Terhesnaplopó
Nos, eléggé meglepődtem az előző irományom sikerén. Már ha lehet így nevezni a sok hozzászólást. Itt megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem mindenkinek, aki tetszését vagy remélhetőleg építőnek szánt kritikáját kifejezte írásom kapcsán. Mint tapasztaltátok, én nem válaszolok, azon egyszerű oknál fogva, hogy igen kevés a szabadidőm, de feleségem pótolja a hiányosságot. Neki úgyis mindig igaza van a végén...
Érdekesnek találtam, hogy egy szó (mint pólya), milyen lavinát tud elindítani pro és kontra.
Mi lassan már a célegyenesben vagyunk, 29 nap a kiírt szülési időpontig. De ez ugye nem jelent sokat. Egy hét pluszba vagy mínuszba még egészen normális. Az internet szerint ez az utolsó hónap a legnehezebb a kismamának. Természetesen egyre nehezebb neki bármit is megcsinálni. Semmilyen testhelyzet nem kényelmes hosszabb távon, és persze ott van a fokozott érzelmi hullámzás, amit én is tapasztaltam. A csúcs számomra az volt, amikor számon kérte rajtam, hogy én miért nem aggódom a gyerek meg a szülés miatt?
WTF?!!! Vagy kedvenc színészem szavaival élve „Ez erős. Sőt, vaskos” (Louis de Funes Csendőrfilmek egyike).
Nem igazán értettem. Tehát kezdjük az analízist az elején!
Én mint megértő, kedves, türelmes férj, úgy gondolom, kötelességem őt megnyugtatni. Mindazon félelmek dacára, amik bennem vannak, nekem nyugalmat KELL sugároznom. Mert hát persze hogy aggódom, de ezt véletlenül se oszthatom meg vele. Egy pánikoló ember csak fokozza a másik ijedtségét. Szerintem. Amúgy se akarok neki ötleteket adni. Hát milyen lenne az, hogy: Figyelj csak ide! Neked teljesen igazad van, ez komoly probléma, de itt van még ez is, és szerintem ez sokkal nagyobb rizikó. Azért elég morbid lenne. Nem?
Másik kedves szokása, hogy ha a gyerek nem mocorog, akkor az a baj. Miért nem csinál semmit? Valami biztos nincs rendben. Aztán a gyerek felébred, elkezdi a balett- vagy karate-edzését odabent, csitt-csatt, piff-puff. Akkor meg: Ezt most miért csinálja? Miért nyomta így ki magát? Gyere, beszélj a lányod fejével!
Megjelent a vizesedés is, ami szintén általánosan előfordul. Szegénykének néha nem látszik, hogy bokacsontja is van. És mindezek mellett elég érzékeny a hidegfrontokra, olyankor bekeményedik a hasa, meg húzódik. Azért örülünk a lehűlésnek, mert a nagy meleget nehezen viselte. Mi napjában többször bevizeztük a padlót, hogy hűtse a lakást. Nam jó, mi tetőtérben vagyunk, de szerintem panelban még rosszabb lenne.
Asszonyi tanácsra amúgy megnéztem három szülésvideót a youtube-on. Hát hogy is mondjam? Jobb, mint egy horrorfilm (amiknek viszont nem vagyok rajongója). Ennek kapcsán, meg is mondtam neki, hogy én bemegyek vele, fogom a kezét, meg minden. De aztán ha túl sok vért látok, ne lepődjön meg, ha engem is fel kell mosni a padlóról.
Ezen kívül persze mi is elkezdtük összeállítani a kórházi táskákat. Azt hiszem egy kis üveg Jagermeistert is bekészítek majd magamnak. Valami bennem is kell, hogy tartsa majd a lelket.
Palacsintakirály
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
