A várandósok rendelkeznek legkevésbé emberi jogaikkal

A Human Rights in Childbirth hágai nemzetközi konferenciáról szóló beszámolónk folytatása.

Egy tapasztalt bába meglátásai

Az első nap témájának alaphangját Ina May Gaskin amerikai bába adta meg, vitaindító előadásában. A 40 éves szakmai tapasztalattal rendelkező bábát 2011-ben Alternatív Nobel-díjjal (Right Livelihood Award) illették élete munkásságáért, melynek során a biztonságos, anyaközpontú szülési modell elősegítéséért dolgozott, amit az anya és gyermek fizikai és mentális egészségének legfőbb előmozdítójának tekint. A díjat épp abban az évben kapta meg, melyet dr. Geréb Ágnes, akit beszédében kollégájaként és barátjaként nevezett meg, házi őrizetben töltött, 2 éves letöltendő börtönbüntetésének megkezdését, vagy az elnöki kegyelmet várva. (A díjjal illetett amerikai bába szülési statisztikái egyébként némileg elmaradnak a magyar szülész-bába eredményeitől.[1])

Ina May Gaskin elmondta, hogy a világ különböző részein egyre többen döbbennek rá, hogy a többi lakoshoz viszonyítva a várandósok rendelkeznek legkevésbé emberi jogaikkal. Ina May a konferencia elsődleges céljaként ennek az aggasztó fejlődési iránynak a megfékezésére, megoldási stratégiák kidolgozására hívta a résztvevőket. A bába beszédében egyéb aggasztó tendenciákra hívta fel a figyelmet, mint például az orvosi indikáció hiányában végzett császármetszések arányának nagy léptékű növekedésére, karöltve az anyai halálozások hasonló tendenciáiával. Saját országának negatív példáján okulva figyelmeztetett más nemzeteket arra, hogy mi történik a szülészeti ellátással, ha a bábaszakma erejét veszti. A bábák adhatnák meg az egyensúlyt azáltal, hogy a normális, élettani szüléseknél alkalmazott beavatkozások mértékét minimalizálják.

40 éves pályája során Ina May Gaskin azt tapasztalta, hogy a szülész-nőgyógyász kollégiumok által kiadott szakmai álláspontokban és szakértői véleményekben rendre ismétlődik a nézet, miszerint az otthonszülés elfogadhatatlanul veszélyes az újszülöttek számára. Teszik ezt annak ellenére, hogy az évek során számtalan országban felmutatott kutatási eredmények ennek az ellenkezőjére mutatnak rá[2]. Ez az állítás azt implikálja, hogy a nők, akik ezt az utat választják, önzőek és felelőtlenek. Ezzel a hozzáállással igyekeznek igazolni a tervezett otthonszülések megakadályozását, és az ezek kísérését vállaló szakemberek kriminalizálását. A széleskörű nemzetközi szakmai elismertségnek örvendő bába véleménye szerint ezeknek az eljárásoknak vajmi kevés köze van az anya vagy az újszülött biztonságához. Itt említette meg Ina May Gaskin Magyarországot a negatív példák között, mondván, hogy Geréb Ágnest azért tartóztatták le, mert több mint 20 éves bábai tevékenysége összeütközésben volt szülészkollégái ortodox nézeteivel. Az amerikai bába a jövőbeni fejlődés egyik elengedhetetlen feltételeként nevezte meg a szülészorvosok és bábák közötti kölcsönös tisztelet, párbeszéd és partneri együttműködés létrejöttét.

A magyar helyzet – Van-e már joga az anyának?

Az első panel résztvevőjeként, a magyar anyák képviseletében Ternovszky Anna szólalt fel. A strasbourgi bíróságon tett feljelentésének előzményeiről elmondta, hogy második gyermekével volt várandós, amikor egyértelművé vált számára, hogy a magyar jogi viszonyok nem teszik lehetővé, hogy tervezett otthonszüléséhez törvényesen szaksegítséget vegyen igénybe, mivel a független bábaság Magyarországon nem volt elismert szakma. Ugyan tiltott sem volt, de az otthonszülések kísérésében résztvevő bábák ellen gyakran büntetőjogi eljárásokat indítottak. Ennek a veszélynek Anna nem akarta másodszor is kitenni szeretett bábáját, aki első gyermekét néhány évvel korábban világra segítette.

A bíróság álláspontja szerint a magánélethez való jog magában foglalja a szülés körülményeinek megválasztását, és elmarasztalta a magyar államot. „Nyertem, de nem csak én egy személyben, hanem minden várandós, aki élni kíván ezzel a jogával.“ Egy éven belül, a kormány és egy tanácsadó szakembergárda munkájának köszönhetően megszületett az otthonszülés várva várt szabályozása. A bábaság így formálisan a szülész-nőgyógyászattól független, elismert szakmává vált, mely nagy előrelépést jelent az elmúlt 20-30 év - zavaros jogi helyzet okozta - nehézségei után.

Ternovszky Anna azonban hangsúlyozta, ahhoz, hogy a rendelet az anyák emberi jogait valóban tiszteletben tartsa, még több szempontból fejlesztésre szorul. A Ternovszky-jog betartásának feltétele, hogy a szülés körülményeinek minden alternatívája minden nő számára egyenlően rendelkezésre álljon, azaz, az állam nem részesíthet előnyben semmilyen szempontból, sem szülési helyszínt, sem pedig szüléskörüli ellátásra jogosult szakmembert.

Egyrészt, a most már legálisan otthonszülést kísérő szakemberek ellen még ma is büntető eljárás indulhat, melynek során óhatatlanul kettős mércét alkalmaznak, mivel ennek során az otthonszülés területén tapasztalatlan egészségügyi orvosszakértők adnak szakvéleményt. Ezt a problémát egy független bábakollégium felállítása küszöbölné ki, mely a problémás esetekben a büntető eljárás helyett szakmai vizsgálatot rendelhetne el, ahogy az például a holland szülészeti modellben is látható.

Másik problematikus pontként Ternovszky Anna azt említette meg, hogy a jelenlegi szülészeti rendszer a kórházi szülést anyagi szempontból is előnyben részesíti, amíg a társadalombiztosítás nem támogatja egyenlően a medikális és a bábai modellben lezajló szüléseket. Az alapellátásnak még ma sem része az intézményen kívüli szülés, nem vált széles körben elérhetővé, csak egy nagyon szűk kör számára megfizethető szolgáltatássá. A nemzetközi statisztikákban[3] megmutatkozó eredmények, melyek szerint az otthonszülés legalább annyira biztonságos út, mint a kórházi, egyelőre nem tükröződnek az új rendelet által meghatározott szülészeti rendszer szemléletében. A legújabb kutatások azt is kimutatják[4], hogy az alacsony rizikójú várandósságok esetében az intézményen kívüli szülés költséghatékonyabb, mint a kórházi szülés. A bábaszakma még nem független és nem egyenrangú a szülészorvosokkal, és a szülés helyszínének szabad megválasztása egyenlőre csak egy szűk réteg számára elérhető emberi jog. Ternovszky Anna aggodalmát fejezte ki atekintetben, hogy ma, egy harmadik várandóssága esetén, a jogi helyzet szabályozottságának ellenére, vagy éppen annak következtében, már nem választhatná meg szülése körülményeit. Akárhol is szeretné világra hozni gyermekét, csak egy választása lenne, a kórház, mivel az otthonszülés anyagilag elérhetetlenné vált számára. „A pert megnyertük. De vajon valójában nyertünk-e?“ - tette fel a kérdést a magyar anyák nevében. Válaszából úgy tűnik, egyelőre nem.

Másodikként Kapronczay Stefánia szólalt fel, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza, a betegjogi program vezetője. Ternovszky Annát a TASZ képviselte a strasbourgi bíróság előtt, álláspontjuk a témát illetően összecseng. Az emberjogi szervezet üggyel kapcsolatos véleménye itt olvasható.

A hágai konferenciáról szóló sorozatunk következő részében Dr. Marton István a szülészorvosok szemszögéből vizsgálja a szüléseket.

Karádi Júlia