Sokszor és sokféleképpen volt már szó arról, hogy mennyire befolyásolja a gyerekeinket a kütyüzés, mennyi családon belüli harc és sértődés alapját képezik a folyton mobilozó gyerekek (és felnőttek). Most kifejezetten a függőség jeleit vizsgáljuk meg, hogy ne csak dobálózzunk ezekkel a kifejezésekkel, de nézzünk is szembe azzal, hogy a kontroll nélküli kütyühasználat valóban súlyos állapotot idézhet elő. Igen, mindannyiunk esetében. Nem, nemcsak a gyerekek esetében vészes a helyzet, mi is benne vagyunk nyakig, de talán rájuk még tudunk hatni és szülőként kicsit fékezni a kártékony folyamatokat.
A mobiltelefon mára egyfajta csodafegyverré, titkos kis pirulává, a jóság édes jutalmává vált a szülők kezében, amely prompt és mindig elérhető megoldást kínál a gyerekek által okozott "problémákra".
Cikisen hangos a kicsi egy étteremben? Nosza, nyomjunk a kezébe egy mobilt, legalább azzal ellesz, nem borítja a fejére a spárgafőzeléket. És lőn, világosság. A gyerek nem zajong, nem szaladgál, nem türelmetlenkedik tovább, és nem veszélyezteti sem saját, sem mások testi épségét. Nyugi van, halkan duruzsol a Peppa malac a képernyőn, amikor a fancsali képű pincér végre feltálalja az előételt. Ismerős helyzet? Naná, behelyettesíthető helyszínek és személyek variálásával nap, mint nap előfordul bármelyikünkkel.
Kütyükkel a szülők és látszólag a gyerekek élete is egyszerűbbé és konfliktusmentesebbé válik. Az egyetlen feszültségforrás aztán már ebből a megnyugtató állapotból következik, olyankor jelentkezik, amikor elérkezik az idő, hogy elvegyük a készüléket a gyerek kezéből. Máris egy újabb horrorfilmben találhatjuk magunkat. Ilyenkor lesz világos ugyanis, hogy egy masszív pszichés függőség az, amiben aranyosan nyomkodó csemetéink élnek. Nézzük, mennyiben igaz ez a súlyos állítás!
A függőség 6 alapvető összetevője
Dr. Jon Griffiths, az amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia tagjaként a függőség kulcsfontosságú összetevőit egy 2005-ös tanulmányban sorolta fel, amely a Frontiers in Psychiatry című folyóiratban jelent meg. Ezek a következők:
1. Jelentőség
Ez akkor következik be, amikor a tevékenység az ember életének egyetlen legfontosabb tevékenységévé válik, és uralja a gondolatait (preoccupációk és kognitív torzítások), érzéseit (kívánás) és viselkedését (a szocializált viselkedés romlása). Például, még ha az illető épp nem is foglalkozik a tevékenységgel, folyamatosan arra gondol, mikor teheti meg legközelebb (azaz teljesen elmerül a tevékenység gondolatában). - Ez valóban igaz a folyton kütyüző gyerekekre és a felnőttekre is, hiába is tagadnánk.
2. Hangulat módosítása
Ez azokra a szubjektív élményekre utal, amelyeket az emberek a tevékenység végzése következtében tapasztalnak, és amelyek egyfajta megküzdési stratégiaként szolgálhatnak (például felpörgető "buzz" vagy "high" élményeket élnek át, vagy éppenséggel nyugtató "menekülés" vagy "érzéstelenség" érzetet). - Szintén helyénvaló megállapítás, amikor egy mobilozó kamaszt figyelünk.
3. Tolerancia
Ez az a folyamat, amely során egyre nagyobb mennyiségű tevékenység szükséges a korábbi hangulatmódosító hatások eléréséhez. Alapvetően ez azt jelenti, hogy aki a tevékenységet végzi, fokozatosan növeli az időt, amit naponta a tevékenységgel tölt. - Egyetértünk?
4. Elvonási tünetek
Ezek azok a kellemetlen érzelmi állapotok és/vagy fizikai hatások (például remegés, rosszkedv, ingerlékenység stb.), amelyek akkor jelentkeznek, amikor az illető nem tudja elvégezni a tevékenységet. - Próbáljuk meg elimádkozni a gyerkőc kezéből a mobilt, amikor éppen szabadidős tevékenységek zajlanak a családban.
5. Konfliktus
Ez utalhat az egyén és a környezetében élők közötti konfliktusokra (interperszonális konfliktus), más tevékenységekkel szembeni konfliktusokra (például munka, társadalmi élet, hobbik és érdeklődési körök) vagy belső konfliktusokra (például intrapszichés konfliktusok és/vagy az önkontroll elvesztésének szubjektív érzései), amelyek túl sok időt töltenek a tevékenységgel. - Ugyancsak akkor érzékelhető, amikor mi, szülők megpróbáljuk szabályozni a kütyühasználatot.
6. Visszaesés
Ez az a hajlam, hogy a tevékenység túlzott mértékű végzésének korábbi mintái ismétlődnek, és még a legszélsőségesebb minták is gyorsan visszatérhetnek az irányítás időszakait követően. - Nem lehet leszokni róla egykönnyen.
A Common Sense Media tanulmánya szerint a 13-18 éves tinédzserek körében a legmagasabb azokostelefon-függőség aránya, vagyis gyerekeink mintegy 50 százaléka érzi úgy, hogy ténylegesen függő a telefonjától. A kamaszok véleménye azért fontos, mert ők már képesek szembenézni a valós helyzettel, elismerik, hogy elvesztek az 5G erdőben.
A hazánkban nem olyan rég társadalmi egyeztetésre bocsátott és elvileg idén szeptembertől várható oktatási intézményekre vonatkozó telefonhasználat szabályozás ezeknek a negatív hatásoknak a csökkentésében segíthet, hiszen a gyerekek a fél életüket az iskolában töltik. És ha már ott vannak, nem ártana, ha némi tudást is magukba szippantanának, a nagy tesó, Google segítsége nélkül.
Akác
