2010-ben eldöntöttük: jöhet a baba. Eddig se védekeztünk, de odafigyeltem, hogy még ne jöjjön össze. Eltelt két év és semmi, ezért elmentem orvoshoz: vizsgáljanak ki, mert híztam is nagyon sokat. Végül egy nőgyógyász-endokrinológusnál kötöttem ki, aki közölte egy sor vizsgálat után: policisztás ovárium szindrómám van + inzulinrezisztens is vagyok.
Menzeszem már egy éve nem volt. Közel hat hónapos kezelést követően, a szokásos havi peteérést követő ultrahangon az orvos közölte: végre van egy érett petesejt, amiből még baba is lehet, én erre elsírtam magam örömömben is, mert már jó úton haladok, meg bánatomban, mert időközben kiderült: epeköveim vannak és műteni kell, így a babaprojekt húzódott.
A következő havi ultrahang nem mutatott peteérést, ezért 2013. szeptember 2-re voltam kiírva műtétre. Előtte egy héttel fogászaton csináltak egy panoráma röntgent. Nagyon görcsöltem, ezért beugrottam egy nődokihoz, aki megvizsgált, és azt mondta: vakbélgyulladásom van. Hazamentem, aludtam egy picit, majd mikor felkeltem, indokolatlanul vérzésem volt. A délelőtti vizsgálatnak tulajdonítottam, majd visszamentem a fogászatra, ahol kihúztak egy fogam. Hazafelé megint görcsöltem, és jobban véreztem. Vettem egy terhességi tesztet, pozitív lett. Azt hiszem, elájultam, majd utána rohantunk a klinikára.
Bent tartottak egy hétig. Nagyon rossz volt, mert az egyik orvos hallott szívhangot, a másik nem. Egy hét után gyógyszerrel ellátva 7 hetes terhesen hazaengedtek. Jártam terhesgondozásra maszekba egy nagyon profi nődokihoz. Nagyon figyelt rám es a babára. Voltak döccenők, amiket túléltünk. 2014 januárjában egy erős légcsőhurutot kaptam, minek következménye az lett, hogy kinyílt a belső méhszáj, a külső pedig nagyon lerövidült. Ekkor 20 hetes körül lehettem. Az orvos adott egy marék hormontabit meg magnéziumot, és kérte, tartsam bent a babát legalább 8 hétig. Sikerült.
A 33. héten, szerdán mentem a szokásos terhesgondozásra. Ultrahangon megnézett, boldogok voltunk, mert a belső méhszájnál a tölcsér eltűnt, a külső nem lett rövidebb. Két nappal később, pénteken reggel elmentem megvenni a kórházba szükséges holmikat, amikor azt éreztem, mintha erős folyásom lenne. Nem tulajdonítottam semmit ennek, így mentem tovább. Olyan 11 körül értem haza. Még mindig éreztem, Aludtam egyet, majd felkelve a folyás olyan erős lett, hogy mindenem vizes lett. Akkor esett le, hogy folyt a magzatvizem. Azonnal bementünk a klinikára, ahol azt mondák, szülök, és 5 ujjnyira ki vagyok tágulva – fájdalom nélkül! Vittek egyből szülőszobára, ez 2 óra környékén lehetett.
Rám raktak mindenféle kütyüt. Az orvosom vidéken szülésen, a szülésznőm külföldön. Remek, így maradt az éppen ügyeletes nő nődoki és szülésnő. Mivel nem voltak görcsök, nyomták az oxitocint ezerrel, de semmi. Az ügyeletes főorvos este 8 körül azt mondta, mivel 200 fölött ver a baba szíve, és 33 hetes terhes vagyok, kapunk még egy órát, de ha nem indul be, irány a műtő. Egy óra alatt a baba visszahúzódott, semmi görcs, nem akart még kijönni. Megrepesztették teljesen a burkot, mert csak a méhszáj mellett volt egy kis repedés. Aztán jött a katéter és a hátamba az érzéstelenítő. Betoltak a műtőbe, az érzéstelenítő nem hatott. Elaltattak, emlékszem, nagyon sírtam, mert féltettem a picit.
Egy órával később keltettek fel a műtőasztalon, hogy a baba rendben van, elvitték az intenzívre, és tolnak engem is, mert majdnem ott maradtam a műtőasztalon, annyira véreztem. Másnap reggel tértem magamhoz, nem láthattam még mindig a babát, mert én nem tudtam lemenni hozzá, a koraszülötteket pedig nem viszik el. Vártam két napot, a párom lefényképezte nekem. Majd megtörtént a csoda, minden erőmet összegyűjtve lementem a koraszülött intenzívre, és megláthattam a kislányomat 2430 grammal, 44 centivel és dús, hosszú, fekete hajjal. Életem legszebb pillanata volt.
Tíz napig maradtunk bent, aztán hazaengedtek. A kislányom mára már hat hónapos szépség, makegészséges, és semmi nyoma, hogy picit korábban jött. Minden kismamának és babára vágyó nőtársamnak kívánok minden jót. Ne adjátok fel, vannak még csodák!
Éva
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
