26. hét
Az elmúlt héten benyaltam egy finom kis mandulagyulladást. Igazából semmi extra, csak nyelni nem tudtam, meg beszélni, lázam szerencsére nem volt. Házidoki írt fel antibiotikumot, kétszer is elmondta, hogy ez olyan, ami nem káros a babára, majd amikor kiváltottam a gyógyszert, még a patikus is elmondta ugyanezt még egyszer. Ennek ellenére azért úgy érzem, hogy ezen a héten egy kissé kevesebbet mozgott Bogyó, bár a belga-walesi meccs végén olyat tombolt, hogy a fal adta a másikat. Kipróbálta ismét, hogy milyen buli, ha a hólyagomat ugrálóvárként használja. Mosolyom azért nem volt őszinte. Lett egy nem várt következménye is az antibiónak, nevezetesen, hogy odalenn olyan szárazság lett, mint a Szaharában, és viszketek, mint egy bolhás kutya. Ha nem javul, akkor csütörtökön úgyis megyek ctg-re és bekunyerálom magam a dokihoz is, mert eléggé kellemetlen a dolog.
Mondjuk sejtettem még mielőtt házidokihoz mentem, hogy ez mandulagyula, és antibió lesz a vége. Gyerekkoromban kb. félévente kaptam mandulagyulladást, már épp azt mondta a doki annak idején, hogy ha még egy lesz, akkor irány a kórház és kiveszik, mert ennek így semmi értelme. És lássatok csodát, utána tíz évig messziről elkerült ez a betegség. Szóval a manduláim azóta is megvannak, 3-5 évente szokott velük probléma lenni. Ilyenkor elmegyek az épp aktuálisan elérhető házidokimhoz, akiknek az első megjegyzése mindig ez volt: „Hű mekkora mandulái vannak, gyerekkorában hogyhogy nem vették ki?!” (Másik ilyen állandó megjegyzésem hajszárítás közben a fodrásznál szokott lenni, ha nem szólok, és ő sem is nézi meg előre: „Hogy magának/neked mennyi haja/d van!”)
A héten ismét nagyobb rendrakást tartottam a lakásban. Hiába nem vagyok egy rendtartó ember, nekem ez egyszerűen nem megy. Vagy max. két napig. Bár amikor a kislányom ovis lett még Csehországban, felállítottam magamnak egy rendszert, amihez elég jól tudtam tartani magam, és a lakás is normálisan nézett ki. Mióta elköltöztünk, csak tűzoltás van ezen a téren, mindig igyekszem utolérni magam, de a lakásunk sajnos nem egy patikarendű. Szóval a lényeg az egészben az, hogy megtaláltam azt a papírt, amit még a magzatvízvétel után küldtek az én címemen a nődokimnak. Annak idején el is raktam egy „atombiztos, tuti helyre, ahol meg fogom találni egy hónap múlva is”. Na, olyan jól elraktam, hogy most találtam meg. Szabadkoztam is a nődokimnak, hogy oda kellene adnom, de otthon sehol sem találtam. Szerencsére e-mailben is megkapta, úgyhogy nem volt gáz. Viszont én most találtam meg és olvastam el, és kissé lekonyult a szám.
A HELLP szindróma újra megjelenési esélye 5-50 százalék közé tehető általában, de mivel nálam a 28. hét előtt már tombolt az előző terhességem idején, ezért nálam ez az arány 60 százalék. Háát, ez azért sajnos több, mint a „vagy igen, vagy nem”. Kis mértékben, de inkább az igen felé borul a mérleg nyelve. Így viszont már nincsenek kétségeim afelől, hogy a második dopplerszonográfiát is kérni fogja a dokim a 30. hét környékén, ahol az áramlást fogják nézni. Végül is öröm az ürömben, hogy legalább tudják, hogy mire kell figyelni és kontroll alatt vagyok tartva. Egyébként tetszik a dokimnak a hozzáállása, hogy a kismamát nem paráztatjuk, de a háttérben mindent elintézünk neki. Szóval most kétszeresen is az lett a fő célom, hogy minél hamarabb minél nagyobbra és „külvilágra erősebbre/fogékonyabbra” növeljem Bogyót.
Eddig is tömtem magamba főleg a zöldségeket, de most hogy itt a nyár (végre itt is) még felturbózom a kajálásomat rengeteg gyümölccsel. Próbálok helyi termelésű idénygyümölcsöt venni, vagy legalább olyat, ami már az adott országban meg tud teremni szabadföldön is, vagy biót. Mivel tudom, hogy melyik gyümölcsnek milyen hőmérséklet és napsütés kell ehhez, ezért remélem, jól lövöm be, hogy mit eszem. A kemikáliákat próbálom minél inkább kerülni a kajákból (is). Ezzel ártani biztos, hogy nem ártok Bogyónak, max. a pénztárcánknak, de valamit valamiért. Eszem a terhesvitamint is, nézem a vérnyomásom, orvos ellenőriz, ennél többet jelenleg nem tudok tenni.
Visszatérve a nyárhoz. Itt is végre megjelent, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Bár azért itt nem tombol annyira, tavaly is, amikor ideköltöztünk úgy másfél-kéthetente mindig jött egy lehűlést hozó front/eső. Ja, és a szél is szinte mindig fúj, úgyhogy még a 30-32 fok is elviselhető. Óvónő kérdezte is, hogy hogy bírom, de mondtam, hogy az Alföldön sokkal rosszabb tud lenni a dolog, mert ott van, hogy hónapokig nem esik az eső, felhő egy szál se és a szél se fúj. A meleggel együtt megjelent a boka- és ujjdagadás is. Szerencsére nem vészes, csak akkor jön elő, ha már sokat álltam és elfáradt a lábam. Eddig még mindig visszament normál állapotba, ha pihentettem. Viszont a jegygyűrűm nem jön fel az ujjamra. Nem is értem, hogy hogy nem, mert azt érzem, hogy a csontos résznél akad meg felvételkor. Egyébként egy pár napja nem hordom, mert a hétvégén alig bírtam lehúzni magamról, és nagyon megijedtem, hogy esetleg csak a gyűrű szétvágásával fog megoldódni a dolog. Szóval azóta nem hordom, amit sajnálok, mert számomra egy fontos jelkép. A fülbevalómon kívül más ékszert amúgy sem szoktam hordani.
És ha már nyár és szandál, akkor ugye az ember lánya kipingálja a lábkörmét. Ahhham. Most még igen, éppenhogy. Érdekes, hogy a jobb lábamon sikerült jobban, mert azt valahogy jobban el tudtam helyezni, a bal meg… Hát az is ki lett festve azért. Remélem, azért a nyaralás előtt még egyszer sikerül abszolválnom ezt a mókát. A szőrtelenítés is ez a kategória, szerintem egyre érdekesebb lesz a minta. Nagyon várom már a nyaralást, még két hét. Meg azt is várom, hogy megérkezzen a kislányunk útlevele, különben nem tudom, hogy hogyan fogunk elindulni. Elméletileg épp meg kell érkeznie. Hát drukkolok nagyon ez ügyben. Meg annak is, hogy addig (se) durranjon be a szervezetem és a dokim is rábólinson a nyaralásomra. Egyelőre nincs kifogása a kéthetes nyaralással szemben. (Azért jelenleg erősebb bennem az optimizmus és TUDOM, hogy nem fogok bedurranni, ergo egy nagyon jó kis nyaralásunk lesz.)
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
