Magyarországon nem mondható el, hogy a civil kezdeményezések tömege képes megállni a lábán önerőből, mióta az egyszázalékok is megfogyatkoztak az adóváltozások miatt, a magánpénztárcákat meg a válság apasztja, pláne. Tudja ezt az állam is, és úgy tűnik, nem is esik nehezére újabban bizonytalanságban tartani a nem kellően alázatos és igazodó hozzá fordulókat. Még akkor is, ha széles körben, akár nemzetközileg ismert eredmények mehetnek a „magasabb érdek” vagy a dölyf miatt a süllyesztőbe. De annyira azért nem vagyunk eszköztelenek, mint ahogy néha gondoljuk. A mostani „jó ügyet”, az Igazgyöngy Alapítvány  művészetoktatási tevékenységét úgy tűnik, lelkes civilek már nagyrészt megmentették. De van, lenne még hely a te segítségednek is, kedves olvasó.

És hogy ne kelljen végigolvasnod a posztot újra, íme a frissítés: kedves olvasónk felajánlása alapján van két budapesti gyűjtőpontunk: előzetes egyeztetés után az adományozni kívánt tanszerek, iskolai ünneplők, füzetek és hasonlók leadhatók hétköznap 9-15-ig a Bercsényi utcában (XI. ker.), minden más időpontban pedig a Népstadion közelében. Kapcsolat: nyikknyekk@gmail.com, illetve ezen a mailen keresztül telefonszámot is tudnak adni közvetlenebb egyeztetéshez. 

Kép: Igazgyöngy, Szuno

Július végén derült ki, az Igazgyöngy Alapítvány nem fogja mostantól megkapni az eddig járó kiegészítő normatívát oktatási tevékenységére – a művészetoktatás általános modellje szerint az állam eddig kiegészítést adott azokra a helyekre, ahol nem volt elég tehetősebb szülő, akinek befizetéséből a szegények gyerekei is tanulhattak rajzolni, zenélni. Ahol ugyanis hetven százaléknál is magasabb a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, ott képtelenség a maradék harminc befizetéseiből fedezni mindenki költségeit, márpedig a jogszabály azt is kimondta: tőlük nem is lehet térítést kérni, igaz képesek se volnának rá.

Havi 1500 forint. Ennyire jött ki a költség egy gyerek esetében, Nóráék iskolájában a legutolsó számlálás már 470 ilyen gyereket tartott számon. Már-már feladták, mikor egy civil támogató dobta be a nyilvános „örökbefogadás” ötletét, ha minden résztvevő vállal egy tanévre egy gyereket, akinek finanszírozza alapfokú művészeti tanulmányait. Ami nem úri huncutság, hanem sok esetben egyetlen kapocs, egyetlen kapaszkodó, egyetlen működő kulcs a gyerek felé, akiről esetleg lemondott már az iskola, az osztályfőnök, sok esetben a család és ő maga is.

Aki rendszeresen olvassa a Nyomor széle blogot, olvashatta: sok gyerek ezen az ingatag, keskeny függőhídon talált vissza a tanuláshoz, a motivációhoz, innen nyerte az életkedvét, de még a rosszabb esetekben is sokévnyi haladékot, mielőtt egy nem kívánt életformába hullt volna vissza – és ezek a megmentett évek később még esélyt jelentenek arra, hogy mégis kikapaszkodjon belőle. És ha az Igazgyöngy elérte a gyereket, már esély volt rá, hogy elérjék a családot is, azokat a felnőtteket, akiket nagyjából mindenki „leírt” már, hogy később mindenes asztalosként, a Szuno hímzőasszonyaként, más családok segítőiként mutassa meg, mégsem lenne szabad őt leírni.

Ezúttal Brumibaby (és ha jól tudom, AMK) gyorsabb volt, mint én – hogy előbbinek hogyan sikerült matematikailag pont 3,33 db gyereket vállalnia, kérdezzétek tőle, de ez az összeg számítása szerint megfelel:

50 túró rudi,

0.66 fodrászat (hajvágás-festés)

kb. 20 üveg sör,

33 gombóc fagyi

10 alkalom szolárium

2 strandbelépő

0,37 Sziget napijegy

12 liter benzin

árának. A felhívásban (lásd a korábbi linket) megtalálhatóak a részletek,  de olvasható az eddigi „örökbefogadók” listája is – bár volt, aki nem kívánt névvel a nyilvánosság előtt megjelenni.

Aki ezt úgy érzi, nem tudja kigazdálkodni felelősséggel a családi költségvetésből, az is segíthet. Június elején egy kislány úgy ballagott nyolcadikból, hogy utolsó pillanatban Vakmacska kinőtt fekete szoknyáját rántotta magára a mellé tett fehér blúzzal együtt, Nóra pár nappal korábban olvasott Nyomorszéle bejegyzésének eredményeképpen. A kislány nincs egyedül, tömegek tűnődnek minden évben, hogyan lesz a gyereknek tornacipője, tolltartója, iskolatáskája, ünneplője, füzete. Az Igazgyöngy tavaly is többtucatnyi táskát, sokládányi iskolai felszerelést gyűjtött be és osztott szét, hogy lehetőleg minél kevesebb gyerek szégyenkezzen kinőtt nadrágban vagy nejlonzacskóba pakolt ceruzákkal az évnyitón, esetleg egy cetlivel a táskában: nagyon sajnáljuk, most nincs pénzünk egyelőre füzetre.

Nem kell, hogy vadiúj legyen, kiválóan megfelel a gyereked tavalyi kinőtt táskája, nyáron kinőtt ünneplője, feleslegessé váló vonalas-kockás üres füzete, most már csak azon agyalok, olvassa-e ezt a bejegyzést olyan, aki esetleg Budapesten vagy egy nagyobb városban „gyűjtőpontként” tudna működni, hogy ne mindenki egyenként adogassa fel a csomagjait. Ha van ilyen, várjuk jelentkezését, esetleg újra felvesszük a kapcsolatot egy korábban megismert Facebook-csoporttal, akik segítségével korábban ruhák, bútorok, egyéb adományok is biztonsággal lejutottak a célba. Szóval ki ne dobd, kedves olvasó, és ha teheted, „fogadj örökbe” egy szépen rajzoló gyereket egy évre, esetleg vegyél egy csoda-táskát a Szuno weboldalán, sok kicsik sokra megyünk. És lehet, hogy így nehezebb, mint állami  „segítséggel” (ne feledjük egy percre sem, az is a mi pénzünk ám), de minél többen jutunk el oda, hogy  megtesszük az abszolút muszájnál eggyel több lépést, annál élhetőbb lesz a világ körülöttünk.

 

 

Vakmacska

Az alapítvány számlaszáma: Igazgyöngy Alapítvány, 60900140-17084833.  Aki az örökbefogadó akcióhoz csatlakozna, a megjegyzésbe írja oda: térítési díj.