A műtét óta – melynek során eltávolítottak 377 grammot a melleimből – eltelt egy hét, megyek varratlazításra, segítséggel. Kicsit tartok tőle, húznak a madzagjaim. A BKV-n leülök, kapaszkodni nem tudok, nem hiányzik egy elesés, egy hirtelen fékezés. Sajnálom, emberek, de most nem érdekeltek, én ülök. Találkozom a szobaszomszédaimmal, kitárgyaljuk a nyavalyáinkat.

A doki mosolyogva fogad, mint mindig, kérdezi, mi újság. Lehangoltan mondom, hogy reggelre átszivárgott a kötésem, pedig hat napig tisztán tartotta magát, úgy örültem. Kibont, átsuhant az arcán egy grimasz, nem tetszik neki a látvány, tudom. Több helyen is szivárgok, egyet megnyit nagyon.

Mától zuhanyozhatok, naponta többször is kell, de legalábbis a melleimet alaposan tisztán tartani, és Betadine-nal kenni. Hazafelé veszek, és gézlapokat is, tekercset is, nem tudom, melyik lesz a jó.
Este bevonulok a fürdőszobába, csak én vagyok és a melleim. Remeg a kezem, amikor kibontom a melltartót. Elakad a szavam. Aztán, mint egy neonfelirat a homlokomon villódzik: édes lányom, kellett ez neked? Hát hogy nézel ki? Mint Frankenstein lénye, nőben, kék cérnával. Amúgy is, mi ez a cérna, horgászzsinór?

Lezuhanyzom, óvatosan, mindenmentes sima szappannal. Óvatosan megtörölközöm, affffranc, mindjárt elájulok, érzem, kezdődik az ismerős folyamat. Becsoszogok a szobába, ledőlök a kanapéra. egy-két perc, és elmúlik, semmi baj. Erőt veszek magamon, visszamegyek a fürdőszobába, bénázok a Betadine-nal, mivel kenjem fel? Lecserélem a melltartót, előveszem a gézkockákat, valahogy körbepuzzle-ozom magam, tisztára ügyességi játék.

Második napra már kitapasztaltam a számomra legjobb kötözési módot. Először is a négyzetre vágott gézlapokat, amivel a doki is dolgozik, el kell felejteni. Bénázás, míg körberakod magad, nem vagy te polip, hogy helyen tartsd mind, míg felhúzod a melltartót. A tekercses géz a nyerő, a 15 cm x 5 méteres.
Ezt úgy 2x2 méteres darabokra vágtam, és félbe-félbe-félbe hajtogattam, olyan méretre, hogy egyben befedje a mellem. A maradékot is kettészedtem és felhajtogattam, így abból két kisebb csík lett.
Betadine-nal bekentem a mellem alaposan, az alsó vágásra, ahol folyás van, megy a csík, rá a nagyobb géz, melltartó fel. Tökéletesen jó, nem nyom, nem vág, nem szúr, kényelmes, nem ázik át nagyon. Egy ilyen géztekercs ára 112-123 Ft, de vettem 240-ért is.

A melltartóval sokáig bajban voltam. Belebújós volt itthon, de az szóba sem jöhet, karokat emelgetni vízszintes fölé minimum két hétig tilos. Őszintén, nem akartam tizenezreket kiadni egy darabért, amit összekenek, nem jön ki, fene tudja, hogy tudom utána még használni. Smucig vagyok, na.

Végül egy weboldalon vettem egy Anita melltartót akciósan (7500 Ft), elöl kapcsos, fekete. Valamiért akkor még meg volt az a fixációm, hogy az elöl kapcsos a tuti, mert milyen király, hogy csak kikapcsolom elöl, kicserélem a gézlapokat, majd visszacsukom és kész. Aha. Hát nem igazán, de erről majd később.

Szóval volt ez az egy darab melltartóm, mikor két ünnep között bementem egy boltba, épp leárazás volt, és ott vettem egy fehér, vastag pántos, hátul kapcsosat is (2490 Ft). Mindkettőt vittem magamal a műtétre, hogy majd a dokival konzultálva eldöntjük, melyik kerüljön rám. Aztán a kötözőben a berajzoláskor csak megegyeztünk abban, hogy veszek egy ottanit is (az volt az előző posztban a képen rajtam, 2500 Ft), azt kenjem inkább össze. Hát a legjobb döntésem volt, már bánom, hogy nem vettem még egyet. Bár ezt a döntésemet csak most, varratlazítás és kötéscsere után látom ilyen jónak, az első héten, ha a legszuperebb melltartó lett volna rajtam is utálom. Akkor nyom-szúr-csíp-viszket minden.

De most!

Az elöl kapcsost egy használat után elraktam, mert egyszerűen nem volt praktikus. Lifeg kétoldalt, ahogy kikapcsolom, nekem meg tartanom kellene a kötést, közben összegyűjteni és összefogni a melltartót, hogy bekapcsoljam. Bénázás, nem megy. A másik szoros. Abszolút funkciójának megfelelő sportmelltartó, szoros, tart, zárt, stb. Most még nem kényelmes, ekkora tartásra nincs szükségem. És mivel fehér, egy alkalom után gallyra vágtam, mert átázott a kötésem, olyan lett a melltartó is, dobtam a Domestosba, egyelőre még nem jött ki belőle.

És igen: a Szt. Imrés a befutó. Összekapcsolom a derekamon, megfordítom, bepólyázom magam, felveszem, semmi fakszni, végzek pillanatok alatt és kényelmes. Ajánlom.

Micii