Szülés után teát szolgálnak fel a szülőszobán, hatféle müzlit lehet reggelizni, érintőképernyős tévé található a kórteremben és kedves nővérkék segítenek szoptatni. Egy program keretében a szülés másnapján hazamehet a család.
Eszter Dublinban hozta világra kislányát, szüléstörténetét korábban már olvashattátok a Bezzeganyán. Most arról mesél, milyen az egészségügyi rendszer, a terhesgondozás Írországban.
Ami nagyon jó az itteni rendszerben, hogy a kismama munkáltatójának el kell engednie a kismamát az összes terhességgel kapcsolatos vizsgálatra (un. paid time off). Tehát a terhesgondozás alatt ezek miatt nem kell szabadságot kivenni. A terhesség vége felé lehetőség van a kórházon belül szülésfelkészítő tanfolyamra járni. Ez öt alkalomból áll és ingyenes. Nagyon jó kis tanfolyam volt, sok hasznos dolgot mondtak el és az előadó szülésznő stílusa oltári klass
A kórház a belvárosban van. Régi épület. A váróterem és a vizsgálótermek – vagyis inkább pici lyukak – régiek, de minden tiszta, a felszerelés modern és nincs kórházszag. Mi a “public” ellátást választottuk, ami azt jelenti, hogy a terhesgondozás és a szülés ingyenes, viszont az ellátás “közszolgálati” színvonalú. Ez azt jelenti, hogy adott időpontra kell menni, de a vizsgálatok érkezés szerinti sorrendben történnek. A váróterem szinte mindig tele volt (úgy értem TELE volt) nagyhasú kismamákkal. Volt itt indiai, kínai, közép-európai, afrikai, ausztrál, no meg persze ír kismama is. Az orvosok és a szülésznők csapata is elég nemzetközi.
Szülés után átadták a babát a férjemnek. Megkérdezték, hogy kérek-e kávét, teát, vagy valamit inni. Kértem teát, amint úgy szolgáltak fel, mint az itteni bárokban szokás: kis acélkancsóban, mellette tej, cukor és kétféle kekszet is kaptam hozzá. Én még kicsit pihentem, majd hármasban hagytak minket a szülőszobán. Hihetetlen volt, alig tértem magamhoz. Kb. fél órával később jött a szülésznőm, megnézte, hogy minden rendben van-e, majd lekísért minket a kórterembe és átadott az ügyeletes főnővérnek.
Hatan voltunk egy szobában, mindenkinek le volt kerítve az ágya körbe egy függönnyel és gurulós kis rácsos ágyakban voltak a babák az ágyaink mellett. (A császárosok babáit, kérésre elvitték különszobába, hogy az anyuka tudjon pihenni és csak etetésekkor hozták oda.) Az ágyak mellet volt egy éjjeliszekrény, egy szék és az ágy felett egy érintőképernyős tévé, internettel. A tévén babaápolással kapcsolatos dolgok voltak, ezeket lehetett olvasni, illetve fejhallgatóval hallgatni. A kórházban háromszori étkezés volt, reggelinél hatféle müzliből lehetett választani, de volt tea, kávé, pirítós kenyér, vaj, méz és lekvár is. Ebédre és vacsorára háromféle főtt étel közül lehetett választani, mindig volt vegetáriánus fogás is.
A kórházban mindenki nagyon rendes volt. Nekem volt egy csomó kérdésem, amire az ügyeletes nővér, vagy szülésznő készséggel válaszoltak. Segítettek Nórit tisztába tenni, felöltöztetni, megmutatták, hogyan kell szopiztatni. Este megkérdezték, hogy vannak-e fájdalmaim, szeretnék-e fájdalomcsillapítót. Szerencsére erre nem volt szükségem. A szülésznőm nagyon jó munkát végzett, a gátsebem állítólag “szép” volt. Bár én nem láttam, de sejtettem, hogy minden rendben, mert gond nélkül tudtam menni, ülni és bár kicsit kellemetlen volt, de nem fájt.
A szülés másnapján, délután az ún. Early Transfer Home programmal már mentünk is haza. Ez azt jelenti, hogy ha hüvelyi úton történik a szülés és az anyuka és a baba is jól vannak, akkor haza lehet menni a szülés másnapján. Tudom, ez kicsit meredeken hangzik. Én se hittem, hogy élni fogok ezzel a lehetőséggel. Bár elégedett voltam a kórházzal, mégis úgy gondoltam, hogy kényelmesebb lesz otthon regenerálódni, főleg, hogy otthon a szüleim és persze a férjem is tudtak segíteni a baba körül.
A program részeként az ezt követő öt napon keresztül kijárt hozzánk egy szülész-védőnő, aki megnézte a babát és engem is, valamint tanácsokat is adott a babagondozással kapcsolatosan. Nekem ez nagyon jól jött, mert kezdetben rengeteg problémánk volt a szopizással és sok tanácsot és segítséget kaptam ehhez.
Sokan bírálják az ír egészségügyet – maguk az írek szidják a legjobban – de szerencsére nekünk a szülés volt az első találkozásunk az itteni egészségüggyel és összességében nagyon elégedettek voltunk vele. A személyzet szakmailag felkészült, és mindenki nagyon segítőkész és kedves volt. Minden orvos, aki vizsgált minket, gratulált az első babánkhoz, érdeklődtek, hogy hogy ment a szülés, hogy hogy vagyok és mindezt hálapénz nélkül.
Persze a szülésélmény is nagyon pozitív volt és tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy gyors és komplikációmentes szülésem volt. Talán a kismamajóga, talán a sok málnalevél tea, vagy az utolsó napokban a hosszú séták segítettek. Ki tudja? Az biztos, hogy életem legnagyszerűbb élménye volt.
Eszter
