J. nevű olvasónk a Margit kórházat választotta minden szülése alkalmával. Bevallása szerint minden szülése nagyon szép élményként maradt meg benne, azoknak ajánlja a kórházat, akik terveik szerint aktív résztvevőként mennek szülni, és fel vannak előre készülve a helyi körülményekből. Te is megírnád, hol, milyen körülmények közt születtek a gyerekeid? Írd meg a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

Terhesgondozás:

A terhesgondozás a kórházban folyik, (majdnem) minden orvosnak van rendelési ideje. A kismama választhat, hogy a magánutat választja, vagy a kórházba jár, előbbi pénzbe kerül, utóbbi esetében elképzelhető, hogy az orvos éppen a szülőszobán van, és sokat kell várni. A terhesgondozás menetrendjét le lehet tölteni a kórház honlapjáról, de általában az első orvosi látogatáskor megkapja kinyomtatva a kismama. Ebben a terhesgondozási tervben benne vannak az előírt vizsgálatok a laborok telefonszámaival, valamint a vizsgálatok rövid leírásával. A terhesgondozóban két szülésznő dolgozik, egyikük nagyon kedves, másikuk „fogalom”. A diabéteszes kismamákkal külön foglalkoznak. Az ultrahangvizsgálatokat a szonográfusok végzik, én személy szerint nagyon kedveltem őket. Az UH délelőtt állami ellátás, délután magánszolgáltatás, ezért maga a labor nagyon szépen berendezett szoba, kistesó is bevihető, pár játék nekik is van erre a célra. A várakozás nem ismeretlen fogalom, de igyekeznek tartani az időpontokat. A terhesgondozó berendezése muzeális, mindig elképedtem a Szaratov (vagy valami hasonló nevű) öreg hűtőn. A WC koszos, kézmosó nincs, sajnos megéri otthonról cserpálni a pisit.

A 36. héttől az orvosok már a kórházban fogadják a kismamákat, akkor is, ha előtte magánrendelőbe jártak. A ctg-vizsgálatokat vagy a terhesgondozóban csinálják (ez sok várakozást jelent) vagy ha valaki fogad szülésznőt, akkor vele egyeztet időpontot, és akkor a szülőszobán kattog a ctg. A fogadott szülésznővel általában meg lehet nézni a szülőszobát, valamint előre ki lehet tölteni a kérdések egy jó részét, amelyek nem nagyon változnak pár nap alatt, miszerint óhajt-e valaki széfet, volt-e mandulaműtétje, van-e gyógyszerérzékenysége, stb. Ez a papírozósdi számomra az egyik legmegfizethetetlenebb előny, nem is értem, ezt miért nem csinálják alapból, miért kell fájások közt olyan kérdésekre válaszolgatni, amit szülés előtt józanul pár perc alatt meg lehet válaszolni.

Szülésfelkészítő tanfolyam:

Melegen ajánlott. Itt elmesélnek mindent, amit jó tudni, és nem kell utóbb szomorkodni, hogy „ha ezt tudtam volna…” Nekem nagyon sokat jelentett, hogy nem köntörfalaztak, elmondtak jót is rosszat is, és nem a helyszínen ért meglepetésként a „protokoll”. Ilyen pl., hogy szeretik a beindult szülést 12 órán belül befejezni, hogy 30% körüli a császár aránya, hogy ajánlják az EDA-t, és hogy elég nagy különbség tud lenni az ottani orvosok hozzáállása között stb.

Szülés:

Négy egyágyas szülőszoba van, és egy háromágyas vajúdó/őrző, valamint a császárműtő. A szülő nő a felvételi szobába kerül, itt két ctg-gép működik, itt döntik el, hogy még pár nap nyaralás belefér-e, vagy irány a szülőszoba. Nincs előkészítés, bár a borotválást ajánlani szokták. (Én „helyreállító kezelést” kaptam, mert sikerült úgy megjelennem, mintha a dzsungelben egy machetével kezeltem volna az alfelemet, ráadásul miután a jobb felem eléggé brutálisan vérzett, a balon nem erőltettem tovább a dolgot. A szülésznő vigyorgott egyet, majd közölte, hogy máskor inkább bízzam rá a borotválást, szívesen alkot akár szívecskéket is, de nem kellene, hogy elvérezzek szülés előtt.) Front esetén az kap szülőágyat, aki a legígéretesebb esélyekkel rendelkezne, ha a lóversenyen lennénk, a többiek pedig barangolhatnak a kertben, büfében, vagy ücsöröghetnek a nem túl hangulatos előtérben. A férfi végig asszonya mellett lehet, sőt, a szülésznők ösztönzik is erre őket. Természetesen itt is minden szülésznő „nagyon aranyos”, ha megkérdezzük, hogy érdemes-e választani. Valóban kedvesek, de általában nagyon leterheltek, és mint mindenhol, azért ők is más-más szemlélettel rendelkeznek: van, aki inkább irányít, és van, aki a háttérben figyel, és onnan segít. Fürdőkád nincs, zuhanyt viszont korlátlanul lehet használni. A szülésznők egy része jobban szereti a fekvést, de kérésre bármit (értsd: tincitánci, labda, pogó, bármi) lehet. EDA bármikor elérhető. CTG változó, nekem nagyon keveset ment, főleg a harmadikkal.

A szülés alatt nem vizsgál idegen orvos. Ha nincs fogadott szülésznő, akkor is szeretik végigvinni a szülést, ha a műszakjuk után nem sokkal várható a baba. Nekem nagyon gyors szüléseim voltak, ezért nem tudom, hogy milyen sűrűn és mennyit néz az orvos. Ma már az első szüléseknél is igyekeznek a gátat védeni. Három szülésznőm volt, ebből kettő megkérdezte, hogy szeretném-e a lábam tartani vagy kérek lábtartót. A szülőágyak emelhetőek és hajtogathatóak, ezért gyakorlatilag bármilyen pózban lehet szülni, de ezt kérni kell. Nekem leginkább az ülő testhelyzet jött be. Kicsit bizarr volt, hogy majdnem a férjem mellkasánál volt a sejhajom, de így a dokinak sem kellett hasalnia, és nekem sem kellett feküdnöm.

Nem zárkóztak el semmi elől, de általánosságban elmondható, hogy itt azoknak lesz a szülés klassz élmény, akik aktív részvevőként mennek szülni. Lehet enni is, inni is (mi pl. mindháromszor csokiztunk), kanült sem kötnek be automatikusan, de ha valakinek valami vágya van, azt mondani kell. Olyan apróságokra gondolok itt, hogy nem esik jól a vízszintes, oké, akkor gyere, változtatok az ágyon, nem pedig úgy működik, hogy jólesik a vízszintes, vagy inkább emeljük meg az ágy fejrészét?

A szülésznő, ha jól láttam, nem hozhat önálló döntést beavatkozásról, nem repeszthet burkot, és nem köthet be oxytocint. Nekem mindhárom szülésem gyors volt, az elsőnél sem kellett császármetszés, pedig rezgett a léc (toxémia, magas vérnyomás, abszolút elérett lepény). A három szülés számokban: 4,5 óra, 45 perc, 1 óra 10 perc; 1 gátmetszés, 1 EDA, 1 branül; 3, 3,8 és 3,5 kilós gyerekek; 1 orvos, 3 szülésznő, három burokrepesztéssel indított szülés, első az orvosi döntés, másik kettő anyai döntés miatt.

A szülést terminus után egy héttel általában megindítják. Császárt az apa ablakon nézheti, ahol az anya fejét látja.

Szülés után kb. 2-3 órát van a baba az anyával és az apukával. A szülőszobán a szülésznő öltözteti fel és méri le, nem viszik át másik szobába. Amikor kibújik, az anya mellkasára helyezik, de számomra érthetetlen okból nem teszik mellre. Ha az anya mellre teszi, és a baba szopik, akkor mondják, hogy „jé de ügyesek, de szuper, hogy már szopik”, de alapból nem csinálják.

Gyerekágy:

Miután a szülésznő átkíséri az anyukát a gyerekágyra (van, aki gurul, de van olyan is, aki fut), ott a nővér megkéri az anyát, hogy első vécézés alkalmával szóljon neki. Ez a fokozott figyelem maga a pisi ténye és a megbízhatatlan vérnyomás, erős vérzés miatt van (természetesen nem szóltam, és jól fel is kalimpáltam, nem voltam olyan fickós, mint gondoltam). A nővér ilyenkor vadászik arra az információra, hogy sikerül-e pisilni (ennek okát nem tudom), és meglebegteti a katéter lehetőségét, minek hallatán legtöbb nő bepisil, ha tudott volna egyébként, ha nem. Nekem minden alkalommal nagyon készségesen segítettek minden ellenszolgáltatás nélkül, sőt, utolsó alkalommal a nővér elárulta, hogyan lehet trükközni a nagyibetétekkel, hogy ne legyen mindenem véres. Utána a figyelem a nővér részéről jelentősen csappan, amit nem is bántam. Fájdalomcsillapítót adnak, ha kér valaki.

A csecsemősök. Na, őket nem tudom hova sorolni, egy külön műfaj. Érdemes egy bizonyos humoros leszarom-attitűddel készülni arra a pár napra. Soha nincs elég információ. Hétre kellett behozni a gyereket, nem tudta anyuka? Hát ilyenkor még erőtlen, nem tud szopni, mit is vár, nem értem. Ha nem eszik, kénytelenek leszünk pótlást adni ebben a nagy melegben stb.
A legjobb elengedni a tanácsaikat a fületek mellett. Sokan vannak, és teljesen ellentétes információkat mondanak. Ha valaki érzékeny, akkor ott abban a pillanatban annyi meg egy bambi, lőttek a szoptatásnak. A szoptatást nem fogják megmutatni, a tápszert erőltetik, de ezt a szülésfelkészítőn már megtudta az ember, és szilajul készül a harcra.

A Margitban minden baba fázik, és melegednie kell. Igen, 38 fokban is. Valamint az első éjszakát bent töltik a gyerekek. Persze nem fognak könyörögni, hiszen kevesen vannak sok gyerekre, seperc alatt igent mondanak, ha valaki lázadni akar, és maga mellett akarja tudni a babát. Mindig azt hittem, bent vannak, aztán sírnak és kész, vagy táp be, és csend, de a középsőm bukta a magzatvizet folyamatosan, és hajnalban jött a nővér, hogy már nem bukik, megnyugodott, talán ha megpróbálnám megszoptatni, és akkor már maradhatna is itt nálam. A lányom, mint egy pióca, úgy harapott rám, tuti nem kapott benn semmit.

A csecsemősöknek nem is a segítőkészségével van a legnagyobb probléma, hanem a stílussal, és azzal, hogy ahányan vannak, annyifélét mondanak. Szeretik érzékeltetni, hogy ők ezt csinálják nap, mint nap, ezért az úgy is van jól. Én a passzív ellenállást választottam. Elmondta, meghallgattam, aztán csináltam, amit akartam.

A neonatológus nagyon alapos, tán kicsit túlzottan is az. Bár az igaz, hogy itt nem nagyon marad információ nélkül az anya a gyerek állapotát tekintve. 2006-ban még volt hasi és koponya UH a kicsiknek, ma már nincs.

A gyerekágyon két egyágyas fizetős szoba van, a többi szoba háromágyas, és van a császáros szoba, ahol 6 ágy van. Egy közös zuhanyzó van a nem fizetős szobákhoz, és a wc is külön van a folyosón. A rend és tisztaság, hát... Ez nagyon sokat romlott 2006-hoz képest. A takarítónő pedig a leggyengébb láncszem volt, na, őt lőttem volna a Holdra. Sajnos, tisztítószeres kendő, célzás a wc-n elvárás így a 21. században. A normál kaja kevés, és nem finom, de a pépeshez vagy toxémiás kajához képest legalább ehető.

Látogatók nem jöhetnek az osztályra, azaz csak a fizetős szobába, de a tesók pusziját a babával mindig megoldottuk. Az átalakítás előtt még volt látogatószoba, sajnos az már nincs. Ambuláns szülés biztosan megoldható, de hatalmas elszánás kell hozzá. Az anyakönyvet és egyéb papírokat intézi a kórház.

Összefoglalva: én nagyon szerettem itt szülni. Előtte átfutottam a neten a „betegtájékoztatót”, és figyelembe vettem a mellékhatásokat is. Tudni kell kezelni a körülményeket és a protokollt. Senkinek nem ajánlom ezt a helyet úgy, hogy nincs tisztában azzal, hogy hova megy. Nekem mindhárom szülés nagyon szép élmény, az utolsó kettő különösen, de az első sem a stáb miatt lett nehezebb, hanem a toxémia miatt. Biztosan nagyon sok részlet kimaradt, de majd a többiek pótolják.

j.