Van két szép gyerekem, otthonom, kutyám, elégedett vagyok az életemmel. A nagyobbik kisfiú, hatéves, most lett iskolás, a kisebb kislány, hároméves, most ment az oviba. Júniusban visszamentem a munkahelyemre, élvezem, szeretem. Mindkét gyerek az elhatározás utáni fél éven belül fogant meg. Tizenhat évesen trombózist kaptam egy focimeccs után, kivizsgáltak, Leiden-mutációm van, a terhességek alatt véralvadásgátlóval szúrtam magam. Mind a kettő terhességem után enyhébb-középsúlyos depresszióm volt, ma is járok még terápiára, bár antidepresszánst már nem szedek.
A munkába való visszatérés nagyon jót tett nekem. Mindig két gyereket terveztünk, vegyespárosként pedig minden vágyunk be is teljesült. Kényelmesen elvagyunk a három szobánkban, beteltek a férőhelyek. Augusztus második felében kellett volna megjönnie, de olyan sűrű az élet, hogy 10 napig fel sem tűnt, hogy idő van. Mikor egyik reggel arra ébredtem, hogy hányingerem van a férjem által főzött imádott kávémtól, belém hasított, hogy valami nincs rendjén. Bele se mertem gondolni valójában, hiszen óvszerrel védekezünk minden egyes alkalommal nyolc éve, mert gyógyszert nem szedhetek a trombózishajlamom miatt. Soha semmi gond nem volt vele.
Hazafelé mentem a gyógyszertárba és tesztet vettem. Este megcsináltuk, pozitív lett. Megbeszéltük, hogy nem tartjuk meg a babát, mert most kezdünk egyenesbe jönni, mert mindkét terhességem után nagyon nehéz volt lelkileg helyre jönnöm. A férjem azt mondta, ha én úgy érzem, érzelmileg beleroppanok az abortuszba, ne menjek. Bár nem tekintek egy kidobható tárgyként a bennem növekvő magzatra, de úgy gondolom, a már megszületett két gyermekem prioritást élvez. Elmentünk a nőgyógyászomhoz, akinek már az elején vázoltam, hogy nem tartom meg a babát a kínos szituációk elkerülése miatt. Elkezdett nézni hüvelyi ultrahanggal és közölte, hogy igen, hathetes terhes vagyok. Majd egy kisebb szünet után hozzátette, hogy két szabályos petezsák van, mindkettőben élő magzat. Lefehéredtem. Befejeződött a vizsgálat, a doki odaadta a tanácsadóba a papírt és végeztünk is.
Egész úton hazafele zakatolt az agyam. Beszéltem anyukámmal, aki teljesen logikusan azt mondta, ha úgy érzem, egy plusz gyerekkel nem bírnék el, kettővel pláne nem. Meg amúgy is, ez miért változtat bármin is, hoztam már döntést. Különben is a két hathetes fetus még csak két gyerek lehetősége, simán lehet, hogy egy hét múlva már csak egy lesz. Mindezt persze tudtam én is, de mégis azt éreztem, ez nem az, amire én felkészültem. Nem vagyok álszent, két gyereket nem sokkal rosszabb elvetetni, mint egyet. Mégis azt éreztem, én ezt így nem tudom végigcsinálni. Mellette persze ott vannak a racionális okok, nincs normálisan két hely nálunk pluszban, nem tudom, hogyan bírnék el négy gyerekkel, visszavárnának-e még három év múlva is, négygyerekes anyaként. Kimondani is félelmetes nekem, hogy négygyerekes.
Racionális ember vagyok, de most nem tudok úgy gondolkozni. Csak zakatol az agyam, hol lebeszélem magam, hol győzködöm. A férjemen szintén teljes tanácstalanság van, egymást biztatjuk, de közben egyikünk se tudja, mit akar. Egyik percben arról beszélünk, hogy eladhatnánk a lakást, vehetnénk házat és végül is elég sokáig egy szobában is elférnének, a következőben arról, hogy nem bírnánk se érzelmileg, se anyagilag. Az első tanácsadásra már elmentünk, a másodikra a napokban kellene. Közben beszéltem az orvosommal is, akinek elmondtam, hogy még nem tudom, mi lesz.
Tegnap elmentem hozzá, 8 hetes vagyok, még mindig két, szabályos ütemben fejlődő magzat van odabentt. Napokon belül döntenünk kell, és azt érzem, nincs jó döntés. Hatalmas lelki gát van bennem, amit úgy érzem, nem tudok áttörni. Jár az agyam, napok óta nem alszom, a munkahelyemen is totál használhatatlan vagyok. Annyi mindent figyelembe kell vennem, a két meglévő gyerekemet, a férjemmel való kapcsolatom, mert nem tehetem meg négy gyerekkel, hogy egyedülálló leszek, ha rámegy a sok problémára a kapcsolatunk. Hoztam már kezdetben egy döntést, amihez tartanom kellene magam, de ha behunyom a szemem csak két egyforma gyereket látok, és azt érzem, nem tudom megtenni... Patthelyzet.
Zsani
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
