2020.03.23 8. nap

Megkezdődött a karantén második hete. Ma a férjem már ment dolgozni, nem mondom, hogy nyugodt vagyok, de minden rendben lesz. Megbeszéltük, hogy amint hazaér, a ruha azonnal megy a mosásba, és azonnal zuhany.

Hanna videotelefonált a legjobb barátnőjével, Emilyvel, olyan kis édesek voltak, ahogy örültek egymásnak. Aztán Hanna megszólalt, hogy menjünk át hozzájuk, és amikor mondtam, nem lehet, elkezdett sírni, a szívem szakadt meg…

Nemrég regisztráltam a Teamösterreich applikációjában. Ez egy amolyan segítő app, melyet a Vöröskereszt és az Ö3 rádió talált ki. Jelentkezhetsz, hogy elmész vásárolni annak, aki nem tud, online segítséget nyújtasz, stb, szerintem nagyon szuper.

3619 fertőzött van jelenleg. Igy ijesztőnek tűnik, de látszik, hogy az új fertőzések százalékos emelkedése egyre csökken. Kezdetben 30% volt, majd 23%, később 20%, ma pedig 13%. Ez bíztató, hogy hatásosak az intézkedések. Míg múlt héten csak itt, Tirolban 200 figyelmeztetést/büntetést szabtak ki, a hétvégén már csak 66-ot.

Én pozitív vagyok és bízom benne, hogy három hét, és visszatérhetünk a hétköznapokba.

2020.03.24 9. nap

Ma el kell mennünk boltba, gyorsan, célirányosan fogunk vásárolni Hannával. A munkahelyem előtt fogunk elhajtani... Hiányzik... Hiányzik, hogy bejárjak, a friss kávé illata reggel, hogy a kollégákkal megbeszéljük, mi történt előző nap, ki milyen szerződést kötött éppen.

Annyira természetes volt eddig sok minden, annyira egyértelmű. Bele sem gondoltunk, hogy mi lenne, ha... Ha nem ugorhatok be csak úgy ebédelni valahova, egy nadrágot venni vagy cipőt a gyereknek.

Vajon milyen lesz, ha helyreáll minden? Ugyanúgy megy minden tovább? Nem hiszem... Valami más lesz... Kaptunk egy kis időt gondolkodni, átértékelni a mindennapokat.

2020.03.25 10. nap

Ma valahogy nem jól ébredtem, olyan már most elegem van az egész napból érzés. Ez a bezártság kezd egyre jobban megviselni. Ugyanazok a dolgok minden nap, ugyanazok a sétakörök, a monotonitás.

Igyekszem minden naphoz pozitívan állni, bízni, kitartani, de van, hogy nagyon nehéz.
Kislányom minden nap elmondja, mennyire hiányoznak a barátai, mennyire menne már oviba.

Legalább ma süt a nap, kint lehet lenni megint az udvaron. Tegnap séta közben összefutottunk egy ismerős anyukával, együtt járnak a gyerekek oviba. Fura volt két méterről beszélgetni. Az ő lánya jár ügyeletbe, mivel egy élelmiszerlánc logisztikáján dolgozik. Azt mondta, öt-hat gyerkőc van összesen.

Pénteken újabb bejelentést tesz a Bundeskanzler, hogy a felvázolt előrejelzések alapján mi várható húsvét után.

Ischglben és Zillertalban vizsgálat indult az ügyészségen, mert úgy tűnik, már sokkal korábban tudtak az első megbetegedésekről, csak titkolták, előtérbe helyezték az üzleti érdekeket.

5368 fertőzött van jelen pillanatban, 223 kórházban, ebből 26 intenzíven.

2020.03.26 11. nap

A tegnapi nap egy rémálom volt, azt hittem, soha nem lesz vége. Rosszul is ébredtem, majd alig telt el egy kis idő, édesanyám hívott, hogy a nagypapámat baleset érte, viszi a mentő a kórházba. A lezárások miatt a nagymamámat nem engedték be vele, órákig nem tudtuk, mi van vele. A nagybátyám és anyukám igyekezett információkat szerezni.

A nagymamám Szombathelyen sírt, anyukám és tesóm Burgenlandban, én Tirolban. És nem volt rá lehetőség, hogy bevágódjak az autóba és hazainduljak. Szomorúság, düh és tehetetlenség lett rajtam úrrá, és akkor odajött a négyéves kislányom, hozzám bújt, megsimogatta az arcomat és azt mondta:

„Ne sírj, anya, minden rendben lesz!”

Ma egy fokkal jobban vagyok, és a napsütés is segít, hogy jobb kedvem legyen.

Ma sütünk kiflit.

5588 beteget regisztráltak eddig itt, 9 gyógyult, 31 halott.

2020.03.28 13. nap

Tegnap nem éreztem jól magam, ezért nem írtam posztot. Mondanám, ma jaj, de jó, hétvége van, együtt a család, de végül is két hete az van. Sokszor már azt sem tudom, milyen nap van, meg kell néznem a naptárban. Minden nap ugyanolyan, minden nap monoton. Aki dolgozik, bár nagyobb veszélynek van kitéve, de mégis kimozdul, változatosabb a napja.

Úgy volt, tegnap bejelentést tesz a Bundeskanzler, de ezt eltolták hétfőre, de szerintem biztos meghosszabbítják a kijárási korlátozásokat.

Furák a mindennapok, a mindennapi főzés, kitalálni, mi legyen a reggeli, ebéd, vacsora. Eddig Hanna az oviban evett, én munkába menet vettem valamit, férjem is munkában evett, csak este vacsoráztunk együtt.

Jelenleg kb. 7700 fertőzött van, 59 halott. és 40.000. vagy már annál is több tesztet végeztek.

2020.03.29. 14. nap

Az éjjel ugye órát állítottunk, Hanna még alszik. Új idő szerint 9:54 van, amikor a posztot írom.

Tegnap olvastam pár csoportot, ahol volt két kérdés, amin elgondolkodtam. Mi hiányzik most, és mit teszel először, ha vége a karanténnak?

Hiányzik... Hiányzik, hogy találkozzam a barátaimmal, hogy a barátnőmmel és a kislányával elmenjünk sétálni, pedig alig pár utcára laknak, és jövő héten mentem volna meglátogatni anyukámat és a nagymamámat, ki tudja, mikor lesz rá alkalmam.

Mi lesz az első dolgom? Hú, annyi mindent szeretnék csinálni! Végigjárom a boltokat, beülök egy jó kávéra, és megbeszéltük a férjemmel elmegyünk vacsorázni.

Még két hét minimum van, de ki tudja, meghosszabbítják-e újra.

A számok jól alakulnak, az elején 30-35%-akl nőtt a fertőzések száma, mára ez 10,46%. Az egészségügyi miniszter azt mondta pénteken, hogy jó lenne 5% alá menni.

Hétfőn újra sajtótájékoztató, kíváncsi vagyok, mit jelentenek be.

Tegnap esti számok: 8122 igazolt fertőzött, 744 kórházban, 135 intenzív osztályon, 68 halott, 42750 tesztelés, 410 gyógyult

Nagyné Hende Uschi

KORONANAPLÓ

Azt hittük, ide nem ér el a vírus...
Eljött a tegnapi nap, ami sokkolt, amit el sem tudtam képzelni, hogy valaha bekövetkezik az én életem során, hogy kijárási korlátozásokat vezetnek be, és megmondják, mikor és hova mehetünk, azt is szigorúan megindokolva.
Tovább>>>