Bár rendszeresen elszörnyedek a Földet naponta szennyező szemét mennyiségén és növekedésén, azt sajnos tudom, hogy Vakmacsek két gyerekének pelenkafogyasztási szokásai kábé annyit számítanak, mint szúnyogfing a szélviharban – ha félóránként cserélgettem volna rajtuk az eldobósat vagy ha EC-ztettem volna őket újszülött kortól, akkor is, tehát fölösleges a romantikus felbuzdulás. Mégis belevágtam, érdekelt a dolog, hogy a mosható és az eldobós pelenka az egyén szempontjából mennyire csereszabatos.
Mert lássuk be, ez az, ami legtöbbünket mozgatni fogja a döntéskor, meg a tapasztalat hozzáférhetősége. A többi rózsaszín köd – ahogy más, károsnak kikiáltott modernizációs termék esetében is. A bárgyú lebeszélős kampányok szerintem nagyjából hatástalanok, ha a felkínált alternatíva közel sem azonos értékű, az efféle esetekben csak a józan ész vagy a kemény kényszer (mondjuk az eldobós pelus betiltása vagy árának négyszeresére emelkedése) hatna jelentős mértékben. Crysa jóvoltából gigantikus moshatópelus-készlethez jutottam, tehát bolond lettem volna ki nem próbálni, mennyire más, mint az eddig használt eldobósok. Hát íme.
Első ellenállás: a gyerek maga
Az első nap mindjárt sikerült dugámba dőlni. A kapott pelus két részből áll, az eldobóshoz hasonló fazonú külső részből, és a belsőből, amit hajtogatni kell. Kétbalkezes lévén eltűnődtem, miért nem elég egy keskeny, intimbetéthez hasonló izé, amit az ember csak úgy belecuppant a külső részbe (azt hiszem, létezik ilyen is, a Mio Bambino fantázianevű termék azonban nem ilyen). A hajtogatás, majd a gyerekre feladás ugyanis nem sikerült elsőre, először szétesett az összehajtott rész, utána pedig a kölyök vigyorogva szedte le magáról a tépőzárat – az eldobósnál sose próbálta, itt viszont mindjárt háromszor is. Negyedszerre én adtam fel. Nem a pelust a gyerekre, a műveletet magát.
Második fázis – a muszáj nagy úr
De még mekkora! A következő napon ugyanis kifogyott sikeresen minden eldobós pelus, no de semmi gond, itt a remek moshatós, gyere, gyerek, most muszáj, ha nem akarsz pucéron maradni. A kölyök sejtette a dolog súlyát, végre összehajtanom is sikerült a terméket (mekkora bumszli, morgok megint, aztán mégis gond nélkül befér minden a nadrágba-harisnyába), megy ez, pikk-pakk, semmi gond.
Na ja. A gyerek mindjárt meg is tiszteli, tíz percen belül nagydolog szaga érzik a levegőben. Kirohanok a kisebbik fürdőszobánkba, bontogatom a csomagot, ojjé, a külső rész is olyan lett, szétkenődött, tejóég, micsináljak most, lengetem az egyik kezemben a rettentően szaros pelenkát, a másikban a rettentően szaros gyereket, tétova arccal állok egy pillanatig a vécé felett, most melyiket is vágjam bele, gondolná a helyemben Bridget Jones. Győz a józan ész és anyai rutin, a pelust ledobom a vécé mellé a földre, a gyereket a csapnál igyekszem lepucolni, pfff.
Megvolt az első ízelítő abból, amit később Borzalmas Balesetnek, a mosható pelusok legnagyobb ellenérvének nevezek.
A Borzalmas Balesetek, illetve a prók és kontrák
Ha ezek nem lennének, akkor azt mondanám, a mosható pelus teljesen csereszabatos az eldobóssal, ha sikerül a gyerekre normálisan feladni. Itt viszont nincs pardon, az eldobósak verhetetlenek, ha peluson szétkenődött kakiról van szó. Adott ugye a sűrű lekvár állagú kakival jól bekent pelenka, meg a gyerek, akin az anyag másik fele található. Eldobósnál fogod a pelust, ügyesen összezárod, repül a kukába, gyereket egy-két nedves törlő segítségével tisztába rakod. Moshatónál a gyerek még csak-csak (a pelenka, tartalmával együtt, addig a pelenkázó közelében figyel és illatozik), utána pedig jön a feketeleves. Ne áltassuk magunkat és egymást, nem lehet egy mozdulattal a vécébe pottyantani. Többel sem.
Próbálkoztam a földre került macskagumira alkalmazott technikámmal (papírtörlőbe burkolt kézzel vécébe dobni az anyag sűrejét), sajnos nem jártam sikerrel, a vécét körbekente ugyan, ami belekerült, de a másik fele szilárdan, illetve félfolyékonyan ragaszkodott a pelushoz. Eredmény: sikálhattam felhőszakadásnyi vízzel (nesze neked, környezetvédelem) a vécét, a mosdókagylót… na és a kezemet, amivel… ne is folytassuk. Pedig volt még ennél rosszabb is – egy balul elsült ilyen akció után csak a konyhában és félórával később vettem észre, hogy a pulóveremre is került gyönyörűen, olyan állapotban van, mint Magyarország költségvetése szokott május táján, amikorra összejön az éves tervezett hiány másfélszerese. A foltok pedig, mivel agresszív anyagokat nem illik használni, igencsak ragaszkodóak lehetnek.
Pedig a többi része rendben van. A gyereket nem zavarja, hogy textil van rajta, a pisis pelust akár kézzel is ki lehet mosni könnyedén (én a mai napig irtózom a több napos áztatástól, és nem mosunk mindennap), egyet nem lehet vele tenni: vendégségben diszkréten elsüllyeszteni egy nejlonzacskóba, majd több óra után előhúzni – ez esetben ugyanis az illatár a hetvenes évek MÁV üzemeltetésű piszoárjainak nosztalgikus hangulatát idézi. Ma ennyire büdös vécét alig találni.
Átázással eddig nem szembesültünk, igaz, éjjelre nem merem használni. Vasalni nem kell – ha kéne, akkor bele se kezdek a kísérletbe, isten ments még valami plusz vasalnivalótól. Ha sikerült megelőzni a Borzalmas Balesetet, akkor a kisebb kakinyomot sem gond kitisztítani. De a Borzalmas Balesetek némelyike egy egész napra is eltántorított a mosható pelusok használatától. És ne jöjjön senki azzal, mennyire látványosan kakil a gyerek, miért nem veszem észre időben – a lányomnál én is mindig láttam, de a fiamnak nem vörösödik a feje és nem erőlködik, mintegy mellékesen, vigyorogva-rohanva rakja úgy tele a pelenkát, hogy alig fér. Csak a szag árulja el a történteket.
Próbáld ki nyugodtan! (talán kevés a lehetőség rá?)
Összességében a termék igenis használható. Ha valaki nem egyszobás panelban nyomorog gyerekestül, ahol leülni sincs hely, nemhogy teregetni, ha mosni amúgy is viszonylag gyakran szokott (mert mondjuk több gyereke van), akkor nem kell a használathoz sem extra kézügyesség, sem rengeteg idő. Másféle ruhák sem – talán egy nadrágjába nem fért bele a Kicsi a mosható pelenkában, és nem nézett ki abszurd pandamackónak vagy zenélődoboz-figurának sem. Bőrirritációt sem tapasztaltunk – az eldobósnál néhanapján igen.
Az anyák legtöbbje sajnos nem tudja költségmentesen vagy alacsony költséggel kipróbálni ezt a terméket, pedig valószínűleg érdemes lenne, mert egy-két felhasználó nem számít, pár ezer talán már igen, ha hihetünk Pilár környezetvédelemmel és pénztárcakíméléssel foglalkozó számításainak. A forgalmazók sajnos gyengén állnak a reklámmal, míg az újszülöttek már a kórházban kapnak ingyen termékmintát az eldobós pelusok gyártóitól. Ha valakit megkínálnak mosható pelussal (akár ilyen, egy gyerek által már használttal is), akkor éljen a lehetőséggel bátran.
Vakmacska
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
