Nagyobbik fiam 3,5 évesen került oviba, fél napra, mert itthon vagyok a 15 hónapossal még januárig. Egyrészt nagyon vártam már, hogy elkezdje, mert volt egy évet bölcsis (ahonnan kitették a tesó születése miatt) és igényelte a gyerektársaságot. A kistesó ezt nem nagyon elégítette ki. Nem magyarázom, miért. Még nem "nőttek össze", ahogy mondani szokás: nem igazán partnerek.
Másrészt viszont féltettem az ovitól, hogy majd miket hall/lát/tapasztal ott részben az óvó néniktől, részben a gyerekektől. Például ha csúnyán szólnak hozzá a nénik vagy nem engedik pisilni/kakilni, amikor kell neki (tudjátok, a rémtörténetek a gonosz nénikről), vagy a gyerekek részéről hülye mesék, versengés, csúfolódás, ilyesmi.
A családlátogatás és a szülői értekezlet elég vegyes érzéseket keltett bennem, de a fiam előtt próbáltam pozitív maradni, mivel ő nagyon várta. Felkészületlen óvónő jött (elvileg minden adatot, körülményt tudott rólunk az előzetes jelentkezési lap alapján, mégis meglepődött, hogy van kistesó és ott helyben feljegyezte, hogy akkor csak fél napra veszik be a srácot, mert otthon vagyok), majd a szülőin az igazgató a fejlesztő pedagógust a háta mögött szapulta, úgy, hogy senki nem ismerte személyesen és a két SNI-s gyerek anyukája ott ült. Biztos teljes bizalommal lesznek majd a fejlesztést végző irányában. Gáz volt nagyon.
Kicsit hosszúra nyúlt a bevezetés, csak rá akartam világítani a körülményekre. Végül is jól sikerült a beszoktatás, első héten volt csak kis húzódozás, de második héten már szívesen ment, mesélt. Majd kibökte, hogy Zs. néni mesélt nekik: a Piroska és a farkast. Elkerekedett a szemem. Micsodát? Kikérdeztem, kik a szereplői, mi történt benne, hogy tudjam, hogy adták elő ezt nekik. Egyszer hallotta, de pontosan visszamondta a főbb szálat, szereplőket, mintha ezerszer hallotta volna már. Kicsit büszke voltam a memóriájára, de ezt elnyomta a haragom, hogy miért kell ezt a mesét 3-4 éves csoportban bevetni.
Nem vagyok egy ősanya, de amíg lehet, védem ezektől az erőszakos meséktől, tévétől (nincs tévéadásunk, csak képernyőnk; letöltött, ellenőrzött mesékkel, napi max. fél-1 óra), erre a második héten pont az óvónőtől hall egy ilyet. Már várom a Jancsi és Juliskát és a többi rémmesét. Várom a rémálmokat, amik majd követik ezeket. Hiszen éjjel ezeket feldolgozzák, agyalnak rajta.
Ti mit csinálnátok? Legyek én a kekec anyu és szóljak emiatt? Vagy hagyjam, hátha nem lesz ilyen több? Tapasztaltatok hasonlót, megrázta a gyereket? Vagy túlparázom?
Orsitroll
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
