Amikor terveztük a babát, elég sok mindent átbeszéltünk a párommal hogy ki hogy gondolja, hogy szeretné. Együtt alvás/külön alvás, sírni hagyás/azonnal felkapás, korai/késői hozzátáplálás, mikor megyek vissza dolgozni stb. Persze tudtuk, hogy lesznek nagy meglepetések, de hogy ilyen hamar?
Hétvégén találkoztunk unokatesómmal. Fia 19 éves, lányai 16 és 10 évesek. A lányok játszottak a mi lányunkkal, a fiúk beszélgettek az Eb-ről és a Forma 1-ről, mi, nők pedig a gyereknevelésről. Unokatestvérem énektanár és elmondta, hogy szomorúan tapasztalja hogy a gyerekeknek egyre kevésbé tanítják meg hogy vannak, akiket tisztelni „kell”: orvos, óvó néni, tanár, rendőr. Erre a párom a szoba másik végéből: „Hát márpedig az én lányom meg fogja tanulni, hogy a rendőrökkel vigyázni kell, mert a pénzre hajtanak”. Először azt hittem, viccel, de nem. Mert hogy megjárta a Jani, a Pistát milyen kamu indokkal nyúlták le, minket is megbüntetett volna a lejárt géz miatt, ha nincs nálunk egy tízes.
De mi van, ha minden óvintézkedés ellenére elfut egy majálison vagy kirándulás közben? Menjen oda bárkihez? Lehet maradi vagyok, de egy gyerek bízzon a rendőrben, a tűzoltóban, a mentőben, a fogorvosban. Ne féljen tőlük. Ha nagyobb lesz, majd elmondjuk neki, hogy nem minden rendőr rendes, és hogy a fogászati beavatkozás fájhat. De úgy nevelni, hogy a rendőr ellenség? Ehhez nem vagyok elég modern.
A gyereknek az ajándékot a Nyuszi és a Mikulás hozza, anya és apa puszija mindent megold, a nagyi sosem fárad el, a Fogtündér létezik, a rendőr bácsi pedig segít, ha baj van. Ugye. Ugye?
Még van pár évünk megbeszélni.
kicsidelfin
