Az élet nagy dolgai. Este, amikor eljön az alvás ideje, és a gyerekek már a szobájukban fekszenek ágyaikban, nagyon szeretek hallgatózni. Hol énekelnek, hogy az élet nagy kérdéseit beszélik meg egymással. Egy ötéves és egy hároméves. Többet tudok meg ilyenkor az óvodai eseményekről, mint bármikor máskor. És hallom, mit gondolnak sokkal komolyabb témákról.
A minap a halálról beszélgettek. A kicsi vetette fel a témát.
– Igaz, hogy aki meghal, azután újra feléled?
– Nem. Aki meghal, felköltözik az égbe.
– De Hófehérke felkelt. Kijött az almarész a szájából, és feléledt.
– Almadarab.
– Igen, kiköpte és feléledt.
– De a Mama (apai nagymama) nem éled fel. Felköltözött az égbe. Nem a mi hibánk, hogy meghalt.
– Mama meghalt.
– Igen, azért mert már nagyon-nagyon öreg volt. És fent lakik az égben. Tudod, ott nagyon sokan élnek. Megmondjam, mennyien? Száznegyvenen. Vagy nem is, százan. De hamarosan már száznegyvenen lesznek.
A beszélgetés fonala a következő mondattal az iskolára terelődött (aki már nagyon nagy, oda jár).
Mi kint elérzékenyedve vigyorogtunk a férjemmel. A gyerekeink újra megbeszélték az élet nagy kérdéseit.
Center
