A gyerekek sajátos logikájának köszönhetően, vagy a beszédfejlődés során rengeteg vicces szituáció adódik, amikor a gyerek a legváratlanabbul reagál. Jó, ha időnként meg is örökítjük a gyerek aranyköpéseit, hogy később felidézve újra lehessen nevetni rajta. Gyerekszáj „rovatunkból” válogattunk.
Kétévesem kistesója úgy összerottyantotta magát, hogy fürdés lett a vége, de előtte még a lábát is összekente. Következő pelenkázásnál kérdezi a nagy:
„Megint lábasat kakilt?”
..............................................................................................................................................................................
Fiammal oviba mentünk minap. Beszélgettünk, erre mondja nekem egyszer csak, hogy
„Anya, meg akarok tanulni olvasni!”
és a folytatás:
„Anya, megtanítasz délután olvasni?”
..............................................................................................................................................................................
Kétévesemmel nézzük a patakot a játszótéren:
„Nézd, anya, ott úszik a víz!”
..............................................................................................................................................................................
Mosógéprajongó 2,5 éves kisfiú, telefonos beszélgetés:
– Keji, megy a mosógép?
– Nem, kisfiam, már lejárt. Kiteregettem.
– Mé kiteregettél?
– Hát, hogy megszáradjanak a ruhák.
– Mé megszáradjanak?
– Hogy fel tudjuk venni őket.
– Keji, most nincsen rajtad ruha?
..............................................................................................................................................................................
Öt és féléves fiam nagyon jóban van a szomszéd négyéves kislánnyal. Sokszor bandáznak együtt hétvégén, most is kint dumálnak a kerítésnél. Mai szitu: vacsoraidő, fiam bent ül a szobában, eszi a vajas kenyeret. Felét már megette, de a másik felét nem akaródzik. Próbálom noszogatni: ha megetted, kapsz finom joghurtot. Mire ő:
„Anya, nem érek rá, vár a BARÁTNŐM!”
..............................................................................................................................................................................
Kimegyek a vécére, letolom a gatyám, elkezdek ereszkedni a deszkára, mikor benyit a hatéves fiam.
- Apa! Beszélnünk kell.
(behajlított térdekkel állok a csésze fölött megdermedve)
- Most?! Miről?
(Erre ő szép komótosan felül a kád szélére, rákönyököl a térdére, összefonja ujjait, és…)
– Az élet körforgásáról.
..............................................................................................................................................................................
Lányom a Hősök terén kérdezgeti az apját, hogy ez kinek a szobra, meg az kinek a szobra. Apa sorolja is neki, ő pedig egyre értetlenebbül mormog maga elé, hogy „ez is csak egy király”, majd megszólal felháborodva:
„Apa! Ne őrjíts már meg! Hősök nincsenek is?!”
..............................................................................................................................................................................
A három és féléves Maja utálja a hajmosást, ördögűzést megszégyenítve visít, vonaglik, ha csak meghallja a hajmosás szót.
Maja: - Én nő vagyok.
Apa: - Oké, te nő, de este hajat kell mosni.
Maja visítani kezd.
Én: - De Maja, egy nőnek adnia kell a hajára, nem lehet büdös, koszos.
Maja: - Akkor nem vagyok nő!
..............................................................................................................................................................................
Párbeszéd az ötéves lányommal:
– Mi a baj, kicsim?
– Anya, rosszat álmodtam.
– És mi volt az a rossz?
– Sárgaborsó.
..............................................................................................................................................................................
Négy és féléves fiamtól kértem valamit a hétvégén, amit ő nem akart megcsinálni. Ezután rám nézett, és halál komolyan közölte:
„Én vagyok az egyetlen férfi ebben a házban.”
Besírtam rajta.
..............................................................................................................................................................................
Egyik este nem akart vacsizni a fiam, közöltem vele, hogy ha nem eszik, nem lesz se játék, se mese, hanem rögtön alvás. És akkor megsimogatta az arcom, és mosolyogva mondta:
„Hát, anya, nem hiszem!”
..............................................................................................................................................................................
Ötéves lányom:
– Én úgy érzem, hogy cikkcakkban mennek a napok.
– Hogyhogy cikkcakkban?
– Úgy, hogy reggel van, aztán este, aztán reggel, aztán este…
..............................................................................................................................................................................
– Anya, a tollgomba ehető?
– Nem tudom, milyen az?
– A papáéknál szokott nőni a kertben. Olyan az alja, mint a toll, amikor fog.
– Jaaa, a tintagomba…
– És a hüvelygomba ehető?
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
