Szingli férfinak lenni szar, ha balfék vagy, és egy darabig őrületesen jó, ha vagány, öntörvényű, kíméletlen alak vagy. Szingli nőnek lenni mindig rossz. Azaz néha jó, de azt ők nem érzik.
Sose kelnek úgy fel, hogy atyaég, ma se kellett az éjjel négyszer megszoptatnom valakit, és ma se túrt ki az ágyból egy hónaljszagú, unalmas fráter, aki magasról szarik rám 17 éve. Minden reggel úgy kelnek fel, hogy na, ma biztos eljön, amit várok. De az, pont az persze nem jön el soha. Mások eljönnek, de ők nem kellenek.
A kajákkal megrakott asztal mindenki számára egyformán elérhető, aki nem végzetesen rokkant, hatlábú, vak, őrült vagy nem borítják méteres kelések a testét. A különbség abban áll, hogy egyesek megtanulják 20 év alatt, hogyan kell odamenni az asztalhoz, és kiszolgálni magukat, mások meg nem. A szinglik esetleges kesergése éppannyira jogtalan, mint a bölcsész mérgelődése, hogy neki miért nem jutott BMW. Miért… Mert olyan ösvényt választottál, aminek nem az van a végén, és sorozatos rossz tapasztalataid ellenére sem térsz le róla.
A szinglik azért szinglik, mert valami gond volt a szüleikkel, és nem tanulták meg, hogyan kell választani. A szingli nőknek mindig valami olyan ember kell, aki magas, megfelelő egzisztenciája van (azaz kimondottan jómódú) és kicsit gonosz. A 150 centis, jóravaló kémiatanárokon, pápaszemes mérnökökön, félénk banktisztviselőkön, mellényes tudósokon - a férjanyagon - csak nevetnek, és elűzik őket (vagy a bonyolultabbak járni kezdenek eggyel, aztán csalják meg és űzik el, hogy hát milyen unalmas). A szinglinek egy stílusos cápa kell. És a stílusos cápa meg is találja, megeszi, és kiszarja, vissza a tengerbe.
Persze a multik munkastílusa meg a városi társas magány is hozzátesz a szinglik nehézségeihez, de legtöbbjük egyszerűen csak folytatja, amit a szülei elkezdtek. Amúgy ez talán még mindig jobb, mint amikor még nem válhattak el az emberek, és nagy százalékuk egy szar házasságban élt, ugyanolyan magányban és meg nem értettségben, mint a mai szinglik, de a romantika, szabadság, önállóság és egészséges szexualitás vagy bármiféle lehetőségek (elmegyek moziba, átalszom egy hétvégét, jelentkezem egy tanfolyamra, megtanulok vezetni, akármi) híján.
Várják, hogy eljöjjön a szerelem. A kaland. A változás. Na, azt várhatják. Körben járnak, és nem változtatnak a jól bevált viselkedésmodellen. Szeretnek panaszkodni, de a konstruktív javaslatokat undorodva (mint amúgy minden ember) elhárítják.
- Neten ismerkedni? Én ugyan nem.
- Máshogy viselkedni, felelősségvállalásra kényszeríteni a baszóhaveromat? Neeem, az olyan gáz. Majd magától rájön az, hogy engem az oltárhoz vezetni kellemesebb, mint agglegényéletet élni a bulizós barátaival, gyakran tejelő szüleivel meg hetente három szolgálatkész szingli csajjal…
- Hogy egy kis szeretetmegvonással meg némi hisztivel a legnagyobb playboyt is magamhoz szelídíthetném? De hiszen az manipulálás. Az nem romantikus. Egyszer eljön az igazi, akivel egyből megértjük egymást. Meg különben is, ha nem teszem azt percről percre, amire kérnek, biztos nem fognak szeretni.
- Nem a másik állásfoglalására várni hónapokig, hanem kézbe venni az irányítást? Az olyan megalázó.
Mindenkinek van néhány titkos életcélja, amit - általában öntudatlanul - nagy energiákat felhasználva hatékonyan végre is hajt, tűzön-vízen át. Ezek általában egy-két szóban leírható célok, az emberek rendszerint pokolian megsértődnének, ha rámutatnánk az övékre. Ilyenek: játszani, hazudozni és viccelődni akarok, míg meg nem halok. Vagy: felhalmozni akarok, mindent, mindent, és ráülni. Vagy: bizonygatni akarom, hogy értékes vagyok, és erős, minden percben! Vagy: álmokba akarok menekülni, mert az élet félelmetes! Vagy: meg akarom baszni az életet, mint egy hájas kurvát, mindent le akarok gyűrni, fel akarok nyársalni, el akarok tiporni, és én akarok a hullahalom tetején állni, hogy beledöfhessem a zászlómat az egészbe! Vagy: festményt akarok festeni az egész világról, de úgy, hogy a részletekből végül az én aranyos pofim álljon össze a vásznon, mert én vagyok az Isten (ez a sajátom, pszt, titok)!
De mi a szinglik titkos életcélja, amit öntudatlanul is sikerrel véghezvisznek tűzön-vízen át? Ezt végig se merem gondolni.
Ha lenne egy hajóm, a kikötőben indulás előtt mindig egyedülálló férfiakat és nőket toboroznék, amennyit csak lehet. Ők a legjobb munkaerők. Tele vannak energiával, és még ők hálásak, ha adok nekik egy célt hozzá.
Őrjöngő Farkas
