Új bölcsinaplónkban drlucifer osztja meg ikergyermekei bölcsődébe szoktatásának tapasztalatait. Volt, hogy végtelenül hosszúnak tűnt az az idő, amit főállásban itthon töltöttem a gyerekeimmel, a családommal. Például tavaly úgy éreztem, a januárnak soha nem lesz vége.
Talán emlékeztek még: akkor lett bárányhimlős a három gyerekem. Természetesen nem egyszerre, hanem egymás után. Most pedig körbenéztem, és kiderült, hogy az ikrek 50-es ruháit a lányom babái viselik, ők maguk pedig már 2 évesek, hamarosan megkezdik bölcsis pályafutásukat.
Persze kapom innen-onnan a hitetlenkedő kérdést, hogy de hát miért nem maradok otthon, elvégre ikrekkel maradhatnék még 4 évig, a GYES is duplán jár. Na ja, mondom erre én, de gyerek négy van, akiről gondoskodni kell. Ha pedig még őszinteségi rohamot is kapok, akkor azt is hozzá szoktam tenni, hogy nekem is szükségem van már arra, hogy dolgozzak. Mire ténylegesen munkába állok, közel 3 éve lesz annak, hogy itthon vagyok (terhesen sem dolgozhattam). Tudom, hogy van, aki ennél sokkal hosszabb időt tölt otthon, minden tiszteletem az övék, nekem ennyi ment.
Sokan rácsodálkoznak, hogyan lett nekünk helyünk év közben. Rögtön kettő. Aki kapcsolatokra, ismerősökre gyanakszik, annak csalódást kell okoznom. Igaz ugyan, hogy Balu is ebbe a bölcsődébe járt, de azóta az akkori vezetőnő már nyugdíjba ment, gyakorlatilag csak a régi gondozónőinket ismerem. Már tavasszal érdeklődtem, akkor azt mondták: jöjjek vissza szeptemberben. Visszamentünk. Elmondtam, hogy nagyjából mikortól szeretnénk jönni. Némi lapozgatás, majd kaptam egy adag kitölteni való nyomtatványt azzal, hogy január közepén tudják fogadni a gyerekeimet.
Novemberben jött a két jövendőbeli gondozónő családot látogatni. Kellemes meglepetés, hogy egyiküket ismerem. Megbeszéltük a szükséges holmikat, csoportpénzt, orvosi igazolást, és abban maradtunk, hogy január 17-én reggel találkozunk. A gyerekek készülnek, lelkesek. Beszélgetünk sokat a bölcsiről, Réka kiabál: én is megyek bölcsibe! Dani vigyorog, Balu arról magyaráz, hogy a bölcsi „majdnem olyan király”, mint az ovi. Én tervezek, szervezek, agyalok. 41 nap szabadságot kell kivennem, aztán menthetetlenül dolgozó nő leszek megint. Ahhoz pedig, hogy munka mellett ki, mikor, kit visz, kit hoz, ki intézi a bevásárlást, azt hiszem, valami táblázatot kell majd csinálnom (az Excelhez nem értek).
drlucifer
