Szeretek szoptatni. Szerettem. Szeretem, hogy kényelmes, hogy azonnali. Szeretem, mert szakrális, amiből az életemben eléggé hiányt szenvedek. Vér a véremből, test a testemből. Magamat adom benne, igen, a hajamat is, összetartozunk, egyek vagyunk, nélküled nem vagyok az, aki akarok, nélkülem nem vagy.

Szeretem, hogy le kell mondanom még dolgokról, hogy nem ihatom meg azt a pohár valamit, meg hogy nem mehetek este kilenc előtt moziba, utána meg ki az a hülye, aki elmegy, mikor másnap hétkor úgyis gálya van. Szeretem ezt a nyomást, nem mártíromságból, hanem mert lassítja az elszakadást, kilenc hónapig bennem nőtt valaki, nem akarom három nap vagy hat hét után úgy érezni, hogy ketten vagyunk két ember.

De így nem akartam, ahogy lehetett. A tápszerezést gyűlölöm, továbbra is, melós, nem jön egyszerűen a kezemre, nem tudom, mit hogy kell, nem is akarom tudni, ott a baj. Hogy most akkor hogy vigyek el magammal két kajálásnyi cuccot akárhova, ahol nincs mikró meg forró víz? Hogy most akkor ha hajnalban felkel, mert épp fejlődési ugrabugrál és kétóránként éhes, akkor legyen előre elkészítve baktérium-táptalajnak, vagy kezdjek el a síró gyerek, az alvó gyerek, a félálomban mitsegítsekező pasi mellett kutyulgatni? És hogy mennyibe kerül. Uramisten, mennyibe kerül, amikor a melleim meg öntik a tejet még mindig. És ez a szag! Az anyatejes fos túrószagú, nem egy álom, de elviselhető, a tápos fos meg külön világ. Nem az én világom.

Napi egy tápról két hét alatt jutottunk el a napi egy szoptatásig. Aztán egy influenza nekem, negyvenfokos lázzal és háromféle gyógyszerrel megtette hatását és egyszerűen nem volt hajlandó szopni. Nyúlt a cumisüvegért. Ettem egy sajtos pogácsát.

Pearl leírta már, hogy mivel járnak egyes allergiák. Hogy miben van tejcukor. Laktózérzékenység: a leggyakoribb gyermekkori felszívódási zavar és tejfehérje Minden, amit a tejfehérje-allergiáról tudni kell, szója Szójaallergia: bőrkiütés, hányás, hasmenés, glutén A gluténérzékenység nem nőhető ki meg tojás A tojásérzékenységről. De egyszer érdemes lenne elmenni úgy a boltba vásárolni mindenkinek, hogy a fentiekből három nem kerülhet a kosárba egy heti kajára. Ability park a gyomornak. Kicsit olyan, mint a szegénység. Nem tudsz kikapcsolni, nem tudsz belazítani, nem tudsz a pillanatnak élni. Mindig előre kell gondolkodnod, mert nincs lehetőséged az adott viszonyokhoz idomulni. A kirándulásra csomagolod a szalámis szendvicset, mert nincs pénz beülni az étterembe. A vendégségbe csomagolod a kajádat, mert ha a tejfölös habarást ki is hagyják, az elején az a diónyi vaj, amin megpárolták a hagymát, tudattalanul kerül bele. Ennél valamit, bemész a boltba és mit veszel le a polcról? Semmit. Éhes maradsz, amíg haza nem érsz a rizstejedhez, az otthon sütött kenyérhez, a kétszeres áron megvett mentes cuccaidhoz. Nincs rágcsa. Nincs kikapcsolás. A nyomorult allergének mindenben ott vannak. Tejfehérje a disznózsírban.

A dokiról a kórházban mindenki úgy beszélt, mint a megváltóról. És én ennek megfelelően úgy vártam a vele való találkozást, mint gyerekként a jézuskát, a születésnapos manókat, a húsvéti nyulat és a mikulást egyszerre. Azt reméltem, ránéz és soha többet nem zörögnek a hörgői. Ráteszi a kezét és ekcéma helyett liliomok nyílnak. A spatulája nyomán pedig laktázenzimek, kazeint bontó sejtek és szójáért rajongó bélbolyhok kerülnek a gyerekbe. Az összes gyanúm beigazolódott aztán: az allergiagyanú és hogy se megváltó, se manók nem léteznek. Helyettük vannak viszont kedves, türelmes és legfőképp hozzáértő emberek. Diagnosztikus eljárás kevés, de mégis tudományosabbnak tűnik a bőrgyógyászatnál (ez a krém se jó, akkor kenje ezt, már elnézést az összes bőrgyógyásztól), ugyanis ha az eljárások nagy része nem is tökéletes, egy lehetőség mindenképp fennáll az összes allergiánál, annak bebizonyítására: a diéta.

Nincs tragédia. Ezt most már abból is tudom, hogy a lózungok olvasgatása mellett átsétáltam háromszor a Tűzoltó utcai gyermekklinika auláján és minden, de minden a helyére került. Volt mellgyulladás, amíg el nem fogyott a tejem, sikítva fejés bele a mosdókagylóba. Van gyógytápszer, lassú, komótos hozzátáplálás, védőnői tanácsok cukrozott almapüréről meg marhahúsról és sajtról, csak azok nem a lefolyóba folynak bele, hanem az érdektelen ostobaságok csatornájába. Megszűntek a robbanós fosok, a fél liter bukás minden egyes etetés után akár két órával is, az ekcéma, a bronchitis.

Elengedtem a hitet, hogy az apjuk allergiáit úgy fogom tudni visszakézből helyrepofozni, hogy addig szoptatok, amíg csak lehet. A nagynál működött, a kicsinél nem. Láttunk már ilyet. Ehelyett abban bízom, hogy a konspirációs teóriám valós, hogy ez az egész attól van, hogy a hajlamra még rápakolt az első három napjában kapott antibiotikum kúra a streptococcus fertőzésem miatt, és hogy pár hónap múlva, mikor orvosi felügyelettel először kap majd valamiféle tejterméket, a reakció annyi lesz, hogy kitátja a száját: kérne még.

Nyina