29. hét
Nem volt könnyű ez a hét. Hiába volt itt a hosszú hétvége, mi ebből semmit nem érzékeltünk, olyan napok voltak, mintha sima hétköznapok lettek volna. Én kettesben a gyerekkel az idő nagy részében, Férj futkározott a kórházhoz, a Nagyi lakásához, és próbált itthon is minél többet velünk lenni. Vasárnap pluszban muszáj volt elmennie segíteni egy barátjának a költözésben. Erre nem lehetett nemet mondani, mivel mi is nagyon sok segítséget kapunk tőle, amikor csak kérjük. A helyzet tegnapra annyit változott, hogy anyósomat kiengedték a kórházból, így legalább oda már nem kell menni, ennyivel is kevesebb.
Mindennek a tetejébe a Nagy megint átesett egy tünetektől mentes lázas fél napon. Estére felszökött neki, reggelre még magasabb lett és estére teljesen elmúlt. Emiatt még a lakásból se mehettünk ki, hiába volt (remélem) az utolsó lehetőség ezen a télen szánkózni és hógolyózni. Szerencsére én már túl vagyok a betegségemen, a férjem viszont nagyon nehezen jön ki belőle. Persze nem segít, hogy lábon hordja ki az egészet, de ebben a helyzetben nem tudunk mást tenni, muszáj mennie.
Babamozi – mehetünk majd újra
Azért hétfőre mindannyian összeszedtük magunkat és elmentünk a babamozira. Hát nem ért meglepetésként, hogy semmit nem láttunk a fiunkból. Nem elég, hogy a popóján csücsül, továbbra is tartja a jógapózokat, vagyis egyik lába konkrétan a feje felett, a homlokának támasztott lábfejjel, a másik térde az orrához nyomva, és a kezeivel is biztos, ami biztos ott matatott az arca előtt. Annyira egy csomóban van az egész gyerek, hogy lemérni se sikerült szinte semmit. Hiába ettem a csokit, annyit értünk el, hogy a fejtetőnek támasztott lábát lehúzta az orra hegyéig. És persze mindeközben az igazak álmát is aludta. Pedig a szonográfus tényleg mindent megtett, forgatott jobbra-balra, de semmi nem hatotta meg. Ennek örömére hétfőn újra próbálkozunk, hátha addigra kinyújtja magát, legalább annyira, hogy a lábait leveszi a fejéről.
Szörnyűek az éjszakák
Az éjszakáim szörnyűek lettek az elmúlt napokban. Egyrészt azért mert a cicánkban bekapcsolt valamilyen mágnes funkció, és minden pillanatban belém bújik, egy igazi kis kullancs. Bújna belém éjszaka is, de mi éjszakára nem engedjük be a szobánkba, ezért óránként megint fájdalmas nyávogásba kezd. Hosszú napok mindenféle próbálkozása után feladtam és beengedtem, így valamivel nyugodtabbak az esték, csak 2-3 alkalommal ébreszt fel. Már amikor nem vagyok ébren egyébként is. Mert ez a másik gond, nagyon fáradt és álmos vagyok, mégse tudok mélyen aludni. Úgy érzem, mintha végig ébren lennék, és van, amikor tényleg nem is tudok aludni, csak forgolódok az ágyban órákon át. Harmadrészt az eddig egyszeri éjszakai pisilés átváltott 3-4 alkalomra. Ebből visszaaludni megint alig tudok.
Az is világossá vált, mikor van ébren a baba, és mikor rendezi a bulikat a hasamban. Éjszaka. Nem tudtam elsőre eldönteni, hogy arra ébred fel, hogy én felkelek, és ettől indul be ő is, vagy ő már eleve ébren van éjszakánként, csak én átalszom az egészet. Most már biztosan az utóbbi, ugyanis elértük azt a méretet, hogy amikor mozog, akkor már tényleg nagyon mozog, hullámzik az egész hasam, lehetetlen átaludni az ilyen nagy mozgásokat. Szóval az éjszakáim gyötrelmesek, és emiatt egész nap mint egy zombi mászkálok a lakásban és csinálom a mindennapi teendőimet. Vissza kellett tértem a délutáni alvásokhoz, hogy legalább egy keveset visszapótoljak az éjszaka elveszített alvásból.
Terhestünet nincs
Ezen kívül most csodásan érzem magamat. Semmi tünet, semmi görcs, tényleg, még el is tudnám felejteni, hogy terhes vagyok. Hihetetlen, hogy ez is tényleg napról napra változni képes. Az egyetlen dolog, ami új volt nekem a héten, hogy kétszer is olyan érzésem volt, mintha keményedne a pocakom, bár nem vagyok benne biztos, hogy tényleg az volt. Azok, akik átéltek már ilyesmit, azt mondják, hogy ha nem tudom eldönteni, hogy az volt-e, akkor az nem az volt. Igazából olyan érzés volt, mintha a hasam közepe felé akarna összehúzódni a méhem. Mint egy izom, ami megfeszül, és nem lehet ellazítani. Tartott kb. 1 percig az egész, és azzal el is múlt. Nem mondanám fájdalmasnak, inkább kellemetlennek. Azért ha többször is előfordul, majd rákérdezek az orvosomnál.
Krikett
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
