Borzongató vagy mulatságos látványosságok, amik felett eljárt az idő
A cirkusz régen mindenkinek szólt, talán ezért igyekeznek ma sokan újradefiniálni. Mozi vagy tévé híján eleink "élő" szórakoztatást választottak: zene és tánc, sportversenyek (résztvevőként vagy nézőként), a városi polgárok színházba is járhattak, a többieknek maradtak az utazó társulatok: lehetett látni komikust, akrobatát, bűvészt, bábost - korántsem csak gyerekeknek, sok-sok "felnőtt" témával és viccel, ma már nem szalonképes "látványosságokkal (sziámi ikrek vagy "elefántember"). Az állatszámok egy része is kegyetlenebb volt a mai lovas carousselnél, labdát gurigázó kutyáknál. A tüzes karikán átugró tigrisek, "táncoló" medvék vagy engedelmes oroszlánok általában válogatott kínzások után lettek "porondképesek" a viszonylag jól tanítható elefántoknak is kijutott a fizikai gyötrelmekből - ezért a világ számos országában már tilos vadállatot cirkuszban szerepeltetni..
Újcirkusz másként: zene, látvány, akrobatika és történet
A hetvenes években Franciaországból indult "újcirkusz" mozgalmat elsők közt a Sziget ismertette meg Magyarországgal. Rögtön újradefiniálták ezzel a közönséget is: négy-ötéveseket kísérő nagymamik helyett huszonéves fiatalok alkották a nézők legnagyobb csoportját. Eltűnt a kerek porond és a kackiás bajszú porondmester is: életem első újcirkusz-élménye a Sziget egyik dombján ért, ahol magas fákra és pár segítő állványra felhúzott, fátyolszerűen könnyed, de bitang erős "légselyembe" csavarodott akrobaták mozdulatait csodálhattam sosem hallott, egyáltalán nem "cirkuszos", minőségi zenére. Hasonló produkciót idén júniusban a Szabadság hídon is láthattunk, ahol a híd vaselemeiről lógtak a fátylak, a Duna és a lemenő nap fénye pedig a hátteret adták. De "újcirkusz" kategóriába került a Trafóban pár éve látott "zacskótáncos" előadás is, amit azóta is emlegetünk.
Az "újcirkuszban" összefüggenek a számok (gyakran egyetlen kerettörténetben) a pattogós zeneszámokat filmzeneszerű témák váltják. Elmaradnak az idétlennek vagy sértőnek tűnő hagyományos bohóctréfák, önálló számként cilinderből nyuszit előhúzó bűvész sincs. Megtartották az akrobatikát és a látványos megjelenést (a hazai Recirquel például már nem tudna egy puszta dombon előadást tartani, hiszen a különleges díszletek, gépészet és fényvilág is része a műsornak, de 2013-as, sátras Szigetes előadásukba itt lehet bepillantani). Ezek mellett beemelhetik a régi mutatványostrükkök közül a színészi képességeket igénylő műfajokat, mint például a pantomim. Állatok viszont nincsenek - még kínzás nélkül is betanítható háziasítottak (kutya, ló...) sem.
Összefoglalva a két műfaj közti különbségeket és hasonlóságokat: (a Wikipédia angol nyelvű cikke alapján):
Hagyományos cirkusz |
"Újcirkusz" |
|
Tipikusan az előadók... |
Cirkuszi dinasztiák, családok |
Artistaképzőben vagy autodidakta módon tanult művészek |
A tipikus megjelenés |
Körben elrendezett székek egy ovális vagy kerek porondterület körül, amit nagy sátor borít be |
A közönség inkább színházszerűen elhelyezett térben nézi az előadást, bár vannak, akik kör alakú porondot, sátrat használnak |
A produkció általános formája |
Egy sorozat általában egymástól független szám, amit a porondmester bemutatószövegei kötnek össze, aki afféle ceremóniamester |
Színházjellegű karakterek összefüggő jelenetei, valamilyen központi téma, kerettörténet köré szerveződve |
Az előadás zenei világa |
Az előadás hangulatát és az energiaszintet emelő gyors, "masírozós", gyors ütemű zene, keringők és hasonlók |
Többféle hangulatú,a jelenetek mondanivalóját aláfestő (sok esetben egyénileg az előadás számára komponált) zene, amely a karakterekhez és a kerettörténethez illeszkedik |
Az előadás benned is van
A francia újcirkuszra utaló nevű Cirque du Szigeten idén is minden nap fellépnek spanyol, olasz, kanadai, chilei előadók, sátorban és szabadtéri színpadon is. Én először a spanyol Compañia Vavel Circus társulatának Garbuix című előadását néztem ki magamnak: az öt hölgyből álló csapat az előadás hangulata és a csapat összetétele alapján se mindennapi. Az ott szereplő fehér medve természetesen nem valódi, de a beharangozó videó szerint "nagyon állat", akárcsak az egész előadás, biciklistül, párnástul és apácajelmezestül.
Erről lecsúsztam végül, láttam viszont a katalán Mumusic minitársulat Amigoo című előadását. Szereplői egy pár (a többnyire szavak nélkül, de nagyon kifejező mozdulatokkal eljátszott jelentek szereplője lehetne bármelyikünk), egy nagybőgő (amit időnként a fején visz a pár férfitagja) és a közönség egy-két kiválasztott tagja. "Nem, nincsenek beépített emberek, tényleg találomra választom ki őket" - mondja Clara Poch, a Mumusic társulat női tagja az előadás után "de csak olyat választok,akik nem idegenkednek attól, hogy részévé váljanak az előadásunknak. Otthon kisebb terekben játszunk, ilyen hatalmas fesztiválon először adunk elő, nekünk is új élményt jelentett" - folytatja. "Otthon előadásaink nézői nagy része gyerekes család, általában gyerekek jönnek velünk játszani, ők nagyon nyitottak, a felnőtteket sokkal nehezebb megszólítani. A koreográfia egy pontját át is kellett gondolnom, mert ott általában gyerekszereplő lép be, de itt a nézők közt nem láttam gyereket, így egy fiatal lányt hívtam be. A fesztivál közönsége itt főleg felnőttekből áll, a saját gyerekeimre is otthon vigyáz a nagymama"- mondja.
Amikor arról kérdezem, hogy alakul ki egy előadás, mennyire megy át az "üzenet", Clara az improvizáció és a nézői hozzáállás fontosságát hangsúlyozza. "Az egyetlen fix pont az, hogy vagyunk hárman: egy férfi, egy nő és egy nagybőgő, ebből kell kihozni valamit, a próbák alatti improvizációkból áll össze a későbbi előadás. Férfi és nő közti mindennapi interakciók, de nincsenek előre eltervezett üzeneteink. Amikor a nézőkkel beszélgetek utána, kiderül, egészen eltérő értelmezések is születnek. A mondanivaló nagyon függ attól, ki milyen élethelyzetből, milyen gondolatokkal érkezik, ezért látja mindenki kicsit másként "önmagát" a szereplők viselkedésében."
A "hagyományos" cirkusz egy része is lassan átvesz újcirkusz elemeket, csendben elbúcsúzva néhány olyan műfajtól, amin túllépett az idő - a Fővárosi Nagycirkusz mostani előadásai is inkább az akrobatikára, pár különleges látványelemre vagy műsorszámra (jeges, vizes számok), esetleg egy népszerű kerettörténetre építenek (októberben ismét műsorra tűzik a Ludas Matyit), amiket nézve egyáltalán nem hiányzik senkinek már a bicikliző medve, vagy a nézőket lelocsoló bohóc, akik miatt sokan nem akarnak cirkuszi produkciót nézni, pedig a mai cirkusz inkább látványszínház. Cirkuszra fel!
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?