Nemrég a Tanárblog számolt be egy olyan nemzetközi tanártalálkozóról, amelyre a világ minden sarkából érkeztek tanárok, hogy egyedi módszereiket, eredményeiket és projektjeiket bemutassák.  Prievara Tibor, a Tanárblog egyik szerző-szerkesztője is ott járt, és rengeteg érdekes dolgot látott. Pedagógiai világutazás címmel közzétett posztjában számolt be élményeiről, amiből itt szemezgetünk most kedvcsinálóként, és ajánljuk, olvassátok el az egész posztot a Tanárblogon.

" Találkoztam aztán egy kenyai elit iskola igazgatójával, aki elmondta - Afrika ide vagy oda - hogy ő miként buktatta meg az elnök fiát. Aki pedig elfogadta a pedagógus szakmai döntését. Szintén érdekes volt a kenyai oktatási rendszerben is arról hallani, hogy minden diák kap jövőre egy laptopot. Ezt egyébként egyre több országból érkezett tanár mondta, szinte mindig hozzátéve, hogy kicsit meg is vannak ijedve, mert nem igazán tudják, hogy mire használják majd a sok eszközt."

"Indiai szomszédaim egy gazdasági középiskolából érkeztek, ahol üzleti terveket készítenek és valósítanak meg. Az egyik - teljesen hihetetlenül zseniális - ötletet Chalkster-nek hívják (az angol chalk - kréta és duster - táblatörlő szivacs nyomán), és annyit tesz, hogy a táblára írás közben keletkező krétaport felszívja, így sem a tanár ruhája, sem a tüdeje nem lesz krétaporos. Érdekes, hogy nem elégedtek meg ennyivel, hanem most azzal kísérleteznek, hogy az összeszedett krétaport maga a Chalkster hogyan tudná ismét krétává préselni, így a sok elvesztegetett, káros krétapor összeállna egy újabb krétává. És mindezt teszik Mumbai-tól 700 kilométerre egy város középiskolájában."

"Beszélgettem egy amerikai tanárral is, aki 500 diákot tanított meg nyolcvanadmagával egy délután alatt egyszerűbb mobiltelefonos applikációkat készíteni. No de honnan van a 80 tanár? Nem tanárok, mondta, hanem informatikusok és mérnökök, akik ezzel foglalkoznak, és szívesen rászántak egy napot arra, hogy délutánra 500 játékos applikációval legyen gazdagabb a világ."

És jöjjenek akkor a finnek. Az egyik finn kolléga egy online / offline zaklatás elleni programmal készült. Jól kikérdeztem (részben azért is, mert megjelenésében és hangjában is rendkívül hasonlított a Dr. House-t is játszó Hugh Laurie korábbi, még angliai alakjára), és kiderült, hogy 8.-ban hetente egy órájuk van a gyerekeknek, ahol ezzel a kérdéssel foglalkoznak, a jelenség elleni küzdelem legfontosabb eszközének pedig a beszélgetést tartotta. A sok, érdekes beszélgetést, tájékozott, nyitott tanárok vezetésével, vagy anélkül. Hangsúlyozottan NEM egy 45 perces prezentációval kísért előadás, vagy büntető szankciók bevezetése működik náluk, hanem a hosszadalmas, nyitott beszélgetés, az erre épülő projektek, valamint azok bemutatása a teljes közösségnek - de úgy, hogy néha egész nap az iskola összes képernyőjén ezek az alkotások (pl. rajzfilmek, kisfilmek stb.) mennek. És amikor megkérdeztem, hogy hogy van erre idejük, kicsit meghökkenve nézett vissza, és azt mondta: hogyne lenne! Ezek a gyerekek az életük felét már online közegben töltik. Hogyan is hagyhatná ezt figyelmen kívül a tanár, de még inkább az iskola és a közoktatás (bocsánat, köznevelés) teljes rendszere. Persze csak hümmögtem, meg bólogattam."

"Nyilván mindezek kiragadott példák, és nem képezik le az átlagos afrikai középiskolák vagy finn intézmények mindennapjait. Mindenesetre érdemes abba is belegondolni, hogy ide csak 200 projekt jutott el, és 23 000 pályázat érkezett be! Ilyenkor mindig szeretném azt gondolni, hogy valami megmozdul, és elindul. És nem értelmetlen, haszontalan eszközfelmalmozásba torkollik, hanem olyan pedagógiai változást jelez, ami valóban segít nekünk, tanároknak és a diákoknak is abban, hogy értelmesen töltsük el azt a napi 6-7 órát az iskolákban."

 

Vakmacska

p style="text-align: center;">További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?