Ott tartottam, hogy kb. 11 hetes terhes lehetek a negyedik babával.

Végre eljutottam az orvosomhoz is, megállapította a terhesség tényét, körülbelüli korát, rögtön elő is jegyzett a 12. heti ultrahangra. (Mivel azt mondják a legpontosabbnak, azt fogjuk majd alapul venni a baba pontos korának megállapításához). Megnyugtatott, hogy nem sokkal magasabbak a kockázatok, mint az előző terhességnél. Szerinte heg csak vajúdáskor szokott megrepedni. Ha ezt megelőzzük, nincsen gond, így beütemezi a császárt legkésőbb a betöltött 39. hétre. (kb. március 16.)

Nagyon vártam az UH napját, bíztam benne, hogy egy kedves orvost fogok ki, aki még a nemét is megnézi nekem. Három lány után, bíztunk (na, jó, elsősorban a férjem bízott) egy kisfiúban. Szerencsére éppen senki nem várt UH-ra (Bp. János kórház), az orvost is már ismertem, így jó alaposan megnézegettük a picurt. Kb. öt nappal tartok előrébb, mint számoltuk.  Mindent rendben talált, és a végére még a popóját is felénk fordította, így kiválóan lehetett látni, hogy… LÁNY.

Férjem persze csalódott volt (ez azért érthető…), én örülök neki. Három lány után már minden porcikám a lányokra van beállva. Illetve a kis korkülönbség miatt talán később a kicsik is jobban megtalálják az összhangot, ha egyneműek. Gondolom most.

Emma a cici drasztikus elhagyása után fokozatosan kezdett megbarátkozni a főzelékekkel, majd lassan a tápszert is kezdte elfogadni. Nem ment könnyen, 4 és 6 hós kora között egy grammot nem hízott. Szerencsére már ezt is magunk mögött hagytuk, szépen és változatosan eszik, kiegyensúlyozottan hízik, bár továbbra sem viszi túlzásba, 8 hósan 7 kg volt.

A nagyoknak elmondtuk a hírt, nagyon örültek neki. Emmáért is teljesen odavannak, majd kiugrottak a bőrükből, hogy „lesz még egy kisbabánk”.  

A lányok őszinte öröme minket is felvillanyozott, végre teljes szívünkből elfogadtuk, és elkezdtünk igazán örülni a pici lány érkezésének. Jó lesz Emmának is, hogy lesz egy „párja”. A lányok iker mivoltukból mindig egy kis csapatot fognak alkotni (ezt tapasztalatból is tudom). Szeretik a húgukat, de néhány év múlva eljön az idő, amikor a 3 és fél év sok lesz köztük. Amikor már nem szívesen ülnek le vele játszani, fárasztani fogja őket, hogy Emma kicsi, ők meg már nagyok. A 13 hónap pedig annyira kevés, olyan gyorsan össze fognak nőni, szinte ikrekként tudnak majd ők is felnőni – ezek az álmaim, aztán meglátjuk, hogy alakul. –

A tárgyiasságra is rátérvén, fel is merült egy számunkra kevéssé elhanyagolható probléma, az autó kérdése. Nem fogunk beférni az 5 személyes autóba, kell egy nagyobb. Nem autózunk sokat, de ha használjuk, mindig együtt megyünk. Úgy döntöttünk, eladjuk a 4 éves 33 ezer kilométert futott autónkat, és veszünk egy öregebb, használtabb, de 7 személyes járgányt, amiben minden gyerek biztonságosan szállítható. A csere viszonylag gyorsan lezajlott, kb. 3 hónapot keresgéltünk és hirdettük az autónkat. Szinte egy időben bukkantunk a számunkra megfelelő autóra, és vitték el a mienket.

Elérkeztünk a jelenhez. A héten töltöttem a 20. hetet. A kicsi lány szépen fejlődik, korának megfelelő, látszólag teljesen egészséges.

Jól vagyok, a heg kicsit érzékeny, és kegyetlenül viszket, de más problémám nincs. Szinte fel sem tűnik, hogy babát várok. Élem a háromgyermekes anyák mindennapjait, viszem a nagyokat oviba, és kiélvezem az Emmával még kettesben eltölthető napjainkat.  

Abbey

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?