba a lánya?

Szeptember elsején történt, hogy az én 3 éves lányom elindult azon az esős szerda reggelen óvodába. Délben mentem érte, amíg ő szépen elvolt délelőtt, én kitakarítottam itthon és játékidőm is jutott végre a picire. Pénteken már ott is aludt, én meg örültem nagyon, hogy ennyire ügyes a lányom. Hétfő este aztán már lázas volt, másnap nem is ment oviba. Egy hét ovi, egy hét otthon, így telt el a szeptember. Mindenki mondta, hogy ez normális, ennek így kell lennie, az immunrendszer erősödik. Szeptember utolsó napjaiban felment a lázam, iszonyú rosszul lettem, ekkor kezdődött az én kálváriám. Mindenki másképp éli meg a betegséget, a lázat, én történetesen a láztól szinte járni sem bírok. Vírusos hasmenés volt, hamar meggyógyultam, de sajnos a betegségek csak ezután kezdődtek igazán. Október első csütörtökén nem baba-mama klubba mentem, hanem orvoshoz, aki felírt a mandulagyulladásomra antibiotikumot. Nem használt, hétvégén ügyelet, újabb antibiotikum. Használt, jobban lettem. Közben a lányom nem ment oviba, mert ő is folyamatosan küzdött a mandulagyulladással. Mellette a pici is végig beteg volt, de ilyen a testvérek sorsa...

Végül kiderült, mégsem gyógyultam meg, újabb antibiotikumot kaptam, amitől rosszul lettem, így egy negyediket kellett elkezdenem, közben pedig egy tüdőgyógyász is megvizsgált, aki azt mondta, hogy kezdődő tüdő- és mellhártyagyulladásomat nem szabad lábon kihordanom, szigorú fekvés. Persze nagyon lázas is voltam mindemellett, így jól esett az ágynyugalom. Több mint egy hónapja folyamatosan beteg mindenki. A picinek, aki éppen elmúlt egy éves, a héten felszúrták mindkét fülét, hogy leszívják belőle a gennyet. Mindenki azt mondja és tanácsolja, hogy a lányom továbbra is menjen oviba, de szerintem nem mindegy, hogy milyen áron. Leginkább az aggaszt, hogy a tesója is szenved, aki nem mindegy, hogy mennyi idősen lesz beteg a közösségi kötelező betegségektől. Mellette pedig én is mindig beteg leszek, és mivel nem tudom soha kipihenni magam, hát eljutottam idáig.

A gyógyszertárban csak októberben 41000 forintot hagytam ott, ami a mi pénztárcánknak nagyon megterhelő. Nem beszélve a rengeteg antibiotikum mellékhatásáról, és arról a tényről, hogy emberek közé se merünk már menni. Immunerősítés a nyáron megtörtént, tehát nem simán, lazán állítottunk be a közösségbe. A szomszéd kislány egyszer sem volt beteg, még csak nem is köhögött, pedig ő aztán nem kapott soha semmi immunerősítőt az anyukájától. Homeopátiát használtunk az elején, de az eldurvult betegségek miatt már nem szedjük őket. Remélem, meggyógyulunk végre. Szerintetek vigyem ezek ellenére továbbra is oviba a lányom? Mivel erősítsem az immunrendszerét, hogy végre kikeveredjünk ebből a betegségörvényből?

Noémi