A tanévkezdés leggyűlöltebb része számomra a kötelező feladat: a könyvek, füzetek átlátszó fóliába csomagolása. Ezzel a tevékenységgel az elmúlt két évben órákat szívtam: hol mindenhova tapadt a nyomorult fólia, hol buborékosodott, hol meg csak simán elszúrtam az egészet.
Az élet nem kímél, idén duplán átélhetem a szülők nemes feladatát, a küzdelmet a bekötésre váró könyvekkel, hiszen a középső lányom is elkezdi az iskolát. Csak tudnám, minek bekötni, amikor egy év alatt akkor sem megy szét, ha naponta fölhöz vágja a büdös kölök, utána meg úgyis megy a kukába, mert a testvér egész más könyveket fog használni.
Szokás szerint azon puffogtam, hogy már megint nekem kell majd a földön kuporogva küzdeni a ragacsos fóliával, mikor Vakmacska kollegina kifejtette amúgy hasonló véleményét a témában:
Mindig is imádtam a tanévkezdéssel együtt járó kézműves szakkört, mivel hírhedten kétbalkezes vagyok, mióta eszemet tudom. Amikor felteszem a kérdést, miért a legbénábbnak kell könyvet-füzetet csomagolni, miközben apjuk egy krumpli köré is képes díszcsomagolást varázsolni, a banda röhögve közli, hogy mert nekem még van hová fejlődni. Szóval kezdtem a bamba birkákkal egy nyári délutánon, a leány ugyanis birkás csomagolópapírt választott, remélem, nem az iskolai pályafutás szimbólumaként. Egyszer volt egy nagy csoda, neve birkaiskola, dünnyögöm, mikor látom, a mű elkészült, az alkotó pihen, az összes birka meg fejjel lefelé áll a füzeten. Kitép, káromkod, visszacsomagol. A csúcs mindenképpen az újmódi könyvborító (a füzetre még kapható régimódi belebújtatós változat) ami egy nejlon lap, a két szélén egy öntapadós csíkkal. Ha felragasztod a könyv két szélére, ferde lesz, óvatosan lehámozod, megint ferde, óvatosan lehámozod... harmadjára is ferde lesz, de akkor bónuszként magával rántja a fél borítót nyomtatással együtt, te meg káromkodhatsz felette. Ha a gyerek ragasztja fel áhítattal a füzetcímkét, akkor nagyjából harmincfokos szögben fog állni, igen, negyedszerre is, és a hercegnős címke addigra elfogy.
Megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok minekazilyennekgyerek-szaranya, és most már egész biztosan röhögve merülök el a kötésre váró könyvek és füzetek halmában. Hacsak valaki nem jelentkezik önként, hogy bekötné a temérdek csomagolnivalót. A jelentkezéseket a szokott címen várjuk.
Tünde, Vakmacska
