Az állatok sokszor egész különleges kapcsolatot alakítanak ki a gyerekekkel. Van családtagunk, akinek apukája hajdanában a tanya nagy pásztorkutyájába kapaszkodva tanult meg járni. Hallottunk olyan történetet, hogy valaki kétéves korától nagyjából évekig nagyjából mindenhova magával cipelt egy cicát, vagy megtanított arra egy nyuszit, hogy hallgasson a nevére. "Spektrumos", ilyen-olyan diagnózisokkal rendelkező gyerek csak a ló közelében volt hajlandó megszólalni és beszélni. Gyászoló gyerekek csak a család háziállatának nyílnak meg az érinthetetlen témában. És természetesen itt vannak a könnyedebb sztorik is - például ez a kutya, amelyik épp arra tanít egy kisgyereket, hogy is kéne ebben a vicces babahintában ugrándozni...
Nektek, vagy a gyerekeknek volt különleges kapcsolat egy-egy kiválasztott állattal?
