Vannak napok, amikor az ember egy rakás dolgot szeretne egyszerre. Mondjuk meginni egy kávét, neadjisten egy pohár minőségi bort egy olyan afféle Felnőtt helyen, ahol olyan jobbféle ruhában lehet üldögélni , szép a belső tér és más mosogat el. De ott a gyerök is, aki megnézne már végre valami jó kis bábelőadást. És azannya, nem ártana nekikezdeni a nagymama karácsonyi vagy szülinapi ajándékához is, de ne valami porfogó legyen ám, hanem használatos, de a gyerek keze nyoma is rajta legyen, na nem úgy, hogy csak majdnem törte el. Kapaszkodás, ezt mind lehet egyszerre, egy délelőtt. Legalábbis nekünk a pesti Ceramicaféban sikerült.
A Ceramicafé viszonylag friss vállalkozás, nyár elején nyitottak (a környéken az üzlethelyiségek mutatják, mi mindennel próbálkozik a jónép, van divatbolt, látványfodrászat, éjjel-nappali közért, félévente figyelem, ki marad életben), nyáron már kerámiás alkotótáborokat rendeztek a kisiskolás korosztálynak, elöl a felnőttrészben lehet kávézni és üldögélve csevegni (finom sütik és jó borok mellett), bámulni a magasan fekvő ablakokban elhelyezett szobrokat-kisplasztikákat, miközben a hátsó rész két műhelyében dolgoznak felnőtt, hivatásos keramikusok is (köztük az egyik tulajdonos) meg egy rakás maszatos kezű, kiskorú művészpalánta. Ákos és felesége a vendéglátást ötvözi a szórakoztató gyerekprogramokkal és a felnőttnek-gyereknek alkotási lehetőséget biztosító „nyitott” műhellyel. Állítólag az egyik legnehezebb dolog az volt, hogy a bérelhető helyiségek többsége az elképzelt profilra teljességgel alkalmatlan volt.
A saját kézzel festett, de teljesen használható tányérok-bögrék-teáskannák ötletével először a 2000-es évek elején találkoztam, Londonban. Az ottani kávézó-műhelyet főleg harminc körüli, irodában dolgozó felnőtt nők látogatták, akik barátnői csevej mellett élték ki alkotóvágyukat. Voltaképp egyszerű: a speciális festékkel saját tervezésű vagy mintakönyvből választott mintával lehet festeni a fehér edényen, ez utána égetőkemencébe kerül, oszt viheted haza. Máig is megvan a tányér, gyakran reggelizünk róla, ergo még tartós is.
Budapesten inkább a gyerekeké és az igazi keramikusoké a terep egyelőre: hétköznap jönnek a „hivatásosok” (az ablakban látható bazi nagy fejet nem gyerek csinálta) és az ovis-iskolás csoportok kézműveskedni a két helyiségbe, hétvégén pedig szombatonként műsor is várja a kicsiket (a videó végén lehet bekukkantani a Hazudós egér és a Szabómester manói c. egyszemélyesen is fergeteges Fabrika-előadásba). Utána a gyerek életkorától függően lehet agyagozni (a legkisebbek is imádnak gyűrni, gyúrni, lapogatni, formázni), gipszfigurát festeni (vannak állatkák, napocska, angyal és sok más) vagy a „komoly”, használati értékkel is bíró edényeket, esetleg dísztárgyat festeni. A Nagy végül nem bögrét, hanem egy lovacskát választott, abból sajna se enni, se inni nem lehet, mondjuk karácsonyig még rábeszélhet egy müzlistálra vagy bögrére, sárga bögre, görbe bögre.
A műhelyben szakavatott, lelkes segítség is akad pár fiatal lány személyében, akik a festékek, alapanyagok rendeltetésszerű használatára is ügyelnek. Ha a Kicsit is el merem vinni, akkor ő először megpróbálta volna gondosan körbekenni a székeket, utána megkóstolni pár érdekes színű alapanyagot, majd pár nagyobb darabot lendületesen földhöz vágni. De lehet, elmerült volna (szó szerint és könyékig) az agyagban.
Az őszre való tekintettel az agyagba lehet termések felhasználásával is képet mintázni – Anna, aki már nem először járt a műhelyben, pár termés és egy agyagtábla segítségével olyan képet rittyentett, hogy bármely meseillusztrátor visítva könyörögne, hogy a színes változatot elhelyezhesse egy mese-vagy verseskönyvben.
Mivel lassan eljön a karácsonyi készülődés korszaka, lehet már tervezni, miféle kézműves remekkel lepheti meg a családtagokat a gyermek, amit szívesen el is készít. A végén sorok írója is kedvet kapott a végén, az eredmény egy színes gipsz hal, amit látványosan el lehet helyezni egy ajándékos zacsiban. (Másra sajnos nem jó.)
Elvileg a londonihoz hasonlóan ez a hely is alkalmas arra, hogy irodában dolgozó, felnőtt nők (vagy férfiak) jöjjenek össze egy baráti vagy üzleti csevejre, kerámiafestéssel vagy borozgatással. A kettőt együtt azért nem feltétlenül ajánlanám, a kész művet ugyanis kiégetik, és egy hét múlva lehet átvenni – a kijózanodás után esetleg már nem annyira vicces, amit a helyzet sodrásában kissé vagy nagyon berúgva a bögrére festettünk. A kiskorúak sokszor meglepően kreatív műveinek viszont biztos örülnek majd a családtagok.
Vakmacska
