Mit csinálsz, ha van egy gyereked, aki bár nem félős, mégis mindenféle kitalált majréval kéredzkedik az ágyadba esténként vagy hajnalonta (és rosszabb esetben ki is túr onnét)? Lehet venni kislámpát, szörnytávoltartó spray-t, mennyezetre ragasztható világító égitestet és birkát, be lehet az illetőt rámolni a testvére mellé (hacsak a tesó nem tiltakozik lármásan), vagy lehet legyinteni, hogy úgyis kinövi, senki nem ment a mamája ágyából érettségizni. Vagy lehet sátrat verni a szoba közepén.
A fiam, aki szintén olyasvalaki, aki nappal lenyom 30 fekvőtámaszt, bátran kimászik a tollaslabda után a terasztetőre, ám éjjel mindenféle hülyeségre hivatkozva átballag, vagy nem is próbálkozik néha a saját ágyával, szóval tavaly azzal is szórakoztatott, hogy sátrazni viszont szeretne, akár a kertben vagy a házban... Nem, kisfiam, nem szúrok százas szöget a parkettába, különben se bírom összerakni, és holacsudában van a középső rúdja. Kárpótlásul hónapokig bunkert épített mindenhova, nappali közepére, lépcsőfeljáró mögé, kanapézugba és máshova, pokrócból-seprűnyélből-párnából tákolta ezeket, a vége mindig az lett, hogy belefészkelt a macska, vagy egyszer egyedül maradt a nagyi a lakásban és „mi ez a rumli” felkiáltással összepakolt.
Én viszont némileg unom a kicsi a rakást az ágyunkon, ezért kíváncsian vártam, milyen lesz a Nook up! fantázianevű ágysátor, amit többek közt azzal hirdetnek, hogy szörnyrettegő gyermekek belemászhatnak, majd gondosan becipzározhatják maguk után, a bunkerépítők pedig leszállnak végre a partvisról és a nagyi pongyolájáról. Az indiánrajongók meg - miután túlteszik magukat azon, hogy formáját tekintve nem épp wigwam - akár egyedül is létrehozhatják a Bölcs Sámán vagy épp Golyós Toll lakhelyét. A kerek, lapos csomagot kicipzározva mindjárt nem is indiánregényben, hanem a Harry Potterben találtam magam, a sátor ugyanis szó szerint kiszökkent a tokjából, és lapos, fekete csomagként huppant a padlóra.
Egy darabig csak kerülgettük, de beletenni a 2D-t 3D-vé varázsoló rudakat már gyerekjáték volt, még az olyan kétbalkéznek is, mint én (mint mondtam, életemben még egy strandsátrat se voltam képes egyedül összerakni úgy, hogy három másodpercnél tovább megálljon). Ez viszont állt, mint a cövek: a téglatest formájú sátor elején bújhatnak be a gyerekek, kényelmes felnőttek egyszerűen felnyithatják a tetejét, és beleléphetnek, majd a fejük felett bezárhatják a tetőt - a sátorba ugyanis két átlagos méretű felnőtt is simán befér, ellentétben a húszas éveimben használt csehszlovák csodával, amibe csak laposkúszásban lehetett bearaszolni, és megfordulni kb. a teljes felborulással volt egyenlő.
A koncepció egyszerű: miután összeraktad, tegyél bele egy szabványos méretű matracot, és már lehet is szundizni, és rögzíti is az anélkül kissé ingatag alkotmányt. Heverővel (nálunk az van) kicsit bonyolultabb a dolog, tanácsosabb inkább lerakni a földre valami gumi- vagy szivacsmatraccal, mert különben szelesebb kölkök úgy gurulnak sátrastól a földre, mint Gellért püspök anno a hordóban.
De amúgy működik: behurcolható több tonna legó, zseblámpa (élénk vihogás-pusmogás közepette), lehet benne társasozni (ha előtte bevitted a lámpát), megáll a teraszon meg a kertben is, csak ott tanácsos behúzni használat alatt-után a cipzárat, különben az élővilág is betalál, a szúnyogtól a macskáig. A macska okozta a legtöbb problémát: ha csak simán bemászott, az nem volt zavaró, de amikor hangos huppanással a tetején landolt, akkor abból harsány nyávogással-elrohanással végződő borulás lett a vége - de a sátornak egyébként így se esett baja. Két közepes méretű kiskorú simán belefér, ülve vagy fekve, tehát csoportban is használható, pizsamás buli esetében.
Nekem a legnehezebb egyelőre az összerakás, ha mondjuk takarítani szeretnék, odáig két másodperc, hogy megint lapos téglalapot csináljak, még az is megoldható volt, hogy tojást sikerítsek belőle, de így is nagyobb, mint a hozzá adott kerek tok - amibe így féligmeddig gyömöszöltem, de mint jeleztem, az emberiség kb. 96 százaléka rendelkezik jobb kézügyességgel, mint én. A vékony pálca-hevederek a saját tokjukba simulnak, ha szét akarjuk szedni a sátrat - de mivel nyár van, erre csak ritkán kerül sor, maximum kihordunk belőle többkilónyi játékot és kizavarjuk a macskát is. Ha a szobában áll, meglepően stabil, ha viszont üres, ne hagyjuk a kertben-teraszon: egy erősebb szellő felkaphatja, aztán kérhetjük szépen Ózt, hogy hozza vissza. Ha már épp azt olvassuk kislámpával a sátor belsejében.
Vakmacska
A tesztterméket az agysator.hu-tól kaptuk.
További terméktesztjeinket itt olvashatod:
Iskolatáska PET-palackból?
Agyonvert a gyerek a fejlesztő játékokban
Meleg takonyban fürödtek a gyerekek
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
