A napokban a kezembe került egy bulvárújság, a „Műcici jár a babához” című cikken megakadt a szemem. Mellette kép: 4 év körüli kislány szoptatja játékbabáját. Kíváncsi lettem, elolvastam, majd elgondolkoztam rajta.

A cikk így szól: „Hatalmas botrányt keltett az a szoptatható játékbaba, amit egy spanyol cég dobott piacra. A legtöbb szülő által ízléstelennek minősített babához egy virág alakú „műcici” is jár, amit kislányok magukra tehetnek, és azzal imitálhatják a játékbaba szoptatását, miközben az cuppogó hangokat ad. A babát gyártó cég honlapjára máris ezrével érkeztek a felháborodott üzenetek, amelyekben a szülők a kislányok ilyen módon való szexualizálása ellen tiltakoznak. A szakemberek szerint a szoptatásnak valójában semmi köze a szexhez, de valóban aggályos akár kétéves kislányokat ilyen játékokra biztatni. – Ez a baba egyszerűen bizarr és gusztustalan – írta a játékgyár honlapján egy fiatal anya, aki el sem tudja képzelni, hogy 3 éves kislányának ilyen játékot vegyen. A szoptatós babát a „szopizás” után „büfiztetni” kell, ha kis tulajdonosa ezt elmulasztja, a játék éktelen sírásban tör ki.”

Nem értek egyet az anyák felháborodásával, hiszen a szoptatás egy teljesen természetes dolog, vagy legalábbis annak kéne lennie. Talán, ha nem tartaná a társadalom ezt még mindig ilyen tabunak, akkor mindenki szoptatná vagy legalábbis megpróbálná szoptatni a babáját. Talán nem néznének furcsán vagy rosszallóan egy gyermekét nyilvánosan szoptató anyára. Talán többen is mozdulnának ki kisbabájukkal a négy fal mögül, ha természetes lenne, hogy egy csecsemőt az édesanyja melléből kell táplálni.

Mit kell tenni, hogy a szoptatással kapcsolatos szemlélet változzon? Lehet, hogy pont ezt? Lehet, hogy ha már kisgyermekkorban arra neveljük gyermekeinket, hogy ez egy természetes folyamat, és nincs semmiféle szexuális töltete, akkor a felnövő generáció már teljesen más szemmel fog nézni a szoptatásra? Elfogadja azt, mint az élet természetes része?

Az én hároméves kislányom teljesen magától játssza ezt a „játékot”, nem biztattam rá, nem is kellett hozzá műcicit venni. Látja nap mint nap, hogy az öccsét etetem a mellemből, tudja, hogy abban tej van és ez az egyetlen tápláléka újszülött öccsének. Azt is elmeséltem neki, hogy ő is így evett élete első fél évében, és azt is megbeszéltük, hogy majd ő is így fogja etetni a gyermekeit. Aztán hozta a játékbabáját, mellém ült, felhúzta a pólóját és ő is elkezdte szoptatni. Nem láttam benne semmi kivetnivalót, hiszen pont azért kapott játékbabát az öccse születésekor, hogy majd együtt fürdessük, pelenkázzuk és akár etessük is. Mert mit is játszik egy hároméves kislány? Utánozza az anyukáját: játékkonyhában főz, játékvasalóval vasal, stb. Ebben miért ne utánozhatna? Nem tudom, hogy a felháborodott anyukák vajon elbújnak második, harmadik gyerekük szoptatásakor? Vagy nem is szoptatnak?

Ilyen műcicit valószínű nem vennék a lányomnak, de bizarrnak és gusztustalannak nem tartom. Sőt, lehet, hogy hasznos is, ha ezáltal már gyerekkorban megtanulja a következő generáció a szoptatás gyönyörűségét és fontosságát. Előfordulhat, hogy az ezzel játszó kislány kamaszkorában nem fogja úgy gondolni, hogy a növekvő melle csak azt a célt szolgálja, hogy azt kivágott felsőben a fiúknak mutogassa, és anyaként emlékezni fog, hogy mennyire fontos a babája szoptatása és mindent megtesz a sikeres szoptatás érdekében.

Ti vennétek ilyet? Szerintetek mi kell a szemléletváltáshoz, esetleg ilyen játékcici?

Emerald