Mária a kerítés mellett görnyedezve hányt. Megint nem jött meg, hörögte két hányás közt Erzsinek. Terhes vagy, állapította meg Erzsi, te is terhes vagy, mint én. Az nem lehet, nézett körül tanácstalanul Mária és újra hányni kezdett. Mária egy víkendházban élt a városszéli bányató mellett egy horgásztelken.
Amikor nem tudták fizetni a lakás részleteit, oda költözött Józseffel, aki reggelente elment, hogy munkát keressen. Ügyes kezű asztalos volt, de a válság hazavágta az építőipart, a cég csődöt jelentett, a munkavállalókat se tudta kifizetni. József minden reggel az emberpiacon kezdett, de már nem kellett senkinek. Eladogatta a fúrót, a fűrészt, hogy meg tudjanak élni valahogy, aztán, ha sötétedés előtt érkezett az embervásárba, lopva felszedett egy marék csikket. Ezeket kotorta elő akkor is, amikor Mária közölte, hogy gyereket vár, s némán, egymás után szívta el őket két-három slukkonként, egyiket a másikról meggyújtva.
Mária nem járt terhesgondozóba, igazán azt se tudta, merre van. Ahogy vastagodott a dereka, Erzsitől kapott néhány melegítőnadrágot, melyek derékkorcában kinyúlt a gumi. Beállt a hideg, jégvirág fagyott a víkendház ablakára. Külföldre megyünk,döntött József. Szerzett, ki tudja, honnan, egy rozzant kispolszkit, s szenteste napján elindultak valami homályos cél felé, ahol József munkát kap, Mária egy meleg szobát, a gyerek meg kelengyét. Bepisiltem, meredt Mária a lábai között a műbőrülésre rémülten. Micsináltál? Bepisiltem, vagy... a rohadt eget... a magzatvíz.... elkezdődött.
József lekanyarodott a benzinkútnál, feltépte a shop ajtaját, szül a feleségem, kiáltotta a meghökkent kutasnak. Tankolás lesz, kérdezte a kutas unottan, szül a feleségem, kiáltotta József ismét, anyáddal szórakozzá', mondta a kutas és kipenderítette Józsefet. Nem találta az asszonyt a kispolszkiban, a női vécéből hallotta a nyögését. Az ajtó előtt szakadt külsejű férfi álldogált, rábasztál, bazmeg, mondta Józsefnek, de majd a Jani segít. Ki, kérdezte József félig öntudatlanul, hát én, a Jani, én vagyok az, a Keresztes Jani, bökött a mellére az ember. Itt lakok hátul, és a kukák mögé mutatott. Mingyá' szólok a Menyusnak, a Menyhért Gabinak.
Jani elbődült, Menyus, gyere má', itt egy csaj, oszt szül.
A Menyusnak nevezett nő belépett a vécébe, fogatlan mosolyt villantott Máriára és megmutatta fagyott ujjait, édesem, mondta, én ezzel nem csinálok neked gátvédelmet. Hagyjál békén, nyüszített Mária, hagyjál békén, de Menyus megsimogatta, nem lesz semmi baj, a Menyus néni majd segít, csak szóljál, ha kakálni kell, jóvan? Jani, hozzál már inni. Szülésznő volt a Menyus, magyarázta Jani Józsefnek. Nem nyomunk még, kislányom, mostan szuszogunk, vezényelt Menyus Máriának, és Mária szuszogott.
Tele kérem, és az ablakot is mossa le, legyen szíves, mondta dr. Gáspár Róbert a kutasnak. Igen, főorvos úr, hajlongott a kutas. Dr. Gáspár prosztatája sokat rendetlenkedett mostanában, tulajdonképpen nem is kéne még tankolni a Lexusba, de meg kéne szabadulni ettől a feszítő érzéstől, ezért kanyarodott le. Karácsonykor valamiért mindig sokan szülnek, s lám, az Újváry ügyvéd feleségének összehúzódásai vannak, de nem halad valami gyorsan. Mire metszeni kell, ő odaér, addig meg a szülésznők és az ügyelet teszik a dolgukat. Nyitva van a mosdó, kérdezte a kutast, hát hogyne, nem zárjuk, tetszik találni papírt és kézmosót is, felelte az készségesen. Az épület sarkán kiégett a villanykörte, dr. Gáspár érezte, hogy belelépett valamibe, bazmeg, szentségelt, és egy piszkos hókupacba törölte a cipőjét. Ekkor kinyílt a női vécé ajtaja, aki kilépett rajta, egy rózsaszín, valaha jobb napokat látott sídzsekibe öltözött, fogatlan nő. Egymásra meredtek.
Főorvos úr, de jó, hogy itt van, én vagyok az, a Menyus, a Menyhért Gabi. Dr. Gáspár orrát megcsapta a hajléktalanságnak a kannásbor, a cigaretta és a mosdatlanság keverékéből összeálló szaga, lázasan kutakodott az emlékezetében, ki a fene lehet ez, nem ismerem magát, mondta hűvösen, s megpróbált ellépni az asszony mellett. A női vécéből valahogy ismerős, vinnyogó hang szűrődött ki, s a sötétből felbukkant egy férfi, jöjjön, valami baj van, mondta a Menyusnak nevezett nőnek. Na, jöjjön maga is szépen, főorvos úr, mert ezzel egyedül nem boldogulok. Mit akarnak tőlem, kérdezte dr. Gáspár rémülten, s ekkor a kabáton keresztül is valami hegyeset érzett a bordái között. Segítenie kell, orvos kell, suttogta egy reszelős hang a fülébe.
A női vécé padlóján, rongyok közt egy vajúdó nő feküdt, láthatóan kimerülten. Elakadt a válla, kiabálta Menyus, elakadt, segítsen. Ezt... ezt nem lehet... kórházba... most... dadogta dr. Gáspár. Nincs idő, arra nincs idő, rázta meg Menyus a vállát, és ő gépiesen mosni kezdte a kezét, s ahogy Menyus feléje nyújtotta a papírtörlőt, azzal az ismerős, ezerszer elvégzett mozdulattal, rájött, hogy a kórházból ismeri, szülésznő volt, ügyeletek százait adták együtt fiatal korában.
Most sóhajtson egy nagyot... most ne nyomjon... nagy levegő... nyomhat... Mária zokogva nyomott, és a padlón térdelő dr. Gáspár a kezében tartotta a véres újszülöttet. Mentőt kell hívni. Sürgősen. Zsebében kotorászott a mobilja után. József kitámolygott az ajtó elé. Hányt.
A kukák mellett megállt egy Berlingo, fiatal férfi szállt ki belőle. Jani! Jani! Menyus! Jöjjenek, hoztam teát meg egy paplant. De jobb lenne, ha bejönnének, mert... aztakurva... Mi van magával, Menyus, meredt a női vécéből kilépő nőre, akinek a rongyai véres cafatokban lógtak, s valami véres holmit tartott a kezében is. Boldizsár Gábor szociális munkás kinyitotta a vécé ajtaját, és a valaha látott legképtelenebb látvány tárult a szeme elé. Egy férfi fiatal, törékeny lányt ölelt, aki a karjában csendesen óbégató, pucér kisbabát tartott. A padlón, fejét a csempének vetve, egy elegáns úr üldögélt láthatóan kimerülten, s ahogy a homlokáról letörölte a verejtéket, csuklóján megcsillant az arany Rolex.
Máriát és a kisbabát a mentők kórházba szállították. Boldizsár Gábor elintézte Józsefnek, hogy néhány éjszakát a hajléktalanszállón tölthessen. A kutas kihívta az RTL Klubot, a stáb több felvételt készített a kukákról és a vécéről, és nyilatkozott Jani is. Az internetes oldalakon parázs viták folytak, minekazilyennekgyerek, tették fel legtöbben a kérdést, mások akormányt, ismét mások a kommunistákat szidták, de kaptak a zsidók és a rómaiak is. Jelentkeztek potenciális örökbefogadók, egy kft. pedig felajánlotta, hogy egyéves koráig ellátja a kisbabát füstölővel, amire ugyan nem volt szükség, de minden órában elhangzott a cég neve. A komolyabb hírcsatornákon szemüveges szociológusok háttérbeszélgetéseken elemezték az eseményt .
Mária és a gyermek a kórházból egy anyaszállásra költöztek. A gyermek olyan volt, mint a többi: mindennaposak voltak körülötte a csodák, úgy nőtt fel, ahogy a gyermekek felnőnek, szeretetéhesen, aztán felnőttként úgy élt, ahogy a felnőttek: százszor keresztre feszítve. Dr. Gáspár belevette ezt az éjszakát az emlékirataiba, és a fejezetet ezzel a mondattal zárta le: amikor ember születik, isten születik. Ezért a mondatért pedig még nagyon sokszor vállon veregette saját magát.
Brumibaby
