Netfüggő, telefonfüggő – gyakran használt kifejezések ezek, valójában azonban nem létezik ilyen betegség. A szakemberek inkább problémás internethasználatnak nevezik azt a jelenséget, amikor valaki képtelen meglenni az online világ nélkül. A Mindennapi Pszichológia Magazin új számában dr. Tárnok Zsanett klinikai szakpszichológus ad választ arra, hogy mi számít „normális” nethasználatnak, és melyik az a pont, amikor a szülőnek már érdemes közbelépnie.

A köznyelvben sokszor használjuk az internet- vagy telefonfüggő kifejezéseket, ám ez azt üzeni, hogy a sok képernyőidő egészségtelen és lényegében nem is lehet befolyásolni ezt a viselkedést.

„A játékokat és az alkalmazásokat úgy tervezik, hogy a lehető legnagyobb mértékben lekössék a gyerekek figyelmét, és olyan beépített önjutalmazó rendszert tartalmaznak, ami még a felnőttek önkontrollját is próbára teszi. Nehéz megálljt parancsolni a folyamatos görgetésnek, mert az agyunk keresi és szereti az újszerű, stimuláló dolgokat” – mondja dr. Tárnok Zsanett. A szakértő szerint, ha folyamatosan felületesen köteleződünk el az ingerek felé, nem tudunk elmélyültebb tevékenységeket végezni, mint amilyen például az olvasás. „A jó hír az, hogy csak a lehetőséget, nem pedig a képességet veszítjük el. Vagyis megfelelő tudatossággal és jó szokások kialakításával visszaszerezhetjük azt.”

A szakértő szerint amennyiben a gyereknek vannak érdemi offline szociális kapcsolatai, teljesít az iskolában, esetleg még sportol is, biztos, hogy nem beszélhetünk függőségről, inkább normális, serdülőkori viselkedésről. „Félrevezető lehet annak a megítélése, hogy sok időt töltenek-e gyerekek, kamaszok a neten, hiszen többnyire az életkoruknak megfelelő tevékenységeket végeznek, amelyeket a szülők régebben offline végeztek: társalognak, vásárolnak, zenét hallgatnak, házi feladatot készítenek, filmet néznek, játszanak. Tulajdonképpen ez az új módja a fiatalok kultúrájának, a kortárskapcsolatok fenntartásának és az azokban való részvételnek” – magyarázza dr. Tárnok Zsanett.

A szakértő arról is nyilatkozott, hogy a túlzott mértékű játék és közösségimédia használat összefügg a negatív mentális állapottal, többek között a szorongás, a depresszió és a szerhasználat gyakoribb előfordulásával. „Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a TikTok vagy az Instagram miatt lesz valaki depressziós. Ez inkább azért következhet be, mert az online kapcsolatok kevésbé kielégítőek, és emiatt a fiatalok szociálisan elszigeteltnek érzik magukat. Sok idejük elmegy azzal, hogy megalkossák a tökéletes posztokat, így nem marad már idő és energia az önbizalmat építő, feltöltő tevékenységekre.”

Dr. Tárnok Zsanett szerint fontos, hogy koncentráljunk az online és offline világ közti egyensúlyra, ha pedig gyermekekről beszélünk, akkor ennek a felelőssége, a határszabás a szülőké. „Természetes, hogy a fiatalok számára az online tér egy idő után privát térré válik, de akkor is érdemes megbizonyosodni róla, hogy az pozitív és egészséges-e. A szülők felelőssége, hogy vegyék komolyan, ha gyermekükön hangulati vagy egyéb negatív tüneteket észlelnek. Beszélgessenek vele, és ne várjanak a segítségkéréssel, ha esetleg úgy érzik, nem oldódik meg a probléma”.

(A közleményhez talán érdemes még hozzátenni, hogy érdemes végiggondolni, mit nevezünk "függőségnek", és mikortól káros ez? Károsnak a szakértők többsége akkor nevezi egyértelműen a függőséget - amit mostanában túl sok mindenre húzunk rá a közbeszédben - ha a mindennapi tevékenységek látják kárát, az egyén érdeklődése jelentősen csökken minden más iránt, és általánosságban nem érzi jól magát, nem tűnik kiegyensúlyozottnak, többnyire elégedettnek az életével, amelyet egyre inkább elural egyféle tevékenység, egyféle szenvedély. )