Ahogy többször írtam már, legnagyobb lányom évek óta kontaktlencsét hord, mivel úgy ítéltük meg, hogy tud rá vigyázni és a higiéniára is oda tud figyelni. Eddig nem is volt ezzel semmi gond. Rendszeresen jártunk szűrésre, nem hordta túl a lencséket, és tényleg betartotta a kontaktlencse-viselés szabályait. Nemrég viszont három nap távollét (apánál + barátnőnél alvás) után úgy jött haza, mint akit megvertek. Jobb szemét alig tudta kinyitni, könnyezett és borzasztó fájdalmakról számolt be. Kiderült, hogy három napja nem vette ki a lencsét. Nem írom le inkább, hogy mi volt az első reakcióm.
Mivel a korábbi tapasztalatok alapján úgy láttam, hogy esélytelen bejutni egy sztk-s rendelésre, felhívtam egy szemészeti magánrendelőt és elmondtam az igen akut problémát. Azt mondták, menjünk be azonnal, valószínűleg várni kell majd, de mindenképp megnézik a gyerek szemét.
Ehhez képest öt percet sem kellett várnunk, és már bent is voltunk Szekeres doktornőnél, aki hálistennek kellően határozottan dorgálta meg kamaszlányomat, és megbeszélték, hogy soha többé nem csinál ilyet.
Szaruhártya-gyulladás...
A vizsgálat során kiderült, hogy megsérült és begyulladt a gyerek szaruhártyája, antibiotikumos szemcseppre és szemkrémre van szüksége. Ami a legfájóbb volt a lányomnak: az az utasítás, mely szerint néhány hétig nem hordhat kontaktlencsét. Ezen teljesen kiakadt. (Mínusz 8-as a szeme, vékonyított lencsével is vastag a szemüvege, és nyilván nem érzi magát komfortosan, megértem…) Sokáig sírt, szidta magát, hogy itt van végre a nyári szünet, és hogy hogy kicseszett magával, most nem mehet sehova (strandra pl.), meg a szempillaspirál is felejtős, és egyébként is nagyon fáj a szeme.
Az interneten utánanézett, hogy a szaruhártya-gyulladás pontosan micsoda (legalább a szem felépítését megtanulta), mire számíthat (és mikor hordhat megint kontaktlencsét). Amikor a sokadik oldalon olvasta, hogy ez a kórkép akár vaksággal is járhat, akkor elsápadva kérdezte:
„Anya, én most megvakulok?”
Megpróbáltam megnyugtatni, hogy időben felkerestük az orvost (bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem fogadtak volna péntek délután, és csak hétfőn, vagy még később jutunk el szemészhez), és ha betartja a szemorvos utasításait: kétóránként szemcsepp, éjszakára szemkrém, okostelefon, tablet mellőzve, sok pihenés, akkor nem lesz semmi gond. És pár nap múlva úgyis visszamegyünk a doktornőhöz kontrollra.
Vannak olyan helyzetek, amikor a gyereknek hiába mondod el, hogy mit kellene tenni, vagy próbálsz tanácsot adni, hogy hogyan csinálja úgy, hogy jó legyen neki, ezt beleszólásnak veszi az életébe (éljen a kamaszkor!), és kábé tojik az egészre. Aztán amikor később kiderül, hogy anyának volt igaza, akkor már késő, és viselni kell a következményeket. Erről hosszasan beszélgettünk az eset kapcsán. Biztos vagyok benne, hogy többet nem fog ilyet csinálni. Remélem, másban hallgat majd rám, és nem saját bőrén kell megtapasztalnia, amitől óvni próbáltam.
UPDATE: Szerencsére a gyors reakciónknak és a szemcseppeknek hála, a gyerek szeme egy hét alatt teljesen meggyógyult. A lencsehasználat egyelőre napi 4 órára van limitálva, amit be is tart a nagylányom.
Tünde
Kontaktlencsével, látással kapcsolatos cikkeink:
Kontaktlencse gyerekeknek - ezekre figyelj
Akkor kapjon a gyerek kontaktlencsét, ha tud rá vigyázni
A szülőn is múlik a gyerek látása
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
