Az első gyermekem után a második kissé hosszasabb unszolásra fogant meg, lombik program keretében, Japánban, japán orvosok által, de már magyar édesapától. Előszóban annyit, hogy ez volt a legrosszabb és legdrágább szülésem.
A kórházat most is az alapján választottam, mint az előző esetben, legyen epidurális érzéstelenítés és gépileg jól felszerelt csecsemőosztály, ha baj történne. Ez Zürichben az Unispital, Tokióban a Juntendo egyetemi kórház volt. Az első gyermekemnél már több hónapos terhes voltam, mikor Svájcba költöztem, ezért az orvos választása nélküli legolcsóbb születési kategória járt csak. Japánban pedig nem ismerek senkit, aki szülész orvost választott volna, ez a szolgáltatás olyan szinten megdrágítja az amúgy is csak félig térítésmentes szülést.
Japánban csak a fővárosban és egyes nagyobb megyeszékhelyeken van bármifajta érzéstelenítésre lehetőség, meggyőződésük, hogy a természetes, háborítatlan szülés a legjobb. Ezt oly tökélyre viszik, hogy a magzatvíz elfolyása után kétnapos rendszertelen fájások mellett se csinálnak semmit. Igaz a lányom szívhangja többször is leállt, de állítólag visszajött, és ezért ez nem adott okot bármifajta beavatkozásra. Két nap után aztán hirtelen pánikhangulat lett úrrá az orvosokon, közölték, hogy császározni fognak, de amíg előkészítik a műtőt, ami pár emelettel lejjebb van a felhőkarcolós kórházban, addig adnak egy kis oxitocint, hátha alapon. Erre végre megjöttek az erős fájások, és másfél órára rá meg is született természetes úton a második lányom, akit rögtön röntgenezni vittek, majd oxigénhiány fellépése miatt inkubátorba raktak három napra. Az arcán a mai napig enyhén piros foltként díszeleg a japán orvos fogója, amivel a vészhelyzet miatt kirántották. Jogos, ha valaki úgy gondolja, hogy ez háborítatlan szülés helyett inkább pancserség.
A Jundtendo-ban szülőszobák nem voltak, függönnyel választották több részre a helyiséget, ezért végig lehetett követni, hogy az azonos időpontban szülő hölgy éppen melyik stádiumban tart. Egyetemi kórház lévén a rezidensek – ahogy a svájci szülésem alatt is – szabadon bejöhettek nézni a szülést. Én a szakorvosképzést kifejezetten támogatom, de csak bizonyos határokon belül. A japán szülésemet, vészhelyzet lévén, mint érdekes tanulmányi eset, húsz-huszonöt fős orvosi stáb élvezhette premier plánban, a függöny mögött magába fulladva vajúdó nő mellett, csak a férjem lett kötelezően kizárva. Cirka négy orvostanhallgató ment rajtam végig, hogy a főorvos után ők is kitapinthassák, hogy milyen a nyitott méhszáj. A negyediket talán meg is rúgtam kicsit, mert a legkevésbé se zavarta őket, hogy ezzel nekem fájdalmat okoznak, és ez ellen én hangosan is szót emelek. Konklúzió: valószínűleg a betegjog Japánban elég gyereklábon jár még.
A kórházi ellátás katasztrófa volt, algás miso leves, erjesztett-rohadt babbal (nattoval) és rizzsel reggelire. Férjemnek könyörögve telefonáltam hajnali 6-kor, hogy gyorsan hozza nekem a kávémat, fahéjas tekerccsel a kórház alagsorában található Starbucks-ból, mert éhen halok. Na, jó, lehet, hogy a Starbucks is szempont volt a kórház kiválasztásában…
A kórház elhagyása után a lakásunk kész wellnessnek tűnt, a vécé rögtön a háló mellett, a hatalmas vágás után nem kellett folyósokon átsétálva, először kötelezően leadva a recepción a csecsemőt, majd vissza egy másik folyosón, az ötven kórházi ágyra és látogatóik számára fenntartott három darab vécére várva könnyíteni magamon. A kórházi szobában négyen voltunk, de soha nem láttam a szobatársaimat, mert az ágyam köré kötelező függöny volt felhúzva, és a látogatók is a függöny mögé sereglettek be japán diszkrétséggel.
Vannak kellemesebb hangulatú szülőházak egy-egy orvos által üzemeltetve, de vészhelyzet esetén úgyis át kell menni egy nagyobb kórházba. Állítólag ilyen helyen a barátnőmnek zongorakíséret mellett szolgálták fel a több fogásos vacsorákat, volt aromaterápia és más izgalmas érdekességek. Egy másik barátnőmnél viszont nem volt alvadásgátló a szülőházban, és mire rájöttek mentőt hívva, hogy nagy a gond, a barátnőm kómába került, majd négy hónap múlva ébredt fel a megyei kórházban, méh nélkül. Örök fájdalma, hogy nem lehet több gyermeke.
Miyake
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
