Gyakorló elvált apukaként, gyarapítva a szinglik egye népesebb táborát, megosztanék néhány gondolatot sorstársaimmal, a számkivetett hímekkel, a partra vetett cetekkel, a trágyadombra hajított kakasokkal. Remélem, hogy soraim értő fülekre találnak az “ellenséges” táborban is, ez a rövid eszmefuttatás talán ráébreszti társadalmunkat néhány alapvető anomáliára, már ami a párkapcsolatokat illeti.
Egye gyakrabban látok magam körül szétment házasságokat, a földdel egyenlővé tett családokat, lelki pusztulást. Az okokat reggelig boncolgathatnánk, erre most nincs idő. Valaki pusztán a sanyarú gazdasági helyzetre fogja házassága elporladását, van, aki a disznó hímsoviniszta férfiakra ken mindent, és akad, aki állandóan a karinthys filozófiát szajkózza, miért is értenék meg egymást, hisz mindkettő mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit.
Más nevében nem tudok nyilatkozni, de a személyes tapasztalataim is rávilágíthatnak a baj gyökerére. Én bohó és lángoló ifjúként léptem át a házasságkötő küszöbét, tele tervekkel, álmokkal. Hittem benne, hogy arámmal majd mi megváltjuk a világot, és eltöröljük az évszázados dogmákat. Boldogok akartunk lenni, mindenáron. Ha törik, ha szakad. Ez a görcsös megfelelni akarás azonban egy idő után a visszájára sült el. Bagatell problémákat nagyítottunk elefánt méretűre, kifelé játszottuk a mintapárt, de amint becsuktuk a kiskaput magunk mögött, átlendültünk támadásba. Célpontunk az általunk olyannyira imádott kedves volt, és nem válogattunk az eszközökben. Egy elhajított zokni, egy elkevert sportújság, mind-mind melegágya lett az állandó perlekedésnek. Három év együttélés után beláttuk, nem megy, mások vagyunk. Hogy ez nem derült ki a jegybenjárás alatt? Hja, kérem, a szerelem tényleg vak.
Ha az ember eufórikusan beleolvad a másik zsigereibe, nem lát és nem hall. Sem a belső kolompot, sem a jóakarók harangjátékát. Csak élvezi azt a bársonyosan izgató, lebegő állapotot az elíziumi mezőkön. De az élet ennél sokkal ridegebb és racionálisabb. Ami a megismerkedéskor vonzó szépségpöttynek tűnt, az pár évvel később már elviselhetetlen, sőt undort keltő tulajdonság. A férfi szórakozottsága eleinte imponáló, de amikor huszadszor se csukja vissza az a senkiházi a vécéülőkét, amikor fehér zoknit húz a fekete lakkcipőhöz, nos, az már kiveri a biztosítékot minden pedáns nőnél. De a férfi se rest, bár annak látszik. A teremtés koronája azonnal kész a parádriposzttal. Az első randin használt parfüm akkor megőrjítette, érdekes, ez azóta se változott, de mecsoda különbség ugyebár...
Megismerkedésük hajnalán a férfi, jólnevelt öleb módjára, 'gazdija' lábánál nézte végig a rém unalmas ecuadori sorozatokat, pedig tudta, hogy a másik csatornán kedvenc csapata játszik sorsdöntő mérkőzést. Most, pár évvel később? Két tévé van, a konfliktusok elkerülése végett, de ez se jött be. Két részre szakadt a rég oly egységes tábor, elbarikádozott szobák szimbolizálják az erődítményeket, melyek folyamatos harcok hadszínterei. Nem is hallják egymás segélykiáltását, csak a riporter üvöltését, és Donna Clarissa jajveszékelését.
Közhely, hogy a szerelem elszáll, marad a megszokás, de sajna van benne igazság. Az első házasságom szinte kizárólag a testi és kulináris élvezetekről szólt, úgy éreztem benne magam eleinte, mint Bacchus egy jól sikerült orgián. Ha ez a házasság, akkor teljes gőzzel előre, adtam ki a parancsot, de ez csak pünkösdi királyság volt. Az ágycsatákat hamarosan felváltották a szócsaták, melyek ugyan többnyire fegyverletétellel végződtek, de a békeszünet nem sokáig tartott. A konfliktus egyre mélyebb lett, és amikor már nem láttunk semmilyen kiutat, akkor, bravó, gyerekek, összehoztunk még egy lurkót. Mondván, majd az új kis jövevény összekovácsol minket. Így hosszú évek távlatából, ez volt a legrosszabb stratégia. A problémák ugyanúgy megmaradtak, csak többen lettünk, és kis idő múltán már egymás szagát se bírtuk. A feltétlen imádat antagonisztikus gyűlöletté vált, és ennek igazi kárvallottjai nem is mi voltunk, hanem a srácaink.
De az ember nem tanul a saját hibájából, azóta túl vagyok még egy elfuserált kapcsolaton, igaz, itt legalább megvalósítottuk a békés egymás mellett élés metodikáját, vagyis a normális kommunikáció megmaradt, a fellobbanó láng azonban itt még gyorsabban kialudt. Tulajdonképpen nem is volt mit siratni. Nincs nő, nincs sírás, háhá, ugyebár.
Summa summárum, az én nézetem az, soha ne építsünk kapcsolatot a vizuális benyomás alapján. Az állatvilágban erre sok szép példa van, a magát legjobban kellető páva lesz a legkapósabb, a 'leghímesebb' torkú bika nyeri el a tehén szívét, a legszebb sörényű oroszláné a csorda legmutatósabb nősténye. De mi emberek vagyunk, a puszta testi vonzalom nem elég. Hiszen később mi marad? A nagy numerákat, a torkos hétvégéket elmossa az idő, és aztán ott áll két ember a semmi közepén, és már nem képes a másiknak több értéket nyújtani. Nincs azonos hullámhossz, nincsenek hosszú beszélgetések, nincs humor, derű, lojalitás, és ragaszkodás. A korábban zöldellő oázis kiszáradt homoktengerré silányult.
Így talán már megértjük, miért vagyunk az ötmillió szingli országa. Az egyedülálló nők, sokszor több gyerekkel, magukra hagyva várnak segítséget a csetoldalak hazug világától, a magányos férfiak pedig könnyűvérű örömlányok karjaiban keresik az öröm forrását. Miközben várnak egy ízig-vérig Nőre, noha jól tudják, ez számukra, ennyi csalódás után, halálos csapda. Elkeserítő és dermesztő kilátások. Ne hagyjuk, hogy így legyen.
Egy nagyon okos ember egyszer azt írta le, hogy a házasságban az ember megtudja, mi az igazi boldogság. De akkor már késő...
Clown
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
