Tizenkét (és fél)éves lányom rövidlátó, jelenleg több mint mínusz hatos szemüveget kell hordania. Aki maga is rövidlátó, tudja, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyerek szinte semmit nem lát szemüveg nélkül, csak elmosódott pacákat, fényeket. Szemüvegessége miatt sokszor szenved: strandon, táborban, de a sportolást is megnehezíti a nagy okuláré. Amikor az utóbbi téma kapcsán kétségbeesetten sírta el magát, hogy az iskolai sportolásban sem tud részt venni (kézilabda, kosárlabda, stb.), akkor merült fel az ötlet: mi lenne, ha kontaktlencsét kapna?
Az a tapasztalatom, hogy a szemorvosok között nincs egyetértés abban, hogy mikortól hordhat egy gyerek kontaktlencsét. (Én 14 évesen kaptam, és életem egyik legnagyszerűbb lehetősége volt.) Volt, aki azt mondta, az alsó korhatár 14, de hallottam olyat is, aki 18 éves korig nem adna lencsét egy gyereknek. Az okok között szerepelt az, hogy nem kap elég oxigént a szeme, hogy nagy a fertőzésveszély, de még az is, hogy elhagyja a gyerek a lencsét, nem tud még rá kellőképpen odafigyelni.
A szokásos kontrollvizsgálaton – ahol kiderült egyébként, hogy hat év alatt először nem romlott a gyerek szeme két vizsgálat között – vázoltam a helyzetet a gyerekszemésznek: elmondtam, hogy sportolásra szeretnénk kontaktlencsét, nem állandóra, és megkérdeztem, hogy mi a véleménye a témában.
A szemész főorvos elmondta, hogy a mai kontaktlencsék már sokkal jobbak, mint régen, és ő azt gondolja, hogy akkor szabad egy gyereknek kontaktlencsét adni, amikor már elég érett ahhoz, hogy odafigyeljen a higiéniára, és magabiztosan képes a használatára. Megtudtam, hogy a legideálisabb ebben a korban a napi eldobható lencse (nyilván jóval drágább is), de ha kiesik/elhagyja, egyszerűbb és olcsóbb pótolni, valamint a nem megfelelő kezelésből (fehérjeoldás, minden nap tiszta tárolófolyadék, stb.) adódó lerakódások és szennyeződések okozta fertőzések is elkerülhetők. (Persze a kézmosás továbbra is nagyon fontos!) A napi lencsék oxigén-áteresztő képessége is megfelelő ahhoz, hogy egy kiskamasz szemében ne okozzon kárt. Megbeszéltük, hogy egyelőre csak sportoláshoz fogja használni a lencséket, és első körben tőlem megkap minden segítséget (több mint tíz évig hordtam lencsét, van tapasztalatom).
A gyerekkel madarat lehetett fogatni. Hamarosan már a kedvenc optikusunknál ültünk, ahol hősiesen küzdött a lencsével. Megnyugtattam, hogy a kezdeti bénázás nem azt jelenti, hogy mindig ilyen nehéz lesz, néhány alkalom után már flottul fog menni a dolog. Optikus Magdi is bátorította, biztatta, és megtanította neki a helyes használatot. Ellenőrizte a lencse fekvését, majd megrendeltük a lencséket. (Az egyik legnagyobb optikai cégnél nem jártunk ilyen jól, az ottani optikus felülbírálta a gyerekszemész szakvéleményét, és szinte alig akarta kiadni a felírt lencséket. Még akkor is vonakodott, amikor neki is elmondtam, hogy csak heti két alkalommal fogja használni a gyerek a kontaktlencsét, akkor is csak a sportolás idejére.)
Egyszer kivételt tettem: egy csúszdaparkba mentünk, ahol eddig „vakon” közlekedett és használta a csúszdákat a lányom. Ezúttal lencsében mehetett. Fantasztikus volt látni, hogy örül annak, hogy végre tisztán lát, nem csak húsz centiről ismer meg, és nem kell a szemüveggel bajlódnia. Szerencsére alapvetően semmi baja nincs a szemüvegével, és továbbra is azt hordja sportoláson kívül. Így a kevésbé engedékeny szemészek/optikusok is nyugodtan alhatnak.
Tünde
Olvass még a témában!
Kontaktlencse gyerekeknek: ezekre figyelj!
13 alapszabály kontaktlencse-viselőknek
Anya, én most megvakulok?
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
