– és az sem mindegy, hogy az anya hogy érzi magát

Az anya-magzat kapcsolatanalízis újkeletű tudománya az utóbbi évtizedekben nagy ugrásokkal megy előre. A módszert két magyar pszichoanalitikus, dr. Hidas György és tanítványa, dr. Raffai Jenő, a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai Orvostudományi Társaság alapítói alkották meg az 1990-es évek közepén. Munkájuk eredményeként született meg a "Lelki köldökzsinór – Beszélgetések a kisbabámmal" című könyv, amely később több nyelven is megjelent. 2004-től kezdve tanítják a módszert több nagyvárosban, köztük Heidelbergben, Bécsben és Budapesten.

A módszer célja a várandós nők anyává válási folyamatának támogatása, valamint a magzat lelki működésének, fejlődésének elősegítése. Segíti az érzelmi problémák és tudatalatti szorongások feldolgozását, ezáltal csökkentve a szülészeti komplikációk kockázatát. Emellett gyógyító hatással lehet a várandós nő saját gyermekkorából származó hiányosságait, elakadásait tekintve.

A módszer lehetőséget kínál a generációk közötti minták megváltoztatására, segítve a várandósokat abban, hogy átéljék és feldolgozzák a tudatalatti konfliktusokat és újraéledő problémákat a terápia során. Az anya-magzat kapcsolatanalízisnek célja továbbá a magzat harmonikus fejlődésének támogatása, a szülésre való felkészítés, valamint az anya és a magzat közötti kötődés elmélyítése a születés után.

Fontos hangsúlyozni azonban, hogy ez egy mentálhigiénés, önismereti és pszichoedukatív eljárás, amely nem helyettesíthet orvosi, pszichiátriai vagy pszichoterápiás kezelést.

Mindazonáltal varázslatos lehetőség a várandósság alatt kipróbálni, hogyan tudunk szakemberek útmutatása alapján kommunikálni a testünkben fejlődő magzattal. 

Az anya-magzat foglalkozásokat módosult tudatállapotban, hipnoterápia alkalmazásával végzik a szakemberek. Ez a tudatállapot az egyetlen módja annak, hogy hozzáférjenek az anya által testérzetek formájában tárolt magzati emlékekhez. Lényeges különbség van az anyaméhben történő analóg gondolkodás és az életünk későbbi szakaszaiban megjelenő kognitív gondolkodás között: nem tudjuk szándékosan reprodukálni azokat az emlékeket, amelyek ebből az időszakból származnak. Ezek az emlékek a testünkben léteznek, de közvetlenül nem dekódolhatók tudatosan. Egy-egy ilyen kapcsolatanalízis során viszont előtörnek és mind a megszületendő gyermek, mind az anya szempontjából hasznosak.

Az anya és a magzat közötti kapcsolatban közvetítő szerepet játszanak azok a testérzetek, amelyek az anya saját méhen belüli életének tapasztalatait is magukban foglalják. Ezek a testérzetek később átadódnak a magzatnak fizikai reprezentációk formájában, és ezek adják az önazonosságunk alapjait.

Az élet kezdeti szakaszait érintő felfedezések egyre korábbi időpontokra teszik a különféle készségek megjelenését az anyaméhben. Az anya-magzat kapcsolatfejlesztő módszerek tanulmányozása során egyértelművé vált, hogy a magzat intelligens, érzelmi és értelmi képességekkel rendelkező egyénné válik, már az anyaméhben is aktívan érdeklődik, preferenciákat alakít ki, tanul és emlékezik. De hogyan csinálja mindezt?

A bőr, mint jelfogó szerv

A taktilis érzékelés, azaz az érintéses érzékelés fontos szerepet játszik a magzati lét során. A bőr – mint egy multiszenzoros receptor - az a felület, amelyen keresztül érzékelhető a külvilág és kapcsolatba kerületünk másokkal, amikor egyéb érzékszerveink még nem működnek.

Nemcsak nyomást, érintést, hőt és hideget érzékel a bőrével a magzat, hanem még hallásra és látásra is képes általa. A fénynek pedig van érést, fejlődést gyorsító hatása az embrionális fejlődés korai szakaszában, már akkor, amikor a vizuális receptorok még nem készek a működésre. Tanulmányok szerint ebben az időszakban a bőrben, az izomzatban található nem vizuális fotoreceptorok képesek felvenni a fényingert, ezáltal biztosítva az elsődleges érzékelést a magzati élet kezdeti szakaszában.

Az anyai körülmények hatása a baba idegrendszerének fejlődésére

A magzat sajátságos, kezdeti érzékelésén túl a fejlődés szempontjából annak is hatalmas jelentősége van, hogy az anya kiegyensúlyozott legyen. Az anya pszichés jóllétének jelentősége a baba fejlődése szempontjából viszont tisztán biológiai alapon mérhető.

Az autonóm idegrendszer – amely az életfunkciókat és a szervezet homeosztatikus egyensúlyát irányítja – a tapasztalatok hatására alakul. Az idegrendszer, ahogy említettük is, folyamatos interakcióban van a környezeti hatásokkal, már jóval a születés előtt is.

Az anya érzelmi, társadalmi „státusza”, a nem kiegyensúlyozott társas kapcsolatai, szorongásai, nehézségei mind-mind hatással vannak a magzat autonóm idegrendszeri funkcióira.  

Az anyai hangulatok; a vidámság, biztonságérzés, de sajnos a szorongás, vagy a depresszió is közvetítődik, befolyásolva a baba autonóm idegrendszerének aktivációs szintjét, beleértve a baba szívritmusát is.  Ezek a korai hatások alakítják ki az autonóm idegrendszeri reakciókat magzati korban.

Az anya-magzat és később a baba-mama kapcsolatban tehát az összehangolódás nem csupán tudatos folyamat, hanem autonóm idegrendszeri alapokon nyugvó történés, zsigeri szintű szükséglet. A baba aktivációs szintjét az anya autonóm idegrendszerének aktivációs szintje közvetlenül befolyásolja.

Ebben a folyamatban autonóm idegrendszer találkozik autonóm idegrendszerrel. A magzatnak egy másik emberi lény segítő, szabályozó jelenlétére való igénye olyan biológiai szükséglet, melynek jelentősége nem múlik el soha, és alátámasztja azt a tényt is, hogy az anya hogyléte bizony nagyon nem mindegy a későbbi hatásokat tekintve.

Vigyázzunk arra a bizonyos lelki köldökzsinórra, óvjuk magunkat is a stressztől a várandósság alatt, amennyire csak rajtunk múlik, vonuljunk el tudatosan egy védelmező burokba. Megéri.

Akác