A terhességem során többször kellett „saját felelősségre” döntenem orvosi kérdésekben is. A csúcsot eddig a szülési vaklármám alkalmával sikerült a kórházban elérni. Ebből felocsúdva gyorsan beleolvastam a betegjogi törvénybe, meg egy olvasható összefoglalót is végigrágtam, és kiderült, hogy egy csomó lehetőségem volt/van.
- Terhesen sem kell minden vizsgálatot végigcsinálni - így pl. nem jártam a védőnőhöz vérnyomásmérésre, téli ruhával nehezített súlymérésre, illetve az egy nappal előbb végzett vizelet- és vérvizsgálatot elégnek gondoltam, nem pisiltem gyorsan a védőnőnek is.
- Nem mentünk el "genetikai tanácsadásra" - minek is, ha már terhes vagyok?
- Az utolsó hetekben az NST-k alkalmával nem próbálkoztam a kétes tisztaságú és nem zárható mellékhelyiségben beletalálni a tejfölös pohárba, hanem otthon, nyugodt körülmények között fogtam vizeletet, amit csinos kis üvegben vittem a táskámban (ez jó adalék lenne a mi mindent tartalmaz egy női táska listához), és a vécé magányában csak áttöltöttem.
- Nem vagyunk kötelesek eltűrni-elszenvedni vizsgálatot, kezelést, sőt orvost is visszautasíthatunk (az adott orvos is elutasíthatja a kezelésünket).
- Nem vagyunk kötelesek kórházban maradni, mert az orvos úgy gondolja!
- Nem kell hagynunk, hogy a babánkat elkülönítsék, gyerek kórházi kezelésénél jogunk van mindig vele lenni.
Azt tudjuk, hogy egy vizsgálat, beavatkozás, kezelés előtt elvben az orvosnak/eü. dolgozónak részletesen tájékoztatnia kell a tervezett dologról, annak előnyeiről, hátrányairól – és azt is tudjuk, milyen ritka, hogy valóban részletes, a felelős döntéshez kellő mennyiségű és minőségű információt kapunk. Ragaszkodni kell a részletes tájékoztatáshoz.
Kedvenc fordulatom, hogy „felelősséget vállal” a szakember... Ha bármi komplikáció keletkezik, vagy probléma merül fel később, nem ő fog együtt élni vele sem fizikai sem lelki síkon! Az orvosok, illetve a kórházi személyzet sem feltétlenül ismeri a törvény tartalmát (tisztelet a kivételnek)!
Tisztában vagy a jogaiddal és lehetőségeiddel? Voltál már olyan helyzetben, ahol saját felelősségre döntöttél, ahol a sarkadra álltál és megváltoztak a dolgok? Vagy mindig csak sodródtál az eseményekkel?
Ildikó
