Többen írtátok, hogy mivel a nyár a hosszabb utazások időszaka is, sokaknak segítene, ha egy poszt azokat a gyakorlati tippeket írná le, amik segítségével könnyebb a légi utazás kisgyerekkel vagy kisgyerekekkel. A terroristák és elmebetegek kiszűrése a reptéri biztonságiak feladata, a pilóták és a mérnökök védik ki az időjárás kisebb-nagyobb viszontagságait, de az üvöltő gyerek lecsillapítása tíz kilométeres magasságban továbbra is a szülő gondja.
Két tapasztalt utazónk, Meni és Másutt vállalkozott arra, hogy megosztja veletek eddig bevált úti tippjeit és tapasztalatait. Mindketten repültek már több gyerekkel is, úgy is, hogy egyedül voltak velük. Ne sajnáljátok az időt végigolvasni, ha magatok is légi útra készültök, bár előfordulhat az is, hogy a ti gyereketek végigalussza az egész utazást.
Meni: Készülj fel alaposan, pár apró játék és némi élelem is segíthet
Saját környezetemet, tágabb családomat figyelembe véve tapasztalt gyerekkel repülő vagyok. A nagyobbik fiam öt hónapos, kilenc hónapos, másfél éves és legutóbb hároméves korában repült, mindig Budapestre. Az első két utat leszámítva nem volt egyedül, vele utazott a húga is, és persze én. És az utolsó út még ennél is izgalmasabbra sikerült, mert az apja nem tudott velünk jönni. Túléltük komolyabb trauma nélkül mindegyik utat, és közben számos tapasztalatot szereztem. A teljesség igénye nélkül megpróbálom összeszedni ezeket, már csak azért is, mert másfél hónap múlva újabb útra készülök, szintén egyedül, de immáron nem két, hanem három gyerekkel. Aztán majd utólag megírom, hogy mekkora hülyeség volt...
- Soha ne készülj arra, hogy az éjszakai/hajnali járaton aludni fognak (mert lehet, hogy igen, de keserves a csalódás, ha mégsem).
- Ha alvásból kell indulni a reptérre, akkor vagy vidd őket pizsamában, vagy fektesd le őket utcai ruhában, ugyanis a kocsiban így még visszaalhatnak. De lélekben készülj fel egy átüvöltött odaútra: van olyan korosztály és típus, aki nem reagál jól az éjszakai utazásra. Nekem szerencsém van, az enyémek vagy visszaalszanak, vagy végigkérdezgetik a reptérre vezető egyórás utat.
- Vigyél magaddal mindenkinek váltóruhát, magadnak is, mert tuti az a gyereked fogja rád önteni a kaját, amelyik amúgy egyedül is úgy eszik, mint az angol királynő.
- Készülj fel rá, hogy minden terminálon elkerülhetetlen helyen van a játékbolt, én már meg sem próbálom megúszni az új játékot, de lásd a következő pontot.
- Hiába viszed magaddal a kedvenc játékát (amit nagyon rizikós kézben hurcolni, ha elhagyod, jaj neked), a legjobban akkor jársz, ha veszel valami egészen apró kis majomságot a reptéri játékboltban. Azzal a mini rajzolgatós táblával órákon át elvolt a fiam, aminek a tökéletes ikertestvérét otthon öt perc után bevágta a játékdobozba... Különbség az árban volt, nem kevés.
- Vigyél magaddal szendvicset, innivalót bőven, mert unalom ellen legjobb az evés, és a reptéri büfék mindenhol horror áron kínálják a kaját – és néhol kétséges a minőség is.
- Jó előre készülj fel a reptérből (mindkettőből vagy az összesből). Ferihegy például két éve még minden volt, csak gyerekbarát nem (2008-ban már írtam erről egyszer). Ha a 2B terminál már gyerekbarátabb lett azóta, akkor is mondjuk a kamcsatkai reptéren még belefuthatsz valami ennél is durvábba, és még nagyobb pofon, ha amúgy valami normális városnak szar a reptere.
- Vigyél magaddal lázmérőt, lázcsillapítót, és minden olyan gyógyszert, amit az utazás előtti egy évben háromnál többször kellett beadni a gyereknek – és persze vigyél magadnak is fejfájáscsillapítót, a fáradtság, a stressz, az izgalom, az evés/ivás hiánya megspékelve a repülőgép száraz levegőjével még azoknál is fejfájást okoz, akik amúgy sosem...
- Mindig legyen nálad miniüveg ivóvíz és három szem keksz, a hiszti oka nagyon sokszor a rájuk törő éhség, arról nem is beszélve, hogy nem mindegyik légitársaság hozza ki először a kaját a gyerekeknek, és annál kegyetlenebb dolog kevés van, amikor az előtted lévő sornál fogy ki a tálaló, és a gyerek orra előtt gurítják vissza újratölteni a kajás kocsit.
- Fordulj kedvesen, de nagyon határozottan a stewardesshez a létező leghülyébb és legcikibb kéréssel is, neki az a dolga, hogy segítsen, és mindent meg fog tenni, hogy neked jobb legyen. Mert ha neked szar, akkor a gyereknek is szar valószínűleg, és ez esetben neki is szar lesz, mert mindenki rajta fogja leverni a port.
- Válassz ki magadnak egy szimpatikus, de gyerek nélkül utazó valakit, +/- három soron belül bármely irányban. Próbáld meg felvenni vele a szemkontaktust, és ha úgy érzed, nyert ügyed van, akkor bármire meg tudod kérni... Például, hogy üljön az alvó gyerek mellé, amíg te kisurransz a mosdóba, nehogy egyedül ébredjen fel.
- Kérdd meg a stewardesst, hogy a két gyereknek egy tálcára rakja ki a kaját, a tálcát tedd magad elé, és te adagold nekik az enni és innivalót. Már ha nem vagy olyan vakmerő, hogy viszel magaddal egy harmadikat is, aki pont a te öledben ül... Jaj nekem!
- Engedd meg nekik, hogy saját kis minicsomagjuk legyen. Egy-egy játék, kiskönyv mellé befér még a tartalék popsitörlő is, és hatalmas élmény nekik a saját táska. Viszont szigorúan ülés alá tedd, mert tuti félpercenként kelleni fog belőle valami.
- Ha anyatejjel táplált babával utazol, akkor mindenképpen a telefonos/online korai check-in a javasolt, vagy személyesen a reptéren próbálj intézkedni, de nagyon jó, amikor üres melletted a hely. Ha nem megy, akkor próbálj addig variálni a többi utassal, amíg egy másik nő nem kerül melléd, mert nagyon szűk a hely, gyakorlatilag lehetetlen úgy szoptatni (főleg „béna” kis pár hónapost) hogy semmi ne villanjon ki, és a gyerek se verje be a fejét a falba.
- Ne számíts arra, hogy a baba kiválóan fog utazni a légitársaságok által biztosított, falra szerelhető kiskosárban. Nekem pl. egyik gyerekem sem aludt ezekben egy pillanatot sem, akármilyen fáradtak és kicsik voltak is. A falra szerelhető kis babaágy csak az első sorban ülőknek áll rendelkezésre hosszú útvonalakon, es azt jóval a repülés előtt igényelni kell. Leszállás, felszállás és a gép hánykolódása esetén nem vehető igénybe, akkor a karonülő korú gyereket kötelezően fogni kell. Legutóbb a legkisebb három hónapos volt, mikor eljött velünk Párizsba, és szoptatás közben hoztak neki egy külön biztonsági övet, amit az enyémre kellett csatlakoztatni, meg az ő derekára. Szép mutatvány volt… (Másutt kiegészítése: Nekünk más volt a tapasztalatunk, azaz valószínűleg a légitársaságtól függ a dolog. Mi még tavaly decemberben is ilyen falra szerelhető ággyal utaztunk, turistaosztályon. És a jövő heti utunkra is kértünk egy másik légitársaságnál, és pozitívan álltak hozzá, a képen megnézhető ez a kiegészítő)
- Pontosan érdeklődd meg, hogy meddig viheted magaddal a babakocsit (legtöbb társaságnál csak közvetlenül a gépbe ülve kell leadni a csáp vagy a lépcsősor végén), és milyen körülmények között vihetsz fel bébihordozót. Van olyan társaság, ahol megpróbálhatod felvinni akkor is, ha nincs plusz jegyed, és ha marad üres hely, átvariálják neked az ülésrendet, hogy beköthesd a gyereket a saját székébe. Van, ahol ezt csak akkor teheted meg, ha veszel neki egy teljes árú jegyet, van, ahol meg úgy sem.
- Ha több gyerekkel utazol, akkor mindenképpen nézz utána, hogy milyen feltételekkel teheted meg. Én például csak azért tudok majd egyedül repülni hárommal, mert a két nagy már saját székben ül. Két darab két év alatti gyereket akkor sem vihetsz magaddal (a legtöbb gépnél), ha másfél évesen már tud egyedül üldögélni melletted, mert le- és felszállásnál ez tilos. Ez esetben végszükségben megoldás, ha vadászol a terminálon egy olyan utast, aki vállalja, hogy elméletileg vigyáz az egyik gyerekre, én is segítettem már így ikres anyukának, egész úton semmi dolgom nem volt, a le- és felszállás kivételével természetesen, arra meg nem gondol az ember, hogy jaj, csak baj ne legyen.
- Magasról csináld le, hogy a többi utast mennyire zavarja, hogy X órát végigsír, nyűgösködik a gyerek. Tegyél meg mindent, amit csak tudsz, biztosítsd a gyereknek a maximális kényelmet, adj neki enni, inni, tiszta pelust / ruhát, nézd meg, nem fázik-e, nincs-e melege, próbálj játszani vele, sétálj egy kicsit, ha hagyják, és így tovább. De ha nem segít semmi, akkor nem segít semmi... Ha ideges és ingerült leszel, azt azonnal megérzi a gyerek, és soha a büdös életben nem fog megnyugodni. Ha nem rá koncentrálsz, hanem ideges mosolyokat küldözgetsz a környékre, akkor sem túl esélyes, hogy lenyugszik. Van olyan barátnőm, aki bevesz egy előre kipróbált, gyenge, de hatásos nyugtatót. Nem ítélem el érte, három hónaposan a lányom végigüvöltött egyszer egy Tel Aviv–Budapest utat.
- Olvass el előtte minél több erről szóló cikket, hasznos dolgok vannak benne, például fel- és leszálláskor feszíthet a gyerekek füle, még a nagyoknak is érdemes ilyenkor készenlétben tartani innivalót.
- Két évtől felfele érdemes utazás előtt venni egy jó kis repteres mesekönyvet, abszolút siker és nem kap sokkot a gyerek. Annyira (nekünk nem ez van, de a sorozatot ismerem, és nagyon szeretjük).
- Leszállás után akármennyire rohansz, akármennyire eleged van, húzódj félre egy sarokba, és jó szorosan öleld őket magadhoz, dicsérd meg őket (még akkor is, ha piszok rosszak voltak), és biztosítsd őket arról, hogy szuper volt velük repülni... Sokkal jobban fogod érezni magad, ezt garantálom, rájuk meg varázslatos hatással van a jó szó.
A végtelenségig tudnám még folytatni, olyan okoskodással, hogy nehogy azt hidd, hogy egy pár hónapos babával a legrosszabb utazni, mert eddigi tapasztalataim alapján velük a legjobb, utánuk szorosan következik a két évnél nagyobb korosztály (ha éppen nem szobatisztaságra készültök, mert akkor szívás). Viszont 10-18 hónapos babával utazni nagyon komoly lelki és fizikai próbatétel, mert ők még az öledben ülnek, egy pillanatig sem fáradnak el, nem alszanak, nem esznek, viszont megijednek mindentől és mindenkitől.
Aztán ha már vécére kell járnod a gyerekkel, akkor mindenképpen vigyél magaddal pár filléres gyógyszertári füldugót, mert még felnőttnek is ijesztő lehet a zaj, hát még egy éppen hmmmm... elfoglalt gyereknek. Márpedig ha egyszer halálra rémül a vécében, akkor többet oda be nem rángatod. De befejezem inkább, mert száz szónak is egy a vége. A repülőút csak egy utazás, nem tart soha sem tovább, mint (jó) pár óra, és utána kezdődik az igazi kaland. Ne ez legyen a nyaralás alfája és ómegája, mert mindenre felkészülni úgysem lehet, és lehet, hogy pokoli útra készülsz, viszont a gyerek felszállás közben beájul, és leszállásig édesdeden alszik majd a kezedben. Vagy nem. De az sem tragédia. Túl leszel rajta, neki meg örök élmény marad, ha elég nagy, hogy emlékezzen.
Másutt: Lazíts, maradj higgadt és talán a gyerek is az lesz!
- Bizonyított tény, hogy gyerek, már pár napos újszülött korától folyamatosan az anya (és az apa) arcát fürkészi, a stressz és a baj jeleit keresve. Ugyanúgy, ahogy a kiscsibe az anyja szárnya alá menekül, amikor az veszélyt jelez, a csecsemő és a kisgyerek stresszes, nyűgös és kezelhetetlen lesz, ha az anyja aggódik vagy kiborul. Ezért a repülés alatt az első számú alapszabály, hogy az anya nyugodt maradjon, és megőrizze hidegvérét. Ha csendesen es mosolyogva áll hozzá az egészhez, és a repülést mint egy jó kis kalandot mutatja be, a gyerekkel is sokkal könnyebb lesz bánni. Ez különösen igaz, ha zűrök vannak, például siet, nem talál valamit, vagy bármiféle adminisztrációval probléma van: nem szabad kiborulni. Minden nap csecsemők es gyerekek tízezrei repülnek. Jó eséllyel minden rendben lesz.
- A gyerek korától függetlenül egyetlen szabad ülés az utazó család mellett aranyat ér. Egy kisbaba még szépen elfér fekve egy üres ülésen, így a szülő pihentetheti elzsibbadt karjait pár percre. Ha a gyereknek már saját ülése van, akkor végigfekhet két ülésen, vagy fel lehet használni az üres helyet a szükséges kellékek kipakolására. Érdemes ezért olyan napon és időben utazni, amikor nem túlzsúfoltak a járatok (a kedd reggel ilyen időszak általában), de ha ez nem adatik meg, akkor is érdemes megkérni a bejelentkezésnél a légitársaság alkalmazottját, hogy tele van-e a járat, és lehetne-e egy olyan sorba ülni, ahol van szabad hely.
- Ha a gyerek már tud járni, érdemes jól megfuttatni és kifárasztani a repülőtéren. Gyakran a beszállás és felszállás alatt és közvetlenül utána nagyon sokáig nem lehetséges az ülést elhagyni vagy sétálni. Ezért a becsekkolás előtt és a tranzitban a gyerek hadd futkosson, nézegesse a repülőket az ablakban, lépcsőzzön... De semmiképpen ne ültessük le, hogy „viselkedjen”, mert akkor viháncoló kis ördögként fog viselkedni akkor, amikor az ugrálás szigorúan tiltva van.
- Ha a gyerek már szobatiszta, a repülőtérre való érkezéstől az ajtók bezárásáig meg kell kérdezni tízpercenként, hogy el kell-e mennie a WC-re. Lásd harmadik pont. Murphy törvénye szerint a gyerek a hosszú kifutópályás taxizást, a felszállást és az azt követő 40 perc alatti légörvényeket végig fogja sikítani, hogy „mama, már jön a pipiiii!”
- Kisbabáknál érdemes a repülés egész napján úgy időzíteni az etetéseket, hogy a felszálláskor az anya rendesen meg tudja szoptatni vagy tápszereztetni a babát. Ha a kicsi a váróban degeszre tömi magát, akkor nem fog tudni enni pont akkor, amikor a füldugulás ellen ez fontos lenne a felszálláskor. Természetesen ha késés van, nem kell éheztetni a gyereket, ez csak arra vonatkozik, amikor időben indul a járat. A füldugulás elleni etetés akkor a leghatékonyabb, ha már a gép gyorsulásakor elkezdődik a kifutópályán, mert sokak füle mar akkor bedugul.
Én egyébként negyedannyi holmival utazom, mint Meni, nem viszek annyi játékot, ruhát, kaját szinte soha. Vannak, akik attól érzik magukat biztonságban, ha minden apró kiegészítő velük van, ami segíthet, esetleg a család szokásrendje indokolja ezt, míg másokat zavar a sok poggyász, vagy tudják, nem képesek nehezet cipelni, főleg ha a holmik mellett a gyereket is kézben kell vinni, mert például az átszállás idejére nem kapják vissza a babakocsit.
Mit is mondhatnánk végül: ahogy Másutt is megírta, naponta kisgyerekek és csecsemők tízezrei utaznak repülőn különösebb gond nélkül. Gondolj arra, akkor neked is menni fog.
Meni és Másutt
