Vajon ti hol találkoztatok először Gusztav Klimt szecessziós remekműveivel? Mert azt nem kétlem, hogy találkoztatok már. Talán egy anyák napi üdvözlőlapon láttátok az Anya gyermekével című képet, vagy egy orvosi rendelő falán, ahol nemrég jártatok, függött A csók. De az is lehet, hogy kedvenc bögrétekről nézett vissza rátok egy aranyruhába öltözött, fekete hajú, rózsás ajkú törékeny nőalak.

A szépséges asszonyt Adele Bloch-Bauernak hívták, s annyira felkeltette a híres festő érdeklődését, hogy egyedül róla két képet is készített. Egyes vélekedések szerint talán hármat is, hiszen elképzelhető, hogy a Judit I. című kép modellje szintén ő volt. Adele Bloch-Bauer 1881. augusztus 9-én született Bécsben. A bankár Moritz Bauer és Jeanette Honig hét gyermeke közül ő volt a legfiatalabb. Édesapja a bécsi bankszövetség és az Orient Vasúttársaság elnöke volt. A lány csupán tizenöt éves volt, mikor elveszítette hőn szeretett bátyját, Karlt. Talán ez a trauma okozta, hogy később eltávolodott a vallástól. Bár nagyon szeretett volna egyetemre járni, a kor szokásai ezt nem tették lehetővé. Nem volt soká maradása a szülői házban, 1899. december 15-én férjhez ment a 17 évvel idősebb cukorgyáros Ferdinand Blochhoz. Két gyermeke halva született, a harmadik gyermekük pedig csupán két napot élt.

Adele törékeny, beteges asszony volt. Saját szórakoztatására férje támogatásával nyelveket tanult és angol, francia, német klasszikus irodalmat olvasott. Szalonjában gyakran fogadta a kor kiemelkedő egyéniségeit, Gustav Mahler, Alma Mahler-Werfel, Richard Strauss zeneszerzőket, Stefan Zweig, Jakob Wassermann írókat, Gustav Klimt festőt és a Burgtheater színészeit. Házukban megfordult Karl Renner és Julius Tandler szociáldemokrata politikus. Adele művelt és kifinomult személyiségével magához vonzotta a bécsi szalonok közönségét. Bár akkoriban nem volt szokás, hogy előkelő hölgyek dohányozzanak, Adele hódolt ennek a szenvedélynek.

Ferdinand Bloch-Bauer a Jugendstil egyik jelentős képviselője, Gustav Klimt festő mecénása volt. 1903 nyarán felkérte, hogy fesse meg Adele portréját. A festményt Klimt bizánci mozaikok iránti rajongása ihlette. A bécsi szecesszióban az arany jelentős szerepet kapott, szinte csak Adele arca nincs aranyfénybe vonva. Az egész kép olyan, mint egy ikon. Vannak, akik erotikus szimbólumokat vélnek felfedezni a képen, melyek talán arra utalnak, hogy a nőcsábász festő és modellje között bensőséges kapcsolat volt. Klimt Judit I. című képének nőalakja kísértetiesen hasonlít Adele-ra. Az erotikus töltetű kép félmeztelenül ábrázolja Juditot, de sosem derült ki, vajon ki lehetett a modell.  A második portré 1912-ben készült. Komolyabb, visszafogottabb, érettebb nő tekint vissza a festményről. Adele divatos ruhát visel, a tapéta, mely előtt áll, a távol kelet fantáziavilágát idézi. Adele és férje számos képet vásároltak Klimttől, de gyűjteményükben ott volt Ferdinand Georg Waldmüller, Emil Jakob Schindler vagy Rudolf von Alt remekműve. Miután a házaspár új otthonba költözött a Képzőművészeti Akadémiával szemben, Adele egy külön kis szentélyt alakított ki a Klimt-képeknek. Nagyon büszkék voltak gyűjteményükre.

1918-ban az Osztrák-Magyar Monarchia bukását követően a prágai születésű Ferdinand és felesége cseh állampolgárságot kért és fenntartottak egy kastélyt Prága közelében. De továbbra is Bécsben maradtak, ahol élénk társasági életet éltek. Julius Tadler szociáldemokrata politikus volt Adele orvosa, talán a gyakori találkozásoknak köszönhető, hogy Adele jótékonykodni kezdett, többek között gyermekek segítésére fenntartott jótékonysági szervezeteknek adakozott. 1925. január 24-én agyhártyagyulladásban hunyt el. A Gustav Klimt festményeinek fenntartott kis szalont férje emlékszobává alakította. Adele úgy végrendelkezett, hogy a Klimt képek férje halála után a Belvedere-be kerüljenek. Erre azonban nem kerülhetett sor, hiszen jött a világháború és Ferdinand összes vagyonát elkobozták a nácik. Csodálatos palotájukba vasúti központot telepítettek, melyből a haláltáborokba küldött vonatokat irányították. Ferdinand Csehországba menekült, majd később Zürichbe, ahol 1945. november 13-án vagyonától megfosztva elhunyt. Felesége mellé temették Bécsben. Álma, hogy visszaszerezze a képeket, nem válhatott valóra. A Második Osztrák Köztársaság nem törődött a képek eredetével, így azok osztrák állami galériákba kerültek. Mivel Adele után férje örökölte azokat, az ő végrendelete szerint testvére leszármazottai voltak a jog szerinti örökösök. Az 1998-as restitúciós törvény elfogadásáig az osztrák állam nem foglalkozott ezzel az aprócska problémával. A törvény bevezetése után számos műkincs került vissza jogos tulajdonosához, de van köztük olyan, aminek máig tisztázatlan a sorsa. Ferdinánd örökösei közül 1998-ra már csak a kaliforniai Maria Altmann volt életben.

Az idős hölgy, bár igényt tartott örökségére, először méltányos ajánlattal állt elő. Azt ígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy a képek Ausztriában maradhassanak. Elisabeth Gehrer miniszter asszony azonban visszautasította az ajánlatot. Mivel a tárgyalások sorra kudarccal zárultak, Maria Altmann 1999-ben pert indított, de hosszú évek kellettek ahhoz, hogy megszülessen a számára kedvező ítélet. Altmann egyedül az Osztrák Köztársaságnak biztosított elővásárlási jogot, az öt festmény vételára 248 millió euró volt. A költségvetésből lehetetlen lett volna előteremteni a pénzt, így a képek az örököshöz kerültek. Az osztrákoknak 2006-ban kellett elbúcsúzniuk a festményektől, 22 Klimt kép azonban – többek között A csók, az Ádám és Éva így is a Belvedere-ben maradt. Adele két portréja, a Bükkerdő, az Almafa I.,  és a Házak az atterseei Unterachban visszakerült jogos tulajdonosához.

Adele első portréját, melyben aranyozott Madonnaként tündököl, Ronald Lauder, az Estée Lauder cég alapítójának fia vásárolta meg 135 millió dollárért 2006-ban. Az általa alapított New York-i Neue Galerie-ben helyezte el a képet. A második portré Maria Altmann halála után került kalapács alá a Christie's aukciós háznál és 87,9 millió dollárért kelt el. Az első Adele Bloch-Bauer kép a legmagasabb összegért értékesített festmények egyike. Reprodukciói számtalan formában köszönnek vissza, a bögrétől a tálig, a pólótól a képeslapig. A törékeny és szépséges Adele – Ausztria Mona Lisája – a világ egyik leghíresebb festményének modellje volt.

Juditty

Források:

http://jwa.org/encyclopedia/article/bloch-bauer-adele
http://www.nol.hu/archivum/archiv-394680
http://index.hu/kultur/klassz/klimt0620/

Képek:

http://www.europaiutas.hu/20004/12.htm
http://www.weboid.hu/article/adele-bloch-bauer-ii-portreja-gustav-klimt
http://www.weboid.hu/article/adele-bloch-bauer-i-portreja-gustav-klimt

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?