Kathy Witterick harmadik gyermekének születésekor a család és a barátok is tudták, hogy ne küldjenek kék vagy rózsaszín lufikat, ahogy általában szokás. A 38 éves nő és 39 éves férje, David Stocker egyszerűen küldött az ismerősöknek egy e-mailt, amelyben közölték, hogy a gyerek biológiai nemét titokban kívánják tartani. 

 

Visit msnbc.com for breaking news, world news, and news about the economy

A gyereken magán kívül még hatan tudják ezt: a szülők, a két bátyja, az ötéves Jazz és a kétéves Kio, no meg a két bába, akik jelen voltak a szülésnél, számolt be a Toronto Star. A szülők szerint ez a szabadság győzelme a korlátok felett, amiket talán meghalad az élet, mire a most született Storm felnő. Storm, akinek a neve vihart jelent, már most nevéhez illően vihart kavart, pedig még alig 4 hónapos, története bejárta a világsajtót is, és a szülői blogokon etikai viták bontakoztak ki.

Az anyát állítólag az inspirálta arra, hogy elrejtse gyermeke biológiai nemét, hogy olvasta a Louis Gold 1972-es írását. A fiktív novella X-ről szól, aki a nagyközönség előtt rejtve tartja nemét. A szomszédokat zavarja, sőt idegesíti a kettősség, de X magabiztosan viseli aznapi kedve szerint bármelyik nemre vonatkoztatott külsejét, egyik nap rózsaszínbe öltözve Barbie babákkal játszik, másnap pedig talpig kékben Tonka teherautókkal zúz, és azzal zárul, hogy mire X neme számítani fog, addigra úgyis kiderül.

 Amikor a Star cikke megjelent, meglehetősen sok komment született az online cikkhez. „Na, ezért kellene jogosítvány a gyerekneveléshez is!” – írta hozzászólásában Chrissy111. A bevallása szerint „hagyományos családi értékeket” képviselő American Family Association képviselője, Bryan Fischer szerint „nem is kérdéses, hogy ez súlyosan károsíthatja a gyermeket. Minden gyerek lány vagy fiú, és tragédia, ha a szülők megközelítése nem a tudományos és biológiai igazságokon alapul.”

Pszichiáterek és pszichológusok ennél nyitottabban állnak hozzá Witterick és Stocker szülői ideológiájához. „Nem jelenteném ki, hogy kárt okoznak a gyereknek, anélkül hogy ismerném a teljes nevelési utat és teljes mértékben megérteném, miért döntöttek így a szülők” – mondja Dr. Scott Leibovitz, a bostoni gyermekkórház pszichiátere, a Gender Management Service egyik szakértője. „A nemi identitás tipikusan a harmadik életév körül alakul ki, az annál kisebb gyerek még nem ismeri a fogalmat.” „A szokatlan módon nevelt gyermekeknek általában pozitív az énképük, erősek, ellenállók, viszont arra vonatkozóan nincsen kutatás, hogy milyen hatással van egy gyerekre, ha szándékosan „nem nélkülinek” nevelik.”

Susan Stiffelman családterapeuta szerint pozitív, hogy a nemi sztereotípiákat a család igyekszik „semlegesíteni”, de ezzel együtt nem ért azzal, hogy emberi lénnyel kísérletezzenek. Nem is kifejezetten Stormról van szó, hanem testvéreiről, akiket arra vettek rá, hogy testvérük nemét titokban tartsák, hiszen még a nagyszülőknek sem mondták el. Az angolban általában „húgom” vagy „öcsém” a kisebb testvér megnevezése, persze nem azt mondják nekik, ha elárulod, kikapsz este, de nem kevés ellentmondás van abban, hogy a nemek tekintetében nagyobb szabadságot akarnak adni valakinek, csak épp ezzel a többi testvért korlátozzák.

Lehetséges a biológiai nemet titkolni?

Ez ugyan egyedi gyereknevelési eset, de nem precedens nélküli, mivel 2009-ben egy svéd újság hasonlóról írt, amikor a Pop nevű kisgyerek életét követte, mivel családja „nemsemlegesen” nevelte. A ma már 4 éves kisgyerekről azóta nem szóltak hírek, de a Starnak küldött email szerint Witterick asszony is megtagadta a további interjúkat.

Orvosszakértők kérdésesnek tartják, hogy lehetséges Storm biológiai nemét túl sokáig titkolni.  „Nem látom innen lehetségesnek” – mondja Stiffelman. „Onnantól, hogy a gyerek szobatisztává válik és pisilni kezd pelenkán kívül, vége lesz ennek.”

Marianne LeFrance, pszichológus és női nemi kérdésekkel foglalkozó szakértő szerint a család legjobb szándékai ellenére sem lesz képes a gyerekkel semlegesen bánni, nemi jellegeket vagy ehhez kapcsolt viselkedésmintákat teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. „Meglepne, ha ez sikerülne, bármely szándék ellenére. Apró dolgok fogják egymást követni napok, hetek, évek alatt.” Idézte azokat a kutatásokat, amely szerint a fiúbabák nehezebben voltak „vigasztalhatóak”, másfajta gondoskodásban részesültek mint a lányok, ami azt sugallja „a nagyfiúk nem sírnak”. A lányokat többet tartották kézben, ráadásul ha egy fiúnak mondott baba sírt, akkor a megfigyelő kísérleti személyek szerint „dühös” volt, míg a lánygyerek „szomorú”.

A nemi szerepekről alkotott felfogást más ponton is keresztezi a család szokásrendszere. A hozzászólók egy részének azt sem tetszett, hogy Kio kedveli a lila színű ruhákat, míg Jazznek megengedik, hogy copfot hordjon színes gumikkal, meg csillogó ruhákat. „Meg kell kérdeznünk magunkban, miért is zavar annyira, ha a gyerekek másként fejezik ki magukat” – mondja Cheryl Kilodavis, a „My Princess Boy” (kb. Az én fiúhercegnőm) című könyv szerzője, akinek  saját fia meglehetősen kedveli a rózsaszín balettszoknyácskát. Kilodavis reméli, hogy története  társadalmi vitát indít el arról, hogy minden gyereket fogadjunk el, akkor is, ha nem a nemi szterotípiák mentén viselkedik. „Már az is kihívás, hogy a jelzők megváltozzanak, amit gyermekeinkre használunk” – mondja Kilodavis a Parentdishnek.  „Erős fiú, csinos lány, mondjuk, mondhatnánk helyette, hogy erős vagy gyönyörű gyerek.”

A Parentdish cikke nyomán.